HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-05-28

HB új kalandjai: Hámori Bandi hajója

Hámori Bandi hajója


A móló végén álltunk a mellvéden, én és a Hámori Bandi. Alkonyodott, rőt fénnyel pompázott a nyári este búcsúzkodó napkorongja, ahogy kevélyen megült Badacsony félbevágott sötét kúpján. A bodros, sistergő lánggal égő vízen a horizont alatt fekete pont táncolt, előtűnt, majd elenyészett az arany áradatban, és felbukkant megint egy nagy hullám hátán.
-Ott jön a hajóm, Testvér, -mutatott rá a Testvér arra a pontra. Szál egyenesen állt, kissé szétvetett lábakkal, egyik kezét a csípőjére tette, a másikat ellenzőként szeme elé emelte. A világos-kék úszónadrág volt rajta, amiben mindig nagyon daliásnak hatott. Háttal állt nekem, de tudtam, az úszónadrág pertlijébe kötve ott van a sekli, pont a köldöke alatt fityeg. Megpróbáltam én is úgy állni, mint ő, éppen olyan daliásan, lábaimat szétvetettem, derekamat kihúztam, tenyeremből ernyőt formáltam, de tudtam, hiábavaló igyekezet, meddő kísérlet, szánalmas próbálkozás. A Testvér utánozhatatlan volt, ahogy állt szoborrá merevedve, a messzeséget kémlelve.
Kinyújtotta a kezét és előre mutatott. Most tisztán látszott a közeledő hajó. Szénfekete nagyvitorlája kidagadt a hátulról fújó szélben, jött, jött, percről percre nagyobb lett.
-Fél órán belül befut, -mondta felém fordulva. -Mondd Testvér, nincs kedved inni addig egy sört?
Kedvem éppen volt, mert megszomjaztam, mialatt a hajót vártuk. Elindultunk hát befele, hogy igyunk egy pohárral a Pléhfedelesben, a móló tövében. Mentünk, lépkedtünk a szedelőzködő fürdővendégek között, Hámori Bandi udvariasan köszöntgetett az ismerősöknek: "tiszteletem Feri bátyám, kezét csókolom Irma néni", sőt, amikor észrevette, hogy lepottyant Irma néni törülközője (Irma néni a törülközővel tekerte körbe magát, hogy alatta levethesse vizes fürdőruháját és szárazat ölthessen) odaugrott, felkapta a törülközőt, és diszkréten félre fordított fejjel odanyújtotta Irma néninek. Bogyó biciklizett el mellettünk fehér szoknyácskában, ringó keblekkel, Hámori Bandi utána szólt valami semmiséget, a lány visszafordult a nyeregben, nevetett és intett.
Amikor alakja már eltűnt a fiatal nyárfák között, megszólalt a Testvér.
-Mondd, dugtál te már ma, Testvér?
Ránéztem e kérdést meghallván nagy mérgesen, merthogy miket tud kérdezni a Hámori Bandi. Hogy a csudába dugtam volna! Mikor dugtam volna!
Reggel felkeltünk 6-kor, futottunk az országúton tíz kilométert. Hiába volt itt a nyár, és a szünidő, trenyálni akkor is kellett, -ezt világosan az értésemre adta a Hámori Bandi. Aztán megettünk tíz zsömlét a Tejivóban az állomásnál és megittunk egy liter tejet, pontosabban én csak fél literrel ittam, a sok tejtől ugyanis csikarni szokott a hasam és egész nap szaladnom kell. Aztán egész délelőtt fürödtünk és napoztunk a mólón, ott voltak a haverok, és a csajok is, és egyszer, úgy tizenegy tájban azt mondta a Hámori Bandi: "testvér, ússzunk versenyt, tudod, készülök az olimpiára, muszáj trenyálnom."
Mutatta a legtávolabbi bóját, hogy odáig ússzunk el és onnan vissza, és hozzátette, "ne tojj be Testvér, iszonyatosan nagy formában vagyok, szarrá foglak verni."
Aztán, hát tényleg beugrottunk és tényleg szarrá vert, jó három méterrel előttem csapott be a célba, a trambulinként használt, szikla-nagyságú kőhöz, a móló oldalában.
Aztán, aztán, mi is volt aztán...megebédeltünk a Biztosító üdülőben, ittunk néhány pohár sört, szieztáztunk egy kicsit, megint fürödtünk és megint napoztunk, ternyáltunk egyet a teniszpályán, és végül elmentünk a srácokkal focizni. Ennyi minden történt, ilyen sűrű volt a nap, na és persze ezt a Hámori Bandi is tudja, és mégis megkérdezi: dugtam-e már máma?
-Nem dugtam, -mondtam neki, igyekezvén annyi szarkasztikus éllel kifejezni magam, ahogyan csak bírtam, -egyszerűen nem fért bele. Miért? Csak nem állítod azt, hogy te meg dugtál?
-Jaj de szerencsétlen vagy Testvér! Mit gondolsz, mit csináltam ebéd után? Nem emlékszel? Ebéd után volt egy jó félóránk vagy tán egy kicsit több is. Mit gondolsz, hol voltam abban a félórában?
Míg a Pléfedeles felé lépkedtünk, elmesélte sebtében hol volt. Bogyóval volt fenn a családi villában, biciklivel mentek fel a Főutcán, a Hámori Bandi kölcsönkérte a Pál Jancsiét. Felértek és dugtak, jó hűvös volt a behúzott zsalugáterek mögött, kellemes volt, -így mesélte és kicsit szánakozva nézett rám, milyen szerencsétlen is tudok lenni.
Odaértünk a Pléhfedeleshez, Hámori Bandi kikérte a söröket. Erre a sörre most ő hívott meg, de megkért, fizessem ki, majd megadja este, most éppen nincs nála a pénztárcája.
Megittuk a sört, aztán megittunk még egyet. Nem ültünk, le, annyi időnk nem volt, de azért odaintettünk Maghyéknak, és a Hámori Bandi oda is szólt:
-Nem ülünk most le, bocsássatok meg. Mindjárt befut a hajóm, vissza kell mennünk a kikötőbe.
-Milyen hajód van Hámori? -vágott oda a szemével a kisebbik Maghy.
Ő, és a nagy Maghy ismert vitorlás versenyzők voltak, minden érdekelte őket, ami a vitorlázással kapcsolatos, és minden hajót ismertek a Balatonon.
-Majd meglátjátok, -csippentette össze a szemét a Hámori Bandi. -Ha megittátok a sörötöket, gyertek le a sójához!
Hát annak a hajónak csudájára összefutottak a népek. Ilyet nem sokszor lehetett látni a kikötőben. Amikor leértünk és megpillantottam (éppen a gátat kerülte meg kecses futással, a mancsaft éppen leengedte a vitorlákat) rögtön láttam, miféle hajó az: egy 22-es sharenkrautczer volt, igen, bármilyen hihetetlen is egy élő, eleven 22-es sharenkrautczer! Azt hittem menten elájulok.
-Ez a te hajód? -kérdeztem elhűlve a Hámori Banditól. -Ez a sharenkrautczer?
-Mit csodálkozol, -meresztette rám égszínkék szemeit. -Mire számítottál, Testvér? Remélem, nem feltételezted rólam, hogy egy belugával fogok itt szégyenkezni.
-De...de...honnan volt egy ilyenre pénzed? -Csak makogtam, azt se tudtam mit beszélek.
-Jaj Testvér! Hát nem ezerszer elmeséltem már neked, milyen mérhetetleül gazdag a családom? Nem mondtam már neked, hogy a dédfaterom építette a Nyugatit?! Tudod, mi pénzt kapott érte? Dehogy tudod. Fogalmad sincs róla!

A vitorlás kikötött középen a gátnál. Átmentünk a bocival. Szakállas idős pasas, jó negyvenes rázott kezet a Hámorival. Nagy tisztelettel átadta a hajó piros úszókarikán lógó kulcsait és a hajólevelet. Meghajolt és nyüzüge társával elment, átkeltek a túloldalra, a sójára. Az este leszálló ónozott ezüstjében a nyugati ég alatt vérvörös szélű, szürke pászmák úsztak, amikor felmentünk a sharenkrautczerre. Ha azt mondom, fenomenális élmény volt, nem mondok semmit. Elbűvült a mahagóni fából épült deck kopott-barna színe, a deszkákból áradó ismerős illat, a racsnik fémes csillogása, a falkok mellet gyűrűbe rakott felhúzókötelek lágy ívelése, a baum-rúdon betekert vitorla selymessége, a vantnik pengő feszessége, a kabinból áradó nedves matracok elbűvölő doh-szaga.
Leültünk a cokpitban, beszélgettünk.
-Várj Testvér, hozok rumot Testvér, -mondta a Testvér.
Bemászott az alacsony kajütajtón, magabiztosan, mintha tényleg lenne rum a hajón. Biztos voltam benne, hogy azzal jön majd vissza: "jaj Testvér, ne haragudj Testvér, nincs még rum a hajón, nem baj, majd holnap veszünk egyet Testvér".
Egy perc múlva megjelent, kibújt, felemelte és felémmutatta az üveget.
-Félig van Testvér, pont úgy, ahogy legutóbb itt hagytam. Nem mertek hozzányúlni ezek a férgek. Na, ez talán elég lesz ma estére.
Töprengett. Arcán felvillant a kétely első árulkodó szikrája. Még mindig úszónadrágban volt, és én is abban voltam. Fülledt, undok meleg este volt az a júliusi este, nem volt szükségünk egyéb ruházatra.
-Nem biztos, hogy elég lesz, -mondta aztán. -Ha a csajok is isznak, nem hiszem, hogy kitart hajnalig.
-Miféle csajok? -meredtem rá bután.
-Jaj Testvér! Hát, akiket este összeszedünk majd a Vigadóban. Ne mondd, hogy nem akarsz ma este dugni?
-Aludni akarok, -válaszoltam, minden bátorságomat összeszedve. -Össze vagyok törve. Fáj minden csontom.
Úgy nézett rám, mintha súlyos, becsületbe vágó sértést kellett volna elszenvednie.
-Jól van akkor, -mondta. -A vitát lezárom. Én most elmegyek Testvér, átöltözöm az üdülőben, aztán beülök a Maghyékkal a Vigadóba. Tudod, megígértem nekik és én nem fogok a számból segget csinálni, mint te, Testvér. Te csak pihengess itt addig, de figyelmeztetlek, hogy amikor majd megjövök, két csaj lesz velem, egy neked és egy nekem. Itt a kulcs. Ha meggondolnád magad, és utánunk jönnél, jól zárj be mindent, nehogy ellopjanak valamit!
Elment, hallottam a sötétben, ahogy strandpapucsában végigcsúszmákol a gát érdes betonkövén. Álmos voltam és éhes, de az álmosságom nagyobb volt az éhségemnél. Bementem a kabinba, felkattintottam az asztalon hagyott elemlámpát, kerestem elől a fukszban egy pokrócot, ledőltem az egyik ágyra és magamra húztam a pokrócot. Az álom súlyos szárnyán már érkezgetett. Még hallottam a szomszédos hajók árbócain csörgő, csilingelő szerelvények ütemes, halk klink-klinkjét, aztán az ébrenlét síkos fonala kicsúszott a markomból és elaludtam.
Nem tudom, mennyit aludhattam. Éjfél jócskán elmúlt már gondolom, amikor arra ébredtem, hogy nyikorogva nyílik a kajüt ajtaja. Felkattintottam az elemlámpát és a képébe világítottam a befelé törtetőnek. Egy lány volt az, csak egy lány. Nem láttam milyen. Hátulról a sötétből Hámori Bandi hangját hallottam: "mondtam Testvér, hogy neked is hozok nőt."
Bemásztak a lányok, először az enyém, akit a Testvér nekem hozott. Letelepedett a heverő végébe a lábam felől. Jött a másik lány is és a Hámori Bandi. Elkúsztak a szűk helyen a pirinyó asztal mellett, bevackolódtak elől a fukszban.
-Mi itt dugunk, -mondta a Testvér, -tik pedig dugjatok ott. Jó ez így Testvér? Vagy akarod, hogy helyet cseréljünk?
-Nem, -mondtam. -Nagyon jó itt.
A fukszban a Testvér és a másik lány nekiláttak, lehetett hallani. Aztán az a lány, akit a Testvér nekem hozott, megszólalt:
-Akarod te is csinálni?
-Mit? -kérdeztem vissza kapásból, át se gondolva, mire mondok mit.
-Hát azt.
-Azt?
-Azt, persze. Azt kérdem, akarsz-e te is dugni?
-Most nem, -mondtam neki, kicsit remegtetve a hangomat, hogy érzékelje, nem arról van szó, hogy egyáltalán nem akarok, hanem arról, hogy most nem akarok.
-Mert?
-Mert most álmos vagyok. Most ébredtem csak fel, hogy jöttetek.
Egy kicsikét hallgatott, nem hallatszott más a kabinban csak a Bandiék lihegése. Már azt hittem nem is fog semmit mondani, de aztán mégis megszólalt és vékony affektáló hangon azt mondta, hogy nincs semmi baj, ne izguljak e miatt, ő is álmos, és legszívesebben ő is aludna.
Le is heveredett, elnyúlt az ágyamon. Vívódtam egy percig, bújjak-e mellé, ám aztán egy csomó dolog az eszembe jutott. Túl szűk a hely, túl hangosan csinálja a Testvér és a másik lány. És egyáltalán nem ismerem ezt a lányt, akit a Testvér nekem hozott. Azt se tudom, szőke-e vagy barna. Lehet, hogy olyan ronda, mint a fekete éjszaka. Jó, lehet, hogy én se vagyok szép, de azért van ízlésem.
Azt mondtam a lánynak, aludjon csak nyugodtan, én kimegyek a mólóra sétálni. Erre már nem válaszolt, én meg mentem. A bocit nem találtam a helyén, valamelyik balfék elfelejtette visszarúgni a sójáról, -így hát a gáton ragadtam. Leültem a mellvédre és néztem a csillagokat. Nagyon szépek a csillagok a nyári égbolton, tényleg nagyon érdekesek, érdemes nézegetni őket. Mindegyik egy kicsike égitest, angyal ül a sarkán és lóbálja a lábát. No, majd elmondom reggel a Hámori Bandinak, -határoztam el, -milyenek a csillagok.
Elképzeltem magam, ahogy mesélem a Tejivóban, ahol a tejet isszuk, vagy a Vén Matrózban, ahová be-betérünk pálinkát inni, kisüstit, ha van egy kis lóvénk. Elképzeltem, ahogy mesélem: "figyúzz, Testvér, mindegyik csillag egy-egy picuri égitest, és mindegyiken ül egy angyal és a lábát lóbálja", -és elképzeltem, ahogy ezt válaszolja rá: "igen, Testvér, értem, hogy te milyen szerncsétlen tudsz lenni, Testvér!"
A koromfekete éjszaka után ragyogó reggel köszöntött ránk, és reggeli után elvittük a lányokat vitorlázni. Először hajóztam életemben 22-es sharenkrautczerrel, és mit mondjak, képtelen vagyok érzékeltetni, mekkora élmény volt. Az a karcsú, nagy hajó úgy feküdt bele a hullámokba, ahogy én fekszem bele a babám két lába közé. Sőt, úgyabbul, tuti. A lányok levetették a fürdőruha felsőt, és én láttam, hogy az enyémnek, akit a Hámori Bandi nekem hozott, egészen formás melle van.
-Menjetek be a kabinba Testvér, -bíztatott a Testvér, amikor észrevette, hogy a lány mellét bámulom. -menjetek be, és csináljátok bátran.
Később, ez már délután történt, akkor már a lányok nem voltak velünk, elkezdett egyszer csak hahotázni a Hámori Bandi. Én kormányoztam éppen, ő ült fenn a decken az árbóc tövében, ült felhúzott lábakkal, s két kézzel csapkodta a combját. Nevetett, és a szemét törölgette.
-Min mulatsz? -szóltam fel hozzá a cokpitból. -Oszd meg velem, hadd röhögjek én is!
-Jaj, Testvér! -csak nyögdécselve tudott beszélni a Hámori Bandi. -Jaj, Testvér! Képzeld, tudod, mi jutott az eszembe? Elképzeltem, hogy te és én meghalunk. Ez nagyon jó. Mondjuk, nagyon öregek vagyunk már, ötven, hatvan, vagy száz évesek, igen, száz évesek. És már félig meg vagyunk bénulva, sőt, te teljesen, én meg vak vagyok. Mondjuk, te is vak vagy már. Kivitetjük magunkat az üdülőbe, beleültetnek minket egy tolószékbe, kimegyünk a pályára, hogy még egyszer utoljára halálra teniszezzük magunkat. Persze csörgőlabdával játszunk, mert vakok vagyunk, illetve csak te vagy vak, Testvér, én még az egyik szememre látok.
Úgy röhögött, hogy az oldalát fogta.
-És jön majd Jókhora Pali, -mondtam, és felajánlja majd, hogy a győztest meghívja hortobágyi húsos palacsintára. És jön az öreg Deregh is...és...
Úgy nézett rám a fedélzetről lefelé, villanó, kék tüzű tekintettel, mintha az anyját szídtam volna.
-Testvér! Mekkora tapló vagy! Hol lesz akkorra már a Jókhora Pali! Már rég a sírban lesz. És az öreg huszár is ott lesz, sajnos. Csak ketten élünk már majd akkor, én és te, de se neked, se nekem nem lesz többé szükségünk húsos palacsintára, mert mindketten meghalunk kinn a pályán aznap Testvér, ez a lényeg Testvér, s a halott ember nem eszik többé hortobágyi húsos palacsintát!
Nagysokára csillapodott csak széles jókedve. Bement a kabinba, kihozta a rumos üveget. Odanyújtotta. Lötyögött még egy újnyi az alján. "Igyál Testvér"
Meghúztam, és visszaadtam neki. Ő is ivott. Kézfejével megtörölte a száját. A válla még mindig rázkódott. Láttam rajta, megpróbál most már komoly maradni, megpróbál a vitorlákkal foglalkozni. Közel volt már az Észeki part nádvilága, fordulni kellett. Lehajolt a groszshotért, felemelte a trepniről és rámvigyorgott.
-Te béna leszel Testvér, én meg vak, ülünk a tolószékben, és addig teniszezünk, amíg meg nem halunk. Először te halsz meg, Testvér, aztán rögtön utána én. Hát nem klassz egy ilyen halál, mondd?

Késő este értünk vissza a kikötőbe. Amikor szélnek fordulva kilebegtettünk a gát mögött, megpillantottam a sólyán a Maghy-testvéreket. Álltak a partra húzott boci mellett, egy-egy üveg sör volt a kezükben, és a mi hajónkat bámulták. A Hámori Bandi hajóját. A 22-es sharenkrautczert.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2008-05-29 18:16:04

Szia Arany!
Igen, mi már csak ilyenek vagyunk. Racsnik, vantnik, belugák. Meg hágók, szorosok, kutyák. Bikák, torreádorok...
Élünk, halunk az ilyesmiért. És kik is tudnának megérteni minket, ha nem a nők, akikért csináljuk!
Köszönöm, hogy olvastad, és nagyon örülök neki, hogy tetszett Neked!!!

Szia: én

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)