HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49036

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-05-10

A Nagyúr 3

III.
Az új asszony

Tyr lement a trónterembe, ahol iszonyatos fejfájás lett úrrá rajta. Fájdalmában letépte a diadémját, amit addig képtelen volt levenni. Dühében és fájdalmában a földhöz vágta, s a diadém három darabra tört. Leroskadt a trónjára, végig gondolta eddigi tetteit, és rádöbben előző felesége hatalom éhségére s gonoszságára. Tudta mostmár, hogy annak idején őt is becsapta, és megbabonázta. Ez a diadém felelős minden szenvedésért, kínzásért, gonoszságért és halálért. De most már másképp lesz! Felállt, összeszedte a diadém darabjait. A szép rubinon érezte a gonoszságot, ahogy hullámzik. Miért nem érezte meg rögtön? Elcsodálkozott önmagán, hisz általában azonnal megérezte a gonoszságot. Nem értette a dolgot. Fogalma sem volt róla, miért nem jelzett a "belső riasztója" mikor baj volt.
- Öregszem!- mosolyodott el keserűen.
A diadém roncsot kidobta a szemétbe, s úgy határozott, ad egy kis ajándékot új arájának, hogy ne unatkozzon, és az amnéziája is gyorsabban múljon. Fenn a szobájában szép diadémjai voltak. Kiválasztott egy szép smaragd köveset. A követ teletöltötte emlékekkel, megbűvölte, úgy, hogy az emlékek a lány álmaiban jelenjenek meg, majd félretette. A látszat kedvéért ő is feltett egyet, majd benézett Antoniához, aki épp a ruháit pakolgatta.
- Szia, kedvesem!- szólította meg a háttal álló lányt.
- Istenem!- sikkantotta a másik, s kiejtett egy halom ruhát a kezéből.- De megijesztettél!
Ránézett a férfire, s nekilátott, hogy összeszedje a ruháit. Tyr odament, s segített. Egy darabért egyszerre nyúltak, de az isten visszahúzta a kezét. Egymásra néztek, majd felnevettek.
- Úgy jöttél, mint egy szellem- jegyezte meg a lány, aki a szekrénybe tette a ruhákat.
- Sajnos ez egy rossz szokásom, nem tehetek róla!
- Miről? Arról, hogy te nem lépsz, hanem lebegsz? De erről tehetsz! De majd leszoktatlak róla.
- Nem engedem!
- Igazán? És ha mégis megpróbálom, akkor mi lesz?
- Akkor megverlek!- mondta Tyr egy mosoly kíséretében.
A lány mosolyogva csóválta a fejét, s bezárta a szekrényt. A férfi mögé állt, s belecsókolt a lány nyakába, aki felé fordult. Átölelte a férfi nyakát, aki most szájon csókolta.
- Szeretlek, Tyr!- suttogta a lány.
- Én is!
Az isten végigsimított a lány testén.
- Tudod, mennyire kívánlak?
- Majd a nászéjszakán beteljesülnek a vágyaid. Bárcsak már túl lennénk a ceremónián!
- Két hét, és túl leszünk.
Vad csókolózásba kezdtek. Tyr-nek már félig sikerült megszabadítani magát, és a lányt is a ruháiktól, mikor kopogtatás zavarta meg őket.
- Nem lehet!- szakította el a száját a lány Tyr ajkaitól, aki megdermedt, mert őt is meglepte a dolog.
- A szobalánya vagyok, úrnőm!
- Menjen el! Most nincs szükségem magára!
Kint valaki felsóhajtott, és elment. Antonia rámosolygott a férfira, és kezdte volna újból, ám a másik eltolta.
- Nem baj, lesz még alkalom, amikor elhancúrozgathatunk, és senki nem zavar- mondta bölcsen a férfi.- Kérlek, öltözz fel!
- Igen.- mondta kissé szomorúan a lány.
- Mondd csak, Natalia, már ha ez az igazi neved, kié volt az az ing, amit mutattál nekem?
- Nem tudom. Azt sem tudom, hogy került hozzám, de egy valamit tudok: azt, hogy nem Natalia az igazi nevem, és nem vagyok Vincent lánya.
- Akkor ki vagy?
- Bárcsak tudnám! Annyira szeretnék emlékezni, de nem megy.
- Értem. Akkor most pihenj, aztán később még benézek.
- Tyr! Nem vacsoráznánk ma este kettesben?
- Rendben, de csak egy vacsora!
Azzal Tyr visszatért a saját szobájába. A lány kissé szomorú volt, de azzal vigasztalódott, hogy lesz legközelebb. Ideje volt a ládákat, melyekbe a ruháit hozta besüllyeszteni a szekrénybe, amit megtett. Elment megkeresni Gabriellát, aki épp a folyosó közepén lévő szobájából lépett ki.
- Gabriella!- szólította meg Antonia, azzal odasietett hozzá.
- Szia!- üdvözölte a lány, amikor odaért.- Hallom már turbékoltok az apámmal.
- Honnan veszed?
- Mióta elmentek a vendégek, csak veled foglalkozik. A szobalányodat sem engedted be, és ő hallotta apám hangját a szobádból kiszűrődni.- nevetett.
- Mi csak beszélgettünk, nem tettünk mást.
- No, igen, persze.- kacsintott rá a lány titokzatosan.
- Nem akarsz sétálni?- kérdezte Antonia.
Közben magában bosszankodott a cseléd miatt. Ki tudja mennyi ideje állt az ajtóban, és mennyit hallott, mielőtt kopogtatott?
Kimentek a kertbe. A kertben gondosan nyírt sövények, mahagóni fák, tuják, és más egzotikus növények álltak. A kert büszkesége egy nagy tulipánfa volt. Antonia ámulva nézte a kertet, melyet mesterséges öntözőrendszer táplált.
- Paradicsom a sivatag közepén!- morogta ámélkodva a lány.
- Igen. A kertészek jó munkát végeztek. Az öntözőrendszer apa ötlete volt, és a kertészeknek nem kis munkájukba került a megvalósítás.
- Gondolom.
Körbenéztek, majd visszatértek a szobájukba. Antoniát már várta Tyr.
- Mit keresel itt?
- Hiányoltalak.
A lány leült az ágyára, s Tyr is mellé telepedett.
- Gyönyörű édenkertet hoztál létre itt a sivatagban.
- Örülök, hogy tetszik. Azt hiszem, tudom, hogy foglak nevezni.
- Hogy?
- Antonia! Jobban illik hozzád, mint a Natalia. Sokkal jobban, és szebb is.
- Volt egy Antonia nevű lány az életedben, aki fontos volt neked, ezért nevezel el így?
- Mondjuk- bólintott a férfi.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - I. rész című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - I. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - II. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Néhány madár köröz című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A gyermektelen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)