Mint Csipkerózsika a százéves álmából,
Úgy ébredtem én is lelkem magányából!
Szeretsz! Mint felhők takarásából a Nap,
Úgy tör elmémből elő e gondolat!

Oly mélyből jövő érzés kerít hatalmába,
S töri, zúzza a gondolatot, saját malmában!
Szeretsz, szeretsz, szeretsz! Mily egyszerű szó,
Ám nekem mindent jelent, mi e földön kapható!

Lelkem, mint vidáman szárnyaló madár,
Szabadon repked, s minden jót megtalál!
Reptében rátalál az öröm mezejére,
Odébb szállva, a gyönyörök kertjére!

Inni, ha akar, leszáll a boldogság tavára,
Tőled kapott boldogságtól, nem marad magára!
Élteti suttogó szavad, mit tőled hallott, szeretlek,
S, azóta szívembe zárva is ezt suttogja, szeretlek!