HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 48994

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: NickFeltöltés dátuma: 2008-05-30

Meseautó

6:30. A nyár kellős közepe van, én pedig egy reszelős, torokhangra ébredek. Apu indítja be és jár ki az udvarról a régi rozsdás Skodánkkal. Sokan biztosan megkérdeznék milyen is az a reszelős torokhang? Fogalmam sincs, pont olyan, mint a mi Skodánk hangja.
Egy régi történet jut erről a hangról az eszembe:
Alapiskolában, azt hiszem ötödikben épp az egyik német órát szenvedtük végig a sok közül. A tankönyvben egy német dalocska is szerepelt. A tanárnő pedig azonnal rázendített, bár ne tette volna. Akkor talán szegény osztálytársaim közül többüknek adatott volna meg a boldog gyermekkor. A tanárnőnek pont olyan hangja volt, mint a mi rozsdás Skodánknak. Nem is tudom, hogyan éltük túl azt a néhány percet. Csak néhány képre emlékszem, ahogy társaim a fülöket fogják, néhányan védekezően maguk elé tartják kezeiket, vagy éppen a fejüket verik a padba, ezzel enyhítvén a kínon. Szerencsére odafentről egy angyalt küldtek le hozzánk, a zenetanárnő személyében. Benyitott a terembe és elborzadva kérdezte.
- Te jó Isten, mi folyik itt?
- Á csak énekelgetünk - jelentette ki a némettanárnő vérfagyasztó vigyor közepette. Emlékszem az után a nap után, Tomi egészen a ballagásig felriadt néha álmából. Azt mondta azt álmodja, hogy a tanárnő vérfagyasztóan mosolyog és arra kényszeritti, hogy hallgassa meg az ő vadonatúj aranylemezét.
Számomra Skodánknak pont olyan hangja volt, mint szegény németes tanárnőnknek. Hirtelenjében nem is tudom, kit sajnáljak jobban, a tanárnőt a hangja miatt, vagy szegény Skodánkat, hogy elorozták előle az aranylemezt.
6:35. És a motor még mindig jár! Apa, hadd már aaaabbbbbbbaaaa!! És fülemre húzom a vánkost. Sikerül visszaaludnom, de az aranylemezes tanárnő rám is lecsap. Verejtékben fürödve ébredek. Pár pillanat múlva anya lép be a szobámba.
- Indulunk - mondja és eltűnik, a húgomat is ő ébreszti.
A fürdő felé botorkálok, és azon gondolkodom miért is kell egy délutáni piknikhez hajnali fél hétkor kelni.
7:35. Indulunk.
Berakodunk, illetve csak berakodnánk a kocsi csomagtartójába. A csomagtartó teteje nem mozdul. Apu elrohan, térül fordul és egy hatalmas feszítővassal jelenik meg. Nekifeszül... de semmi sem történik.
- Gyertek együtt!! - A család mind a négy tagja a feszítővasnak feszül és... semmi. Lihegve, tanácstalanul lépünk néhányat hátra. Húgom, aki alig múlt hét, kocsi mellé lép, és ahogy erejéből telik rácsap a csomagtartóra.
- Nyílj már fel, te átkozott szappantartó! - kiálltja. És lássanak csodát a szappantartó csomagtartójának fedele felpattanik, de olyan erővel, hogy anyu, felelőtlenül rajtahagyott pénztárcája a szomszédunk kertjében landol.
Még anya a pénztárcájáért indul, mi bepakolunk.
- Indulhatunk? - kérdi apa. A heves bólogatás láttán a gázba taposna, de csak taposna. A motor ugyanis néma maradt. Próbálja egyszer, kétszer, háromszor, de semmi.
- Ezt be kell lökni! - mondja, és tettre készen kiszáll. - Fiam, te próbáld, meg elindítani miközben mi megtoljuk.
Elmagyarázza mit, hogyan és már megy is az autó hátuljához. Megindulunk, lassan gurulva.
- A kettest - hallom hátulról. Én pedig szót fogadóan próbálom berakni a kettest, de a váltó meg sem mozdul. - Fiam!! - apa már liheg. Már én is, minden erőmet beleadtam, de csak nem sikerül. Hátra szólok, hogy nem megy. Helyet cserélünk, én tolok, apa beül a volán mögé. A hátsó ablakból látom, hogy mit csinál. Mindkét lábával a kuplungra tapos, meg feszíti testét és próbálja helyére igazítani a sebváltót. Mikor már lila a feje, és félő, hogy eldurranik sikerül neki. Diadalittasan mosolyog hátra, de ahogy a kocsi rángatódzni kezd, lefejeli a visszapillantót.
Teljesen kifáradva és egy óriási púppal megajándékozva indulunk útnak.
12.23. A kocsi, mint egy szauna.
Lég kondi nincs, az ablak csak apa oldalán van letekerve. Anya végső kétségbeesésében megpróbálja az ő oldalán is letekerni az ablakot. A kallantyú fordul egyszer, még egyszer.
- Neeee! - kiálltja apa, de elkésik. Az ablak hangos csattanással eltűnik. Apa indexel és félreáll. A homlokát ráncolva kiszáll, kiszállítja anyát és az ablakot veszi szemügyre. Megnézi jobbról, majd balról. Majd beszívja a levegőt, lassan kiegyenesedik és egy karate mozdulattal a kallantyú jobb oldala mellett a kocsi ajtajára üt. Miközben kiereszti a levegőt, boldogan tekeri fel az ablakot.
13:12. Úgy esik, mintha dézsából öntenék.
Már alig látni valamit az ablakra hulló esőcseppek miatt. Apa beindítja az ablaktörlőt. Elmerülve figyelem, ahogy a karok jobbra-balra söprik le az esőcseppeket. Jobbra-balra, jobbra-balra, majd hopp, az egyik kar eltűnik a semmibe. Ez aztán a meglepetés, még a másik magára hagyott kar is megdöbbenve megáll egy pillanatra, majd immár bánatosan folytatja a munkáját.
Apa ismét indexel és félreáll. Anyát a kétségbeesés keríti hatalmába. Mi lesz még itt? Ha ő azt tudná!
Hangos dudálások és káromkodások hallatszanak odakintről, ahogy apa a forgalomba próbálja megtalálni a lába kélt, bár inkább szárnya kélt ablaktörlőt. Végül is sikerült neki és az ez idáig a szájában forgatott fogpiszkálóval vissza erősíti a kart. Az utazás folytatódik. Húgom álomra hajtja a fejét, de néhány perc múlva ijedten pattan fel. - Valami rám esett! - tekintetében rettegés ül. Vajon mi lehette az? - Megint! - és az egyik vállára kapja a tekintettét. Majd a másikra. A feje immár épp úgy jár, mint a két ablaktörlő, jobbra-balra. Felsikít. Odabújik hozzám, döbbenten nézem, ilyenre sem gyakran kerül sor. Nem sokkal később a rejtély is megoldódik. A tető pont olyan, mint egy rossz szita, az eső a húgom oldalán úgy folyik be, ahogy csak akar.
- Üljetek odébb - intézi el a családfő a dolgot.
- Az nem fog menni - mondom nyugodtan, mindenbe beletörődve. Apa a visszapillantóból kérdően néz rám. - Alul is beáztunk!! - igen be, a márkás Nike cipőm, a márkás Adidas zoknimmal együtt csurom víz.
Apa már nem is indexel, csak félreáll. Kiszállunk, mindegy hogy hol ázunk. Apa szemügyre veszi a járgányt, megcsóválja a fejét és csak úgy, dühből belerúg a balhátsó kerékbe. Na ez volt az amit nem kellett volna, akkor talán hazajutunk. A kocsi megrázkódott és ismét az a hang - örökké kísérteni fog - majd egyet szusszanva örök álomra hajtott kaszniját. Apa, csakúgy, mint az autó összetör, anya zokog, húgom még mindig hozzám bújva nevet - Összetörött a szappantartó! Hehe! - Én pedig beletörődve állok az esőbe. Talán ha a tanárnő nem kezd el akkor énekelni akkor minden máshogy történik.
Fogjuk a csomagjainkat és az útszélén, stoppolva hagyjuk el a kocsit. Pár méterről visszatekintek rá. A fogpiszkálóval felerősített ablaktörlő búcsúzóul, bánatosan integet felénk.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-06-10 18:18:25

Kedves Nick!

Nagyon humoros írás. Épp ez kellett a mostani szomorkás hangulatomnak. Gratulálok!

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fanni című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel A kismadár címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)