HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 57

Tagok összesen: 1909

Írás összesen: 50417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2020-07-12 05:40:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2008-05-30

Még a "legbátrabb" is fél néha...

Nyolc, talán kilenc évesek voltunk, amikor egy nyári tábor alkalmával kiosztották köztünk a "leg"-eket. Mindenki legjobb lett egy tulajdonságát nézve, úgy mint legvidámabb, legsegítőkészebb, vagy legbátrabb. Utóbbi címnek én lettem tulajdonosa. Kissé csalódott voltam, mert úgy éreztem, ez csak egy, a sok "adalékrang" közül, hogy mindenkinek jusson.
Utólag az élet beigazolta a becsaphatatlanul rutinos tanári szemet.


Mert én sosem féltem pókoktól, bogaraktól vagy darazsaktól... nevetséges, hiszen ezerszer kisebbek nálunk, s a céljuk valójában sosem a buta ember bántása.
Sosem féltem viharban és sötétben.
Nem féltem mélyben és magasban.
Nem féltem csendben és zajban.
Nem féltem nagy tömegben és magányomban sem.
Ők sosem bántottak, jól ismert barátaim már, akik néha mellém szegődtek, s bebizonyosodott, hogy a róluk keringő ijesztő mondák mily' alaptalanok.

A félelem az emberi tudatból táplálkozik, függetlenül ijedségünk tárgyától, s ha szembenézünk vele, néha rájövünk, hogy a leghatalmasabbnak vélt akadályok és fogalmak valójában egészen aprócskák.

Már nem félek attól, hogy az emlékeim lassan megfakulnak, s nem félek, hogy elfeledek egyetlen boldog percet is.
Már nem félek a hosszú céltalan élettől, egyszerűen teszek azért, hogy ne így legyen.
Már nem félek attól, hogy egyszer képtelen leszek tiszta szívből nevetni.
Már nem félek az öregedéstől.
S ha egyszer eljön értem a Halál, én bátran fogom majd meg a kezét.

De mindenkinek vannak félelmei, akár bevallja, akár nem, így nekem is. S ha a világ nem lenne olyan mérhetetlenül beteg és szétcsúszott, talán nem félnék semmitől...

De félek.

Félek az emberi gonoszságtól, a kiolthatatlan pusztítási vágytól, amely az édes arcok mögött szüntelen dolgozik. Lassan az emberiség megöli a Földet, hisz' már megmérgezte a vizeket, teleszennyezte a levegőt, szeméthegyekkel borított mindent, s oly' sok állat és növényfaj nevét nyelte el örökre ma feledés. S most ő, a mi áldott anyabolygónk hiába sikít elkeseredetten, küld ránk szokatlan meleget és hideget, orkánt és földrengést, mi nem akarjuk észrevenni, mert mi nem akarunk változni. Talán hamarosan elérjük az önzőség vezette céljaink, s közben mind elpusztulunk.
Félek, hogy ezt megélem.
Félek, ó nagyon, hogy az emberek az utolsó előtti pillanatban rádöbbennek szörnyű tetteik következményére, s pánikba esve, egymást okolva, egy végső háborúba kezdenek... vagy talán az utolsó csepp olajért, az utolsó korty tiszta vízért...
... félek, rettegek, hogy ezt megélem.

S végül félek, félek gyerekeket szülni, mert félek, hogy azzal, hogy egy ilyen zavarodottan gonosz világba adok nekik életet, követem el a leghatalmasabb bűntettet ellenük. Félek, hogy ők, akiket majd a legjobban fogok szeretni, a szememre vetik:
"Bár ne tetted volna!"


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2008-06-01 20:59:39

Kedves Arany! :)

Eredetileg ezt az írást egy körtörténethez írtam egy fejezetként (az egyik "konkurens" írói oldalra - nem tudom szabad-e reklámozni, inkább nem teszem). Az ilyen írásoknál az a lényeg, hogy egy író feltesz egy fejezetet, és bárki folytathatja. Sokszor regények is ily' módon születnek (javarészt humoros műfajban - Űrbüfénk forever!)... itt mindenki egy fejezetben leírhatta a saját félelmeit, hát nekem ez lett belőle. Igazából nem akartam "aktuális problémákat feszegetni", csak átgondoltam mi az amitől tényleg félek... hát ettől.
Hm, igazad van. Akinek hatalmában állna tenni valamit, azt már rég bekebelezte a pénz, őket már csak a saját önös érdekük vezérli. Sajnos.
Igen, lehetett volna optimistább... most kár, hogy nem látod, hogy a kollégák miket írtak a sajátjukhoz. Nem tudom, visszaolvasva arra jöttem rá, hogy a valós akadályokkal mindig szembenézek, és megpróbálom leküzdeni őket, ez pedig lehet, hogy csak az én buta elmém szüleménye (mármint a vége), ami sosem fog bekövetkezni...
Ja, én egyébkén egy nagyon életvidám emberke vagyok ám, csak ha néha rossz a kedvem, leülök írni. Ha boldog vagyok, akkor ez nem megy... Ergo: álltalában szomorú történeteim vannak, de ne ebből ítélj meg! :DDD
Jujj, asszem kicsit túllőttem az eredeti célomon, ami egy szimpla köszönet lett volna, úgyhogy:
Köszönöm a véleményedet, nagyon jó volt olvasni!!! :)
Kreeteeka

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem akarok mást című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A csodatévő virág című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A kiszolgáló című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Böszme című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A kiszolgáló című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A csodatévő virág című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Szerelem (haiku) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Böszme című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) egymásnak estek az öreg hegyek című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egy fénykép nyomában című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egy fénykép nyomában című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A csodatévő virág című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel én vétkem címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A csodatévő virág című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Ujvári Béla: Falun / Auf dem Dorf címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)