HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-06-02

Zögling 10.

X. Mucsi Lali bedobja a törülközőt


Amíg a községházán zajlott az élet, a fiúk se henyéltek. Matyi, jól megkeverte a bablevest azzal, hogy a patak túloldalán szállt le, Túrós már előre fosott a gondolattól, hogy fogják megint átcipelni a gépet a patakon. Szerencsére voltak hozzá elegen, még ha a lányokat nem is lehetett komolyan számításba venni. Elindult és felfejlődött az a folyamat, melynek végén a Zöglingnek vissza kellett kerülnie a starthelyre. Parancsszavak, utasítások röpködtek a levegőben, a vezér most igazán elemében volt, hogy úgy mondjam, a helyzet magaslatán, nem is akart onnan leszállni. Egy vakondtúrás tetején állt, elnézett népe feje felett, látta a jövőt, melyet az alant nyüzsgő hangyasereg épít az ő parancsolatára.
Gnúfos kiötlötte hány ember kell a gép felvontatásához, és kifundálta, hogy kell azt véghez vinni. Elmondta a Túrósnak. A kis szőke beavatta a vezért, aki egy kukkot sem értett a magyarázatból, s ezért megkérdezte, hogy neki most mit kell tennie. Túrós biztosította arról, hogy semmit, csak a parancsot kell kiadni, a többi olajozottan megy. Mucsi Lali azonban nem tudott parancsot adni addig, amíg meg nem mondták neki, mit szónokoljon. Gnúfos felböfögte a parancs-szavakat, és a Tejfölfejű tolmácsolta a vezérnek. A nagy embertől nem lehetett zokon venni, hogy nem tud minden részlettel foglalkozni, neki az egészet kellett látnia, és kézben tartani. Megpróbálta ugyan a megfelelő utasításokat a körülményekhez igazodva a legjobb formában megfogalmazni, de a légy mindig szarba repült. Végül, a rendtartásnak megfelelően a parancsot a Tejfölfejű öntötte formába, és csengő hangon ki is hirdette a népnek.
KözépsőMatyi állt a kézikocsi rúdjához előre, ketten tolták, vagy fékezték hátulról, ahogy éppen kellett. A többiek elől-hátul ugrándoztak nagy sikerrel. Lefele menetben ez így tökéletes megoldásnak ígérkezett, s az is volt, istókúgyse, én mondom, mindaddig, mígnem a vásottak egy buckánál akkorát taszajtottak a járgányon, hogy az feldöntötte az elől kormányzó középsőMatyit. Egy szempillantás alatt egymásnak estek, tíz körömmel tépték, szaggatták a másik pofázmányát. A buliba beszállt a Túrós és a Gnúfos is, Gnúfos azért, hogy alkalma legyen orvul bevinni egy-két horgot a köpcös hasába, némi-nemű törlesztésként korábbi sérelmek miatt.
A vezér méltósággal figyelte az eseményeket, nem avatkozott a küzdelembe. Neki végül is mindegy volt, ki kit győz le, ő, személy szerint egynek se fogta pártját. Az ő szíve a csapatért dobogott, a Vasút utcaiakért, nem egyikükért, vagy másikukért. Lakóhelye szerint a telepiek közé tartozott, ott lakott ő is, ahol a Pupos Jenő, és a Pap Jani, az óvoda mögötti barakk kolónián egy közös udvarban velük. Minden családra esett hat teljes négyzetméter, döngölt föld pévment, közös budi és kerekes-kút az udvaron. Az itt élők többsége valahonnan északról jött, a nagy áttelepítések idején. A fiúk, soványabbak, erősebbek, vadabbak voltak a falusi gyerekeknél, loptak, verekedtek, randalíroztak, és belekötöttek bárkibe, aki a felségterületük közelébe merészkedett. A lányok már tizenkét-tizenhárom éves korukban elkurvultak, párzottak mindenkivel, aki nem volt finnyás az elemi higiénés körülményekre. Mucsi Lali rezisztens volt az ilyesmire, párzott hát velük rengeteget, amikor csak tehette, s a Pap Jani, a Pupos Jenő és a többiek is ezt tették.
Elgondolkodhatunk, hogy történhetett, hogy Mucsi Lali, telepi létére a Vasút utcaiaknál kötött ki. Tűrték ezt a többiek? Nem alakult ki konfliktus-helyzet, amikor megtudták, hogy Gnúfosék őt választották vezérüknek?
A kérdést illetően találgatásokba bonyolódhatunk ugyan, de megérthető, megmagyarázható választ nem igen fogunk találni. Az biztos, hogy a nagy melák, a Pap Jani mellett nem rúghatott labdába. A Pap Jani éppoly erős volt, mint ő, de utcahosszal több észt lötyögtetett a fejében. Mucsi Lali, ha vezér akart lenni, a telepieket frankón elfelejthette. Más galeri pedig nem létezett a faluban, csak ez a kettő, a Vasút utcaiak és a telepiek, hacsak nem számítjuk a Fekete Sanyi-féle galerit, de ezek nem érdekesek, mert nem, különben is, sokkal nagyobbak és erősebbek voltak.
Mi motoszkálhatott hát benne, hogy dacolva saját fajtája totális megvetésével Túrós felkérésére igent mondott? A becsvágy? A hiúság? A szereplési kényszer? Vagy mindezek zagyva keveréke?
Azért, mert ő bizonyos mértékben verbális segítségre szorult a parancsok kiadásánál, ne gondoljuk, hogy tehetetlen, akarattalan báb volt, akit a Gnúfos és a Túrós dróton rángathatott. Gnúfos fején találta a szöget, amikor a Fanninak azt mondta a Kopasz hegyről visszafele jövet, hogy Mucsi Lali önállóan dönt az ügyekben. Ha ez nem így lett volna, a köpcös már rég kierőszakolta volna, hogy a tetőről repülhessen, már rég összetörte volna a csontját összetört gépe romhalmaza alatt!
Mucsi Lali szeretett parancsot adni, ez volt élete értelme, még, ha kisebb-nagyobb nehézségek fel is merültek, amikor az utasításokat meg kellett fogalmazni.
Néhány percig, kaján vigyorral a képén, nézte a verekedők színes forgatagát, nem avatkozott közbe, minek tette volna. De aztán felmerült, mifene lesz a parancs végrehajtásával, amit ezeknek, itt la, kiadott? Feszülni kezdett a fityma a lélek bugyraiban. Mert nem addig van a'! Hogy csak úgy verekszünk, bele a világba. A Zőli' meg ottan van a putrik előtt, hogy rálébgyenek a cigánygyerekek. Olyan parány innen, olyan törékeny. Ezek meg csak tépik egymást szakadatlan.
Közébük ugrott, és sűrű, nehéz csapásokkal csépelni kezdte őket. A Gnúfos háttal volt neki, őt jól fenéken rúgta, csak nem üt meg egy embert egyenesbe hátulról?
Nézték, honnan jön az égi áldás. Aztán, hirtelen kitisztult, s akkor futásnak eredtek. Futott a Gnúfos, futott a Túrós, futott a Köpcös, s futott középsőMatyi. A vezér egy kicsikét, tessék-lássék üldözte őket, aztán leült a fűbe, mert elfáradt. Ott érte a küldöttség, Túrós vezetésével. A kis szőke jelentette, hogy a lázadást leverték, s kegyelmet kért a felkelőknek.
-Stabod van, -hülye állat, barom? -rivallt rá Mucsi Lali. -Aggy egyet. Jól van. Tüzet is. Vegyétek tudomásul, hogy lemondok a trónról. Mit kell most szólnokolnom?
Míg lefelé menet a vázolt interregnum nehezítette a haladást, fölfele meg kellett küzdeni a repülőgép és a kocsi együttes súlyával, és a szrecsörösz terep alattomos buckáival. Átkeltek a patakon, felkaptattak a hajlatba, a szeméttelep mellé. A Zögling békésen pihent, a rajkók a viskók mögül lesték, nem mertek közelebb menni az ördög szekeréhez. Neki veselkedtek, s Mucsi Lali parancsára felrakták a gépet a targoncára. A putriktól a patakpartig, visszafele, jókora darabon lefelé haladtak, a magas fűben bele-bele zöttyenve a kátyúkba. Már nem is számolták, hányadszor akadnak el a fatuskókban, zsombékokban, vagy más akadályban, amit lehetetlen volt észrevenni a sás-szerű aljnövényzetben. Az igazi kihívás azonban csak most következett. A Szívas patak medréhez érve megálltak, és rövid pihenőt tartottak. Nyilvánvaló volt, a fák és bokrok közötti szűk átjárókon nem férnek el a repülőgéppel. Két lehetőség között választhattak, vagy kerülnek vele néhány kilométert, s ott kelnek át, ahol legutóbb a cigány Jocóval, Gnúfos emlékezetes landolása után, vagy, ez volt a másik lehetőség, leszerelik a szárnyakat. Megtanácskozták a dolgot. Az elcsigázott figuránsok számára kedvezőbbnek tűnt a második megoldás. A Zögling szárnyait, mint említettük, anyás-csavarok rögzítették a törzshöz, nem kellett más a szétszereléshez, mint egy tizenhármas villáskulcs. Igen ám, de a bökkenő az volt, hogy a villáskulcs fenn maradt a hegyen, a hangárban. Kisorsolták, ki menjen érte. A mondókát Gnúfos citálta, minden szótagnál rábökve valamelyik fűbe-roskadt zihálóra:

"szőrös töke van a légynek,
ha nem hiszed, eredj, nézd meg,
inc, pinc, Lőrinc, te vagy odakinn."

Gnúfos ujja a "kinn"-nél éppen a buzi Nagy Gyulán állapodott meg, a köpcös azonban kijelentette, hogy ha itt helyben lemészárolják, holttestét meggyalázzák, s három ácskapoccsal a pinceajtóra szögezik, akkor sem mászik fel a hangárig.
Túrós Gnúfosra pillantott.
-Mi következik ebből, hülye, állat barom, na mi?
-Nem tudom, dögölj meg, -mondta a Fos. -Majd, te szarsz valamit, elmondod a Mucsi Lalinak, s az, parancsba adja.
-Fingod nincs, -köpött egy gusztusos, sárga-közepű nyálcsomót a kis szőke Gnúfos lógóbelű csukája mellé. -De egy hervadtagyú tetűkert vagy valóban!
Gnúfos felrántotta mindkét vállát. -Fosd ki, mit akarsz, baromállat, ne bölcselegj itten!
-Hát, csak azt, hogy hármunkon kívül, s ez alatt természetesen saját magamat, a középsőMatyit, és téged értelek, szóval, hármunkon kívül nincs más, aki felmenne azért a nyavalyás szerszámért. Nézz rájuk, agytekervény!
Tejfölfejű jó Túrósnak igaza volt. A bandatagok úgy hevertek a földön, mint a döglött hal. Csak ők álltak a lábukon, hárman, izzadva, csatakosan, de álltak.
-Majd én felmegyek, -nyögte ki szégyenlős vigyorral a képén a középsőMatyi. Ú' sincs semmi dógom.
Túrós, türelmetlen, elhárító mozdulatot tett. -Lópikulát. Hogy aztán te arasd le a dicsőséget. Én megyek, én találtam ki. Gnúfos, te mit szarsz?
-Aztat, hülye állat barom, hogy én megyek, mert, mert...mert én megyek.
-Versenyezzünk, -javasolta erre középsőMatyi. Aki a legmesszebb tud köpni, az menjen!
-Hülye, állat, barom! -kiáltott fel Gnúfos. -Ez nem igazság. Ti vidéki tahók, persze, hogy messzebb tudtok köpni, egész életetekben ezt gyakoroljátok. De hol köpköggyek én a fővárosba?
-Mer ott nincsenek terek, meg ilyesmik?
-Terek vannak, dögölj meg, de képzeld csak el, ahhoz, hogy én köpni tudjak, mindig le kell mennem a térre, te meg itt, Tahófalván, akkor köpsz, amikor csak akarsz.
-Akkor, most mi legyen, -kérdezte a kis szőke, némiképp elszontyolodva. -Ez a verseny olyan frankó ötlet volt.
-Döntsük el távpisálással, -mondta Gnúfos. -Abba lepipállak titeket.
-Rendben, -mondta biccentve a középsőMatyi. - Részemről a fáklyásmenet. Túró?
-Részemről ú'szintén.
Vonalba álltak egymás mellé, a klott-gatyából előhalászták a kukacot. A lányok vérvörösen vihogtak, Fanni fuldokolva elfordult és összegörnyedt.
-Adj parancsot, vezérem, -kiáltott fel a kis szőke. -Mi készen vagyunk!
Mucsi Lali a homlokát ráncolta, ajka lilulni kezdett az erőltetett gondolkodástól.
-Mit is kell most mondogatnom, hülye állatok?
-Hát azt, hogy elkészülni, vigyázz, rajt!
-Jó. -A vezér méltóságteljes mozdulattal letépett egy fűszálat, és a szájába dugta. Nem mozdult senki és semmi.
Gnúfos felkiáltott:
-Na akkor mi lesz? Meddig kell még itt állnunk lógó izével?
-Mi van?
-Indítsd már el a versenyt, dögölj meg, mer nem bírom tovább!!
Gnúfos már csak rikácsolni tudott, normális emberi hang nem jött ki a torkán, a teher alatt. -Adj parancsot, tetűkert! Könyörgöm, adj parancsot!!
-Ú' se hallgattok rám. Minek adjak!
A helyzet az elviselhetetlenségig fokozódott. Képzeljük csak el. Ott áll a három nagymenő sztár-pilóta a Szívas patak partján, térdig érő fűben, hátuk mögött a repülőgéppel, és fogják azt a valamit, amit kihalásztak a gatyából, az elkékülve fuldokló Vasút utcai galeri színe előtt! Meseszép tájképet festhetett volna a jelenetről bármelyik híres impresszionista, nem?
A megoldás kulcsát Bódogh Ibolya hozta. Elszántan előre lépett, s görcsösen rángatózva, vinnyogó hangon hirdette:
-Elkészülni, most!
A középsőMatyi és a Túrós spricnijéből gyönyörű szép magas íven lövellt ki a sugár, a Gnúfosé azonban néma maradt. Bekövetkezett az, ami egyszer már a cementben a Végvári Emő jelenlétében megtörtént, és Gnúfos így már képtelen volt. Nem, nem és nem! Nem lehet pisálni, ha lányok nézik az embert, és röhögnek!
A versenyt a középsőMatyi nyerte. Teljesítménye valószínűleg világrekord volt, de a hátszél, és az egyenetlen terepviszonyok miatt a hitelesítéstől el kellett tekinteni. Matyi könnyű kocogásban nekivágott az ösvénynek, ami szeszélyes kanyarokkal szelte keresztül a rekettyést. Átkelt a patakon és tovább futott a kaptatón a hangár irányába. Szálas alakja egyre kisebbedett, már csak hangyányi volt a távolban.
-Osztag vigyázz, osztag pihenj, -kiáltotta a kis szőke, és a vezér felé fordult.
-Ugye, eztet akartad parancsnokónyi, hülye, állat, barom?
-Magasan a levegőben, repül egy nagy lepedő fenn, azon ülve muzsikálnak, furulyáznak eltűnőben, -mondta Gnúfos, mert a domboldalon loholó, már alig észlelhető háromMatyiról ez jutott éppen eszébe.
-Tessék?!
Túrófejű oldalról pillantott Gnúfos képébe. -Mit zagyválsz itten?
-Ó, semmit, -nevetett fel a Fos. -Ez, csak egy vers.
-De micsoda? Micsodát montál, hülye állat, hogy' repül a lepedő a... hol is?!
Gnúfos elismételte a sorokat.
Túrós az oldalát fogta, görcsölni kezdett. -Hallottátok, állatkertek, mit szart ez a tetű Gnúfos? Magasan a levegőben, repül egy nagy lepedő fenn. -Rázta a röhögés. -Jaj, ne! Hát ilyen nincs. Esküszöm, hogy ebben a pillanatban találtad ki az egészet. Gnúfos, te egy akkora nagy állatkert vagy, de akkora!
A verssel ez a hülye Fos nagy sikert aratott. Később, amikor már felfele tolták a gépet a hegyoldalon, a pihenőknél, hol az egyik, hol a másik vágott bele, hogy idézze valamelyik részletét, miközben rázkódott a fuldokló görcsös röhögéstől.
"Azon ülve muzsikálnak, -hogy is van tovább, hülye állat, mondd csak? - furulyáznak, -igen, igen -furulyáznak.... eltűnőben"

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)