Fényjáték az ablakon,
Az árnyék odabenn táncol,
S körbezár a napsugár,
Elringat, mint egy dallam
Mit a füledbe dúdolnak

Felfut a rózsa a kerítésen
Szirmait bontja ezrével,
Vörösben, mint a véred
Mely lángra lobban épp,
Mint tűz az esti szürkületben

Megcsillan a tó vizében egy
Apró kavics, zölden, mint
Egy smaragdos románc
Egy éjszaka után, a domb
Pázsitfüves oldalán

Selymes kék ég fátyla borul le,
S a mezőn úgy ölel körbe
Mintha nem született volna
Másért, csakhogy az édes sóhajt
Ajkad hajló ívére csókolja

Hattyú nyújtja hosszú nyakát,
Hogy megsimogassa társát egy
Átszárnyalt éjszaka után
Mint egy búcsúérintés
Az együtt átélt örömökért.

Elsodor a folyó habzó vize
Egy másik sziklás völgybe
Melyen nekem felmenni nehéz,
De tudom, hogy Te
Minden éj után könnyedén
Hazatérsz.