HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44617

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2008-06-06

Pályaválasztás

Részlet Életem regénye 12. fejezetéből.

Gyermekkoromban művészi pályáról álmodoztam. Talán álmom valóra is válik, ha... Nos, igen, ha az életünk folyamán nem ütközünk áthághatatlan akadályokba. Ügyes kezemmel mindig rajzoltam, festettem, mindenféle apró kézimunkát élvezettel csináltam. Szüleim is egyetértettek vele, hogy a polgári iskola elvégzése után Budapesten folytassam tanulmányaimat, képzőművészeti középiskolában, majd utána a főiskolán. A festészetet és ruhatervezést szerettem volna hivatásomul választani.

Gyermekként még nem figyeltem a politikára, szinte észre se vettem, hogy körülöttünk háború folyik és terjed... és közeledik kis országunk határaihoz. Közben visszakaptuk a Felvidék és Erdély - főleg magyarlakta - területét. Mi négyen testvérek, ebben az időben már mind távol az otthontól, bentlakásos középiskolában tanultunk. Apámat kérésére nagyobb városba, Marosvásárhelyre helyezték, hogy otthonunkból járva folytathassuk tanulmányainkat.

Ott nem volt képzőművészeti középiskola, válaszúthoz értem: szüleimtől távol Budapesten (ismét internátusban lakva) tanulok, vagy helyben választok többféle lehetőség közül. Több gimnázium, kereskedelmi-közgazdasági középiskola, tanítóképző közül válogathattam. Szüleim az utóbbit ajánlották, mivel apám és mindhárom fiútestvérem ezt a pályát választotta, de én nem éreztem hivatást a pedagógus pályára. Viszont otthonról akartam tanulmányaimat folytatni, de nem tanítóképzőben. Ezért a kereskedelmi-közgazdasági középiskolába írattak be szüleim.

Így lettem kényszerűségből tisztviselő, a nagy világégés, a második világháború után. Úgy is kifejezhetném magam, hogy irodában gyötrődtem majd' egész felnőtt életemben... Talán jó természetemnek (s apámtól örökölt optimizmusomnak) köszönhető, hogy meg tudtam alkudni sorsommal, végül ott is jól éreztem magam addig, amíg rendes emberekkel voltam körülvéve. Lehet, sok embernek különösnek hangzik, ha azt mondom, hogy én voltam az a csodabogár, aki szerettem tanulni, iskolába járni, és felnőtt koromban dolgozni, végül irodába járni... Persze, voltak időszakok, mikor a család ellátása mellett a monoton irodai munka is taposómalmot jelentett nekem, amit mindenképpen el kellett végeznem.

Egészen másképp alakult volna sorsom, ha festőművész, divattervező, vagy egyéb művészi pályám (ahogyan álmodoztam róla...) megvalósul, mert az számomra nem munkát, inkább szórakozást, élvezetet jelentett volna.

De miért nem lettem író?, hiszen írni is mindig szerettem. Érdekes - erre sosem gondoltam, csak nyugdíjas koromban, hogy ilyen nagy fába vágtam a fejszémet. Pedig szépen fogalmaztam, dolgozataim mindig elnyerték tanáraim tetszését. Később, munkahelyemen is hasznát vettem ennek, mindenhol rám bízták a sajtóval való kapcsolattartást.

Vagy miért nem lettem pilóta? Ha most kellene pályát változtatnom, megtanulnék repülőgépet vezetni. Mindig vágytam (bár kicsit féltem) repülőgépen utazni, de valahogyan sosem akartam repülni úgy, ha más vezeti a gépet. Mint ahogyan azt sem szeretem, ha autóban ülök, és más kezeli a volánt! Ha nem repültem addig, amíg nem voltak napirenden az eltérítések... most már igazán nem is óhajtom megpróbálni.

Az élet fintora, hogy kevesebben lehetnek azok a szerencsések, akik életükben megtalálták boldogulásukat, akik ifjúkoruk vágyálmait megvalósították, s elégedettek SORSUK alakulásával. Tudom, a mi megcsonkított országunkban - s attól elszakított területeken is - hasonló okok játszottak közre, hogy mindez így alakuljon, de hogy ez velem így történt, azt csak a Jóisten tudja, miért? Mint hogy azt sem fogom pontosan tudni, velem, az én személyes életemmel mi lehet a célja? Persze, elmélkedni lehet róla...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2009-11-28 16:44:54

válasz Eddie (2009-11-19 21:17:35) üzenetére
Kedves Eddi!
Aki fiatal, annak módjában áll - még kerülő úton is - megvalósítani az álmait. Sajnos, nálam a háború okozta azt, hogy más útra kellett térnem. Reméljük, a fiataloknak nem kell megtudni közvetlenül, mit jelent a háború.
Örülök, hogy elolvastad, és tetszett az írásom. Máskor is szívesen látlak!
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2009-11-28 16:40:50

válasz Mishu (2008-07-08 15:27:36) üzenetére
Örülök, hogy olvastad és köszönöm, hogy értékelted. Elnézést a késői válaszért.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Eddie
Regisztrált:
2009-11-14
Összes értékelés:
635
Időpont: 2009-11-19 21:17:35

Szióka,

Nos, igen mindenkinek vannak álmai. De sajnos nem mindenki tudja véghez is vinni. Én sem tudtam sajnos megvalósítani, de még van lehetőségem rá, hogy helyre hozzam a hibám...Egy kis kerülővel! Én is nagy művészlélek voltam és vagyok is :) Tetszik az írományod.
pusza
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2008-07-08 15:27:36

Szia!

Bizony, az álmainkat nehéz megvalósítani. Nálam is ez volt, én is képzőművészetire akartam járni. De sajnos anyagi gondok miatt ez nem valósulhatott meg. Mondhatom szerencsére! Én a pedagógus pályában láttam meg a következő álmomat, és már csak egy évem van hátra az egyetemen...
Tanulságos, és elgondolkodtató az írásod.
Ismételten csak gratuálni tudok.

Üdvözlettel: Mishu
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7439
Időpont: 2008-06-08 11:52:19

Szia!
Valóban kevesen vannak, akik meg tudják valósítani ifjúkori álmaikat, és azt a pályát választhatják, amiről mindig is álmodoztak. Írásaidból itélve azonban úgy gondolom, így is megtaláltad az élet örömeit.
Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A szivárvány alatt 9/9 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/1 című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak VI/6, VI/7. +18 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A majom farka, a misszionárius feneke XIV/5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Árnyas erdőben címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)