HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1910

Írás összesen: 50538

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2020-07-28 18:07:52

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2008-05-21

A világ

Ébredés

Nyugodt pillák mögül látom a nyári búzát fölöttem. A kalászok derekukat lengetik mellettem. A felhőtlen, sárga égből olvadt méz csorog fedetlen mellemre. A lelkem párolog a hőségben, és légörvényként lebeg a búzamező felett. Társtalanul hozza fentről rokonlelkek elmúlt illatát, s nyugalomra lel a sós vízcseppek alatt, forró bőröm alatt, s a csobogó vér hangjára elalszik mellkasomban.
Én vagyok. Egy pillanatra senkit sem szeretek, mert felolvadtam a szeretetben. És lassan megérzem a hátamba fúródott anyaföld testét. Egészen belém hatolna, ha bőröm nem választaná ketté a mindenséget.
A láthatatlan végű országút felé céltalanul visz a lábam. A kapálatlan föld már nem figyel rám: vérpatakot hasít talpamba, és talán csak meleg, nedves lépteimre ébredezik elrévedt figyelme.
A forró beton ruháimat átfűtötte. Felveszem őket, és az út lehelete a testemnek ütközik. Az olvadt kátrány beforrasztja talpamon a sebeket, és újakat éget bele. A város határához érek.
Zuhanó acélgolyókként ütköznek vissza tudatomba a gondolatok.
Ezen az utcán már jártam. Ezeket az embereket már láttam. Ezeket a gondolatokat már gondoltam! Itt nem lehet lenni. Itt élni kell.

Álom

Ha élni kell, hát élek. Ránézek az emberek arcára, de a szemük már nem érdekel. A lábukra taposok, és nem beszélek velük. Ha megszólalok, hát azért, hogy hazudjak. És hazudok, és ízemig-véremig jól esik. És mosolyt hazudok, és őszinteséget, és szavakat és a lelkemet és hazudok, mert élvezem.
Használom őket, és ők is engem, ha tudnak. Izgatottan lopunk egymástól. Szavakat, tárgyakat és pénzt. Hogy otthon aztán végre őszintén rávessük magunkat a zsákmányra, és birtokoljuk. És aztán újabb tárgyakat szerezzünk be, hogy még több kép takarja el az üres falakat, hogy a polcokon könyvek leplezzék a tudatlanságot, hogy a szekrény dugig legyen, és elrejtse, hogy sosem lakunk jól.
És zenét hallgatok, hogy ne halljam a lelkemet, és elmélyülten kapargatom egy másik ember felszínét, tettetve, hogy nem tudok mélyebbre ásni benne. Ami a felszínre tört, az ügyesen visszarejtem, csak nehogy szeressek.
És vannak a célok. Vannak, hát persze. Csak most ne kérdezz rá, jó?
Élni kell. Élni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2008-05-23 07:46:51

válasz Borostyán (2008-05-22 14:05:43) üzenetére
Borostyán, köszönöm, hogy elolvastad! De szerintem nem igaz, amit írtál, csak mi nem tudunk - vagy csak nagyon ritkán - felébredni! Pedig mennyivel jobb...:)
Üdv, Mimóza
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1981
Időpont: 2008-05-22 14:05:43

Kedves Mimóza!
Érdekes ez a két oldali megközelítése az élet értelmének... Valójában az álom sokkal köezelebb áll a cudar valósághoz...
Üdv: Borostyán

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Avarízű című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyári este jambuszokban című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyári este jambuszokban című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nyári este jambuszokban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az idő nyomában című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fantomszál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Avarízű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

Ngaboru alkotást töltött fel A depresszióról címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) a színek fakó országútján (három vers) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szívillat című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)