HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48562

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: RegősFeltöltés dátuma: 2008-06-15

A zene, mint léleknyitó:

A zene olyan kapukat nyit meg a lélek világában emberi mércékkel, nem tudunk mérni. Az érzelem terén ezt úgy tudjuk elérni, ha a zene teljességével át tudjuk magunkat adni a semminek és közben a mindennek. A világegyetemet rezegtető erőkben megbújik a zene is, sőt egy alap alkotó ereje, egy olyan teljességet ad, egy olyan erőt, amivel eggyé tudunk válni a világgal. A világgal való eggyé válás szinte megegyezik a teremtőhöz való visszafordulással, visszatéréssel. Miért is kell visszatérni a teremtőhöz? Visszafordulás egy alap életvitelhez, hisz mikor teremtődtünk az emberi élet is sokkal egyszerűbb volt. Nem vesztünk a jogszabályok, felesleges törvények útvesztőjében. Ma már ezt nem mondhatjuk el. Visszatérni a teremtőhöz egy olyan ősi életet keresni ahol még a közösség ereje és hite egyet ért. Ha visszanézünk csak tíz évet a falusi életben ez még jelen volt. Pl. építkezés, disznóvágás, gyermekszületés, temetés, ballagás, májusfaállítás, húsvét, karácsony, szüret, aratások, esküvő, tollfosztás, és még sorolhatnám. Egy olyan építőmunkát végeztek akkor öregjeink, lehet hogy tudatosan, de az is lehet hogy tudtukon kívül, ugyanis ezek az összejövetelek kiválóan szolgáltak, arra hogy átadják szellemi tudásukat az ifjú nemzedék számára, történetekben, mesékben, énekekben. Ilyenkor az ember szárnyalt, együtt gyermek, felnőtt egyaránt. Ezek voltak azok a közös tevékenységek, mai mondásunkba is benne maradt: "kellemeset a hasznossal".
Az ember mikor a gondolat világában vágtat, elétárulnak olyan dolgok, amit a mai életünkben csak néha emlegetünk. Legfőképpen akkor, ha bajban vagyunk, vagy ha kérni szeretnénk. Létét kevesen ismerik el nyíltan, vagy valamilyen nevet adnak neki, amit különböző írásokból vesznek. Pedig igazából azt kell megérteni, hogy nem a neve, a formája, a nyelvezete, a fontos, mert hát az egész világot teremtette, gyakorlatilag az egész világmindenség a része. Ami reánk vonatkozik az, az hogy tiszta szívből cselekedjen az ember. Ha bármit is tesz az őszinteségből, tiszta szívből tegye azt. Ezért kaptuk egyéniségünk mellé a lelkiismeretet, a dühöt, haragot, a vágyat, a szerelmet, a bánatot, a kíváncsiságot stb.. Folyton keressük, kutatjuk a dolgok miértségét. Mi kis saját világunkban képzelgésekből is tápláljuk elménk minden idegrezdülését. Próbálunk mindennek arcot, szint, alakot, formát, adni. Az elsődleges és legfőbb dolog a rendeltetése miért is alakult ki? Másodlagos hogyan tudjuk magunk szolgálatába állítani? Hát egyelőre így működik az emberi elme. A teremtődés tényét el kell hogy fogadjuk, sőt mindenek felett tiszteletben kell tartanunk mások életét, és lehetőség szerint segíteni úgy hogy a világ, és a segített kárára ne legyünk vele. Ezen felül a hálaadás is ide tartozik szorosan mert mindent a természetből veszünk el ami azt jelenti a teremtő testéből vagy kertjéből. Nem csak kérni de adni is szükséges, mert a világot mozgató erők ebből tevődnek össze. Gondoljunk bele mennyi energia szükséges, ahhoz hogy így működjön a világ. Ebből a működő világból hangok szivárognak ki, s ebből a hangokból lészen majdan a zene mely lelkünk mélyébe hatol, anélkül hogy észrevennénk. Hopp! Már bennem is van a dallama, rezgése, élete. Zenével a legkönnyebb átadni egy másik embernek azt az érzést, ami éppen bennem van. Szavakban ez úgy nem talál el ha azt mondom hogy: őszinte cselekedettel élj mert akkor az az egész életed sivár lesz.
Ez vers formájában így néz ki:

"Van úgy, hogy a szívekben nem áll meg a fény.
Van úgy, hogy íz lélekben harcolni kemény.
Van úgy hogy az emberben, gyengül a remény.
Van úgy hogy ön magunkban a fájdalom él!"

Ha ehhez még zene is párosul, akkor igazán át tudjuk ezt adni teljes valójában. A zene a világból tevődik össze, és oda jut vissza. Lélek kapujának kulcsa, s kitárul elénk teljesen határtalan világ ahol fizikai, és szellemi határok megszűnnek, és tart mindaddig, amíg a zene. Ha már el tudjuk érni azt a szellemi szintet, hogy nem kell zene ehhez a különleges állapothoz, az azt jelentheti, hogy megértünk a következő szint lépésére. Mert hogy tudnánk megérteni a világot, ha nem fejlődünk hozzá? A fejlődést segíti a zene mely egy tudatott lelkiállapotból, eljuttat bennünket egy tudaton kívüli állapotba (révületbe) ahol lefejtődnek rólunk gátjaink, s megszűnnek a szellemi határok. Ha jobban megfigyeljük az ember viselkedését a zene átélése közben teljesen, ki tud fordulni magából, ez hozhat agresszív, de hozhat nyugodtabb, megfontoltabb viselkedést is magával. Ha persze örömöt vagy bánatot, akkor sírást, vagy a világot a mellemhez való ölelést válthat ki. Eleink ezt pontosan tudták hogy kell ezeket az érzéseket átadni, és hogy kell megszólítani a hallgató közönséget. Nincs is annál nagyobb öröm mikor az ember fia, zenél és a szemben, ülő úgy mond hallgatóság, de inkább nevezzük zeneutazónak teljesen át, tudja élni az előadóból kiáramló érzéseket. Már találkoztam ilyen jelenséggel, s először szorongás fogott el miért is sír a velem szembeülő embertestvérem, de majdan látom azt az érzést a szemében, ami az én lelkemben vagyon így már értettem mi is az.
Ezt tudja művelni a zene a lélekkel. Ha hagyjuk magunkat sodródni a pillanatnyi érzéssel, akkor elérhetjük a lélek azon kapuját mely az új világot, rejti maga mögött. Légy bátor merj érezni, hogy barangolhass az érzelmek világában. Légy érzelmes s fogd a másokból jövő, Örömet, bánatot, s fájdalmat. Csak így maradhatunk, az érdemes névre, mint ember.

"Regős" Sziránszki József

Várpalota. 2008. Napisten Hava. 15.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regős
Regisztrált:
2006-12-22
Összes értékelés:
120
Időpont: 2008-06-18 07:46:07

válasz dpanka (2008-06-15 14:03:14) üzenetére
Kedves Dpanka!
Örülök hogy tetszett az írásom. Rengeteg ily dolog van amit papírra vetettem, és még nem vittem fel gépre azt hiszem érdemes lenne időt szánni reá. Amit a zenével kapcsolatban írtál én magam is teljesen azon az állásponton vagyok "aki nem szereti a zenét az jóval kevesebb érzelemmel rendelkezik az életben". Igen ez szerintem így vagyon. Sokkal érzékibbek a zenéhez közel állók. Nyilván azért akarják elmondani dalban a mondanivalójukat. Ezek között rejteznek a tátosok kik arra születtek hogy embereket gyógyítsanak mind fizikai síkon, mind szellemi létben. ez annyira csodálatos.
Köszönöm hogy olvastál!
Áldassék! Békesség! Nemzettség!
Regős
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5358
Időpont: 2008-06-15 14:03:14

Kedves Regős!
Nagyon szépen levezetted a zenéről szóló eszmefuttatásodat! Tetszett! Én is írtam egyet a zenéről, ha van kedved olvasd el: Mi vagy nekem? című írásom. Bár a poént így már lelőttem. Érdekes megfigyelésre jutottam a zenével kapcsolatban azaz aki nem szereti a zenét az jóval kevesebb érzelemmel rendelkezik az életben. de lehet, ez csak az én meglátásom. Szerinted is így van?
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Erdő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szereposztás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Még élsz bennem című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Még élsz bennem címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: A vér című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Muffin 2/2 című alkotáshoz

Hayal alkotást töltött fel Felhőkarcoló címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Reménytelenül címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)