most még álmaim is szétszórom
most még a máskor józanító
ráció sem segít
nem ér most semmit a szó
a gondolat
az írás
a kimondható hang
vagy a könyörgő
a fatörzsek görcseiből
feltörő sikoly

most már hiába
itt kuporog az idő
mint kereszt tövében száraz virág
és a világ ugyan mit ért?
ezt az egészet oda adnám
egy fikarcnyi hitért
ha volna még
ha szólna még valahol
egy tiszta hang
csak egyetlen rezdülés
aprócska hullám
mi elragad

most még van valami belőlem
most még kívánok valamit belőled
talán kettőnk között
talán közöttünk születik meg
az az egy
az a kicsi üzenet
ami el kell, hogy érjen hozzád
a kezembe rejtett érintés
és mint amikor a temetés pillanatában
megszületik az elvesző
a múltat hordozó és eltörlő jövő
a megérintett pontból
áramlik szét az élet
mint a lüktető mindenség középpontja
olyan lesz az a pont...

... de most még erről
nem álmodom...