HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AngelheartFeltöltés dátuma: 2008-05-22

Az Emlékek

Veronika, egy huszonegy éves, barna hajú, kék szemű lány.
Az ablaknál áll, és a hóesést figyeli. Az udvaron a gyerekek a frissen hullott hóban angyalt formálnak, és nagyokat kacagnak, de ő nem látja őket. Szeme előtt régi idők képei jelennek meg. Az emlékek gyöngyházába bújva tekinget a múltba. Tizenhét évet utazott az emlékek világában, és most nagyapját látja, aki egy öreg könyvben lapozgatva mesél egy történetet. Ott látja gyerekkori önmagát is, aki tátott szájjal, göndör hajfürtjét tekergetve hallgatja a mesét. A háttérben halkan szól a Karácsonyi ének, és Veroni testvérei a karácsonyfa előtt üldögélnek, és forró kakaót iszogatnak. Szenteste volt. Miután a papa végzett a mesével, a gyerekek nyugovóra tértek. A következő emlékkép, amit a lány látott, a másnap reggeli ajándékbontás volt. Veroni bátyja egy emelős tűzoltóautót kapott, nővére pedig egy könyvet, aminek a címe: A kis sün, akit meglehetett simogatni. Mikor rákerült a sor, és kezébe vette ajándékát, először csak nézegette a csomagolást. Aztán egy szempillantás alatt letépkedte az ajándékról, és ott volt a kezében egy pandamaci, aki a mancsai között tarja a kölykét.
Veroninak ez volt a legszebb ajándék, amit csak kaphatott.
Fel-felpillantott az emlékekből, és megtörölte könnyes szemét. Már 7. éve, hogy nagyapja meghalt, de még mindig irdatlanul hiányzott neki, és minden együttöltött percükre emlékszik.
Mély levegőt vett, próbált vidámságot erőltetni magára, hiszen karácsony van ismét. A családjával van, nincs semmi oka rá hogy szomorú legyen. Mégis... az emlékek ismét magukkal sodorják. Az évek múlása gyorsan pergett le a szeme előtt, és a következő állomásnál már tiniként látta viszont egykori önmagát. Ekkor már a nőiség jelei igencsak megmutatkoztak a lányon, mégse viselkedett úgy, mint a korabeli lányok. Nem akart diszkóba járni, és minden idejét legjobb barátjával töltötte.
Ez a nap azonban most más volt. Szomorú hírt kapott. A papája meghalt. A lány a döbbenettől nem tudott szólni. Mikor Veroni felidézte ezt az emlékét, fájdalom hasított a szívébe, és remegés járta át a testét. Beszaladt a szobájába, megragadta a féltve őrzött maciját, és azt szorongatva aludt el. Hirtelen eltűntek ezek az emlékek, és ismét kicsit idősebben látta viszont magát. A ballagásának napja volt. Már a családi ebédhez készülődött mindenki, de összeálltak egy össznépi fotózásra. A lányról külön képek is készültek, megörökítvén a nagy eseményt. A róla készült fotókról nem hiányzott a maci sem. A fényképeken bár mosolygott, szemében ott csillogtak a szomorúság könnyei, mert papája ezt sajnos nem élhette meg.
Hirtelen kopogás törte meg az emlékek áradatát. A lány édesanyja volt, azért érkezett, hogy szóljon hogy elkészült az ünnepi ebéd. Mindenki asztalhoz ült, és halk beszélgetés indult meg a társaságban. Karácsonyi cd szólt, a házat körbelengte a karácsony furcsa, mégis jellegzetes fahéj és narancsillata. A családi ebédet telefoncsörgés zavarta meg. A lány legjobb barátjának a szülei telefonáltak, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak. Veroni udvariasan megköszönte, elbeszélgetett a hívóval, majd a helyére tette a telefonkagylót. A szokottnál jóval csendesebb volt, ami feltűnt édesapjának. Mivel nem akarta hogy mindenki aggódjon, így az ebéd után mikor a gyerekek visszatértek az udvarra, a lány pedig az ablak előtti fotel karfájára telepedett, odalépett hozzá, és megemlítette hogy nagyon szótlan. Veroni elmondta, hogy az ünnepi hangulat nem teljes, mert hiányoznak neki akik az évek alatt meghaltak. Édesapja megérintette a vállát, és némán tekintett ki az ablakon. A lány ismét emlékeibe merült. Másfél évvel azelőtti képek jelentek meg a szeme előtt. Forró júliusi délután, hazafelé készülődött legjobb barátjától. Hirtelen baleset, minden ismét lepergett a szeme előtt. Újra hallotta barátja utolsó szavait, érezte utolsó érintését, látta ahogy kiszáll belőle a lélek.

Az emlékek véget értek, a lányból feltört a zokogás, és apja védő karjaiba borult. Mikor sikerült valamennyire megnyugodnia, kérte, hogy édesapja hagyja magára egy kicsit. Hallotta az ajtó záródását, s meggyőződött róla, hogy nincs senki a szobában. Felemelte kedvenc maciját, és utat engedett könnyeinek. Egy vers utolsó sorait ismételgette magában, biztatásul:

"De túl tehetem rajta magam,
S nem gyötörne többet e fájdalmam.
Valami kimaradt belőlem.
Hiszen a boldogság itt van előttem,
Egy szép világban, havas réteken,
Vagy a teliholdban az éjeken."

A plüssmedve azóta is vele van, és bár bután hangzik, de erőt ad neki ha gond van.

2008.05.20.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Angelheart
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
87
Időpont: 2008-05-24 22:20:18

válasz matyi (2008-05-23 15:44:44) üzenetére
Igen. Pont így akartam. Így talán jobban észrevehető az összezavartság, és minden más érzés, amit próbáltam kiadni magamból. Sajnálom ha neked ez zavaró. Köszönöm hogy olvastál. Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2008-05-23 15:44:44

Az írásod megható, de számomra kicsit zavaró a jelenidejű kezdés, aztán a múltba révedés, majd újra a jelen. Biztosan így akartad? Üdv. Neked -

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)