Mikor egyedül vagy azzal, amit gondolsz,
Jobb ha minden mondatot megfontolsz,
Kétszer is átgondolod, hogy mit is mondasz,
Hiszen rögtön fény alá kerül a kontraszt,
S mindenki rájön, hogy az amit képzelsz lehetetlen,
S azt mondják: "az ember gyenge és tehetetlen".
Te leszel ostoba, amiért átlátod a dolgokat,
S nem csinálod csendben, békében a dolgodat.

Csak te hiszed, hogy röntgenszemed van,
S hogy a gyűlölet végtére is halhatatlan,
Hogy az irigység ellen is lehet küzdeni,
Hogy önmagad ellen is lehet tüntetni.
Csak te hiszed, hogy lehet változtatni,
S téged mindenki átkoz, aki
Ezt nem tudja elképzelni,
Aki nem tudja magát lefékezni,
Aki gyűlöl és magának akar mindent,
S te mégis elhitted,
Hogy lehet ez másként....