HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48397

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-05-27

Euthanázia

Miklós magába roskadva kuporgott az intenzív osztály előtt elhelyezett fotelek egyikében. Fogalma sem volt róla, hány órája nem evett, és nem tisztálkodott, de napok teltek el azóta, hogy a feleségét beszállították a kórházba mint a vonatszerencsétlenség egyetlen súlyos sérültjét.
A harmincas évei közepén járó férfi fáradtan megdörgölte a szemét, amely fájdalmasan égett a kialvatlanságtól. Gyomra hangosan megkordult, feje tompán zúgott, és még mindig visszhangoztak fülében az orvos szavai.
- A műtét sikerült, sem alatta, sem közvetlenül utána nem léptek fel komplikációk - magyarázta, majd gondterhelten összeráncolta a homlokát. - Sajnos azonban nem ébredt fel az altatásból. Az agyműködését vizsgálva megállapítottuk, hogy a felesége kómába esett.
Miklós először csak azt fogta fel, hogy Andrea túlélte az operációt, és száműzte agya legtávolabbi zugába azt az eshetőséget, hogy mi lesz, ha az asszony örökre kómában marad. Számtalan esetről hallott már, amikor a beteg napokkal később kinyitotta a szemét, és megszólalt. Biztosra vette, hogy most is ez fog történni. Andreának csak pihenésre van szüksége, és a szervezete alvással igyekszik erőt gyűjteni.
Halász doktor gyanította, mi játszódik le a fiatalemberben. A közeli hozzátartozóknál gyakran megfigyelhető az önámítás jelensége. Kényelmesebb és nyilvánvalóan kellemesebb abban a hitben ringatni magukat, hogy a szeretett személy hamarosan jobban lesz, mint beletörődni a megváltoztathatatlanba. A professzor általában helyeselte is ezt a hozzáállást, Kiss Andrea esetében azonban biztosra vette, hogy nem várható lényeges javulás, ezért úgy vélte, mielőbb fel kell világosítania az ifjú férjet a helyzet komolyságáról.
Miklós a végsőkig küzdött a gondolat ellen, hogy a felesége többé nem ébred fel. Többé nem simogatja meg az arcát, nem ringatja a karján kislányukat, a kétéves Emmát, és nevetése többé nem tölti be az otthonukat. Andrea alig huszonkét éves volt, amikor összeházasodtak, ő pedig éppen elmúlt harminc. A korkülönbség jót tett a házasságuknak, Miklós a maga érettségével, megfontoltságával, a fiatalasszony az örökös vidámságával és pajkosságával sikeresen megteremtette azt a szeretetteljes légkört, amely alapja egy jól működő kapcsolatnak. A kicsi Emma születésével kiteljesedett a boldogságuk, és azt hitték, ez már örökre így marad...
Miklós napokon, heteken át makacsul hitt benne, hogy a belőle áradó szeretet és a feleségében meglévő élni akarás visszavezeti Andreát a halál küszöbéről. Ám egy borongós októberi napon Halász doktor arra kérte, fáradjon be az irodájába. A fiatalembert, aki látványosan lefogyott az elmúlt időszakban, hiszen minden szabad percét a kórházban töltötte - szerencse volt a bajban, hogy a szülei közel laktak hozzájuk, ezért magukra tudták vállalni a kis Emma gondozását -, balsejtelem kerítette hatalmába, amint belépett a szerényen berendezett helyiségbe.
- Máris a tárgyra térnék, Kiss úr - kezdte Halász doktor, miután hellyel kínálta a férfit. - Arról van szó, hogy a felesége állapota hetek óta semmit nem változott...
- De ez jó jel, nem igaz? - kérdezte Miklós, és lélegzet-visszafojtva leste a professzor válaszát.
- Nos, őszinte leszek magához. Andrea mélykómában van, ahonnan a szakirodalom szerint eddig csak igen kevesen tértek vissza.
- De ha jól értettem, vannak ilyenek - kapaszkodott Miklós az utolsó cérnaszálba.
- Igen, de senki sem tudja megmondani, Andreánál mi fog történni - folytatta az orvos, majd zavartan köhintett egyet. - Azt javasolnám, engedje őt el...
A fiatalember értetlenül meredt rá.
- Azt akarja, hogy... - Látszott rajta, hogy képtelen kiejteni a száján azt a félelmetes szót, amely a baleset óta rettegésben tartja. - Nem! Nem fogom megölni a feleségemet!
- Kiss úr, kérem, nyugodjon meg! - csitította az orvos. - És ne fogalmazzon ilyen nyersen! Én csak arra kérem, vegye fontolóra a javaslatomat. Ön szerint Andreának élet ez? Ilyen magatehetetlenül feküdni éjjel-nappal, teljesen kiszolgáltatva mások jóindulatának? Ön akarna így élni? Feleljen őszintén, legalább önmagának!
Miklós lehunyta a szemét, és vett egy mély lélegzetet. Hittel hitte, hogy Andrea hallja, amikor beszél hozzá, hallja a kislánya hangját, amikor lejátssza neki az otthon felvett édes csacsogást és kacagást, hallja a kertjükben felvett madárcsicsergést, az eső dobolását az ablakpárkányon, és mindent érzékel a külvilágból, ami csukott szemmel felfogható belőle.
- Nem, professzor úr! A válaszom egyértelműen: Nem! Nem egyezem bele, hogy a feleségemet levegyék a gépekről, amelyek életben tartják!
Azzal felugrott, és kirohant az irodából, mert szégyellte a szeméből kicsorduló könnyeket. A harag és kétségbeesés könnyeit...

Egy hónappal az orvosnál lejátszódott beszélgetés után megtörtént az, amire emberi számítások szerint egyre kevesebb esély látszott
Miklós egyik délelőtt arra lett figyelmes, hogy miközben arról mesélt Andreának, milyen szép verset tanult kislányuk a nagymamájától, a beteg sápadt, keskeny keze megmozdult a takarón. A férfinak elakadt a szava az izgalomtól. Óvatosan megérintette az imádott nő kezét, és az ajkához emelte.
- Édesem, hát felébredtél?
Az asszony pillái megremegtek, néhányszor kinyitotta majd becsukta a szemét, végül tekintete megállapodott a férjén.
- Hol vagyok? - kérdezte erőtlenül, és megnyalta kiszáradt száját.
- Kórházban... baleset ért... de már nincs semmi baj... - dadogta Miklós, és ezúttal meg sem próbálta elrejteni a szeméből patakzó könnyeket. - Köszönöm, hogy... itt maradtál... nekem!

2008. május

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2009-05-10 22:14:13

Kedves Citron!
Nagyon sajnálom, hogy el kellett veszítened egy hozzád közel álló embert... Sajnos a csodák néha későn jönnek, de hidd el, vannak és lesznek a te életedben is:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-05-08 15:46:50

Kedves Borostyán,
Persze, nekem is könnyes lett a szemem.
Igaz, én azt éltem át... ami velem történt... illetve azzal, akit szerettem (szeretek). A műtét ott is sikerült. Az orvosok elégedettek voltak. Ám nem tért magához... soha többé.
Mielőtt kórházba került volna, láttam a "Beszélj hozzá" c Almodovar filmet.
Ismered? Ajánlom megtekintésre...
Igen, jól esik azt hinni, hogy vannak csodák. És, lehet, vannak és lesznek is.
Ma azt hiszem, jobb lett volna (nekünk) otthon maradni, és együtt megélni a meghalást. Háborítatlanul. Elfogadva azt, ami van.
Mikor érzi magát "istennek" egy orvos? Ha beleavatkozik és operál, vagy ha azt mondja: már nincs remény?
Nehéz kérdés.
Üdvözlettel,

citron
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2009-04-04 16:42:08

Kedves Judit!
Örülök, hogy tetszett a történetem, amely akár igaz is lehet:) Ajánlom figyelmedbe Joni Erichson: Euthanázia című könyvét. Igaz történeteket mesél el benne, és keresztényként mondja el a véleményét erről a kérdésről.
Üdv: Borostyán
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2009-04-04 09:22:36

Kedves Borostyán!
Az ajánlóból választottam ezt a régebben feltett írásodat és nagyon meghatódtam rajta. Szép történet, jó a vége, és ha bevalljuk, ha nem: imádjuk a jól végződő történeteket, jól megírva. Azt nem tudom, hogy orvosilag hogyan hat az agyunkra az ilyen történet olvasása, de az biztos, hogy jobban érezzük magunkat tőle. Felragyog tőle odabenn a nap és elolvad a szomorúság, a gond.
Gratulálok:
Judit
5*****
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-06-06 20:44:05

válasz Jessie T Laurence (2008-06-06 20:19:15) üzenetére
Kedves Jessie!
Külön köszönet, hogy vizsgáid közepette is szánsz időt az írásaimra:) Egy kamionnyi sz...-t kívánok,hogy mindegyik sikerüljön:)))
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-10
Összes értékelés:
62
Időpont: 2008-06-06 20:19:15


Kedves Borostyán!

Már nem is tudom, mikor votam utoljára gépközelben. Alaposan kikapcsolódtam, életem első külföldi utazását tudhatom a hátam mögött, most pedig alig látok a vizsgáktól, de visszatértem :)

Üdv.:
Jessie
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-06-06 20:12:20

válasz Jessie T Laurence (2008-06-06 19:53:47) üzenetére
Kedves Jessie!
Számomra öröm, ha olvasol:) Eltűntél egy időre, látom, most bepótolod:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-10
Összes értékelés:
62
Időpont: 2008-06-06 19:53:47


Kedves Borostyán!

A szeretet csodákra képes, ahogyan ezt a Te írásod is sugallja. Elég szörnyű belegondolni abba, mi lett volna, ha a férj meginog, és enged az orvos szavának. De szerencsére a szeretete képtelenné tette a beleegyezésre, és biztos nagy szerepet játszott a gyógyulásban is. Sokszor nem elég a gyógyszer.

Öröm téged olvasni :)

Üdv.:
Jessie
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-30 18:57:18

Kedves Colhicum!
Ilyeneket írni is nagyon jó:) Szerencsére azért az életben is előfordul, hogy a szeretet és a hit "kifizetődő":) Köszönöm, hogy ismét olvastál!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-29 15:50:25

válasz András (2008-05-29 15:07:55) üzenetére
Kedves András!
Fájdalmas ugyan, de a szeretet és a hit, amely végül elősegítette az asszony gyógyulását, felemelő is egyben:) És igen, ekkora szeretet valóban megható:) Köszi, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3209
Időpont: 2008-05-29 15:07:55

nagyon fájdalmas történet, bár megható is, kétségtelen...
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-29 15:05:07

Kedves Arany!
Igazad van, az ember sokszor Istennek képzeli magát, de ez soha nem sülhet el jól. Nos, az orvosnak bizonyára leesett az álla, és ha volt benne jó érzés, talán még el is szégyellte magát:) Köszi, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-28 12:37:25

válasz Rozán Eszter (2008-05-28 10:14:52) üzenetére
Kedves Rozália!
Csodák márpedig vannak:) Csak legyen türelmünk kivárni őket... Köszönöm, hogy ovastál!
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-05-28 10:14:52

Kedves Borostyán!
A férj hite és kitartása meghozta a gyümölcsét. Írásod arra buzdít, hogy soha nem szabad feladni, mert bármelyik pillanatban megtörténhet csoda. Nagyon tetszett az írásod!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-27 17:54:02

válasz szhemi (2008-05-27 17:30:16) üzenetére
Kedves József!
Én köszönöm, hogy olvastál:) És örülök, hogy megérintett!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-05-27 17:51:57

Kedves Barackvirág!
Csak ismételni tudom magam: igyekszem mindig olyan témát választani, ami fontos és többeket érint, vagy érinthet. Örülök, hogy megértetted a lényeget:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2324
Időpont: 2008-05-27 17:30:16

Kedves Borostyán, könnyek nélkül nem tudtam elolvasni az írásodat, annyira meghatott.
Nagyon tanulságos, hogy nem szabad soha feladni, bizni kell és hinni. Az is biztos, hogy a szeretetnek nagy hatalma vam. Nagyon szép írás, örülök, hogy olvashattam, köszönöm.
Üdv: József

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)