Meggyőzhetetlenül vitázom én veled,
hatékony fegyverem a széles ismeret,
magas eszményeim gerincéről vetem
reád, piciny bogár, gőgös tekintetem.

Elmémben fény, derű, célom az élvezet,
kielégít, ha te tétován kérdezed
bölcs véleményem, és háláddal halmozol:
lehet az hódolat, pár márkás alkohol...

Felháborítanak bizonyos helyzetek,
ahol észt találni keresve sem lehet.
Rendszertelen hitek, tervtelen zűrzavar! -
Ítéletem kemény, de csak mert jót akar!

Mikor sarokba zár sértettek dúlt hada,
eszmélek rá, mivé nevelt a kritika,
önjelölt mesterként hervadt babérjaim
letépve tervezem módosult céljaim.

Továbbra sem lehet számon súlyos lakat:
mint forrás a vizet, ontom a szavakat.
Kérlek, oszd meg velem a meglátásaid,
kíváncsin hallgatlak téged és társaid!

Kielégít ma már a nívós társaság,
szórakozom, de a véleményem ne várd!
Lényem membránja már nem szűr, csak átereszt,
rugalmas cső csupán! - Vajon, ki érti ezt?!