Mindig a másé kell, s, ha azt meg nem kaphatod,
Magadnak a szabályt úgy véled te szabhatod.
Megteszel mindent, hogy elérd azt, amit a másik,
S,ha ez nem sikerül, ő lesz az, ki vesztesnek számít.
Hiszen, ha nem kaphatod meg,ami az övé, amit akartál,
Felfeded magadból azt, mit mindaddig takartál.

Haragból, s irigységből ítéletet hozol,
Magadon kívül mindenkit átkozol,
Nem látod te sem, hogy már sosem változol,


Kérdezed, hogy miért történt ez, s sajnálod magad,
Közben te vagy az ki minden igazságot menten megtagad.
Mindennapi élelmed az öröm és a remény,
Hideg vagy, zord, hűtlen és kemény.


Azt képzeled, van veled valaki, de ez hatalmas tévedés,
S azt hiszed a rémálmod után érkezett az ébredés.
De melléfogtál ismét, mert egyedül maradtál,
Hatalmas Földön parányi ember. Mégis mit akartál?


Nem vagy te senki, és nem is leszel,
Mindegy most már az, hogy mit is teszel.
A vadászatnak vége, hol más volt az áldozat,
Egy dolog vár rád: az örök kárhozat.