HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49240

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KreeteekaFeltöltés dátuma: 2008-06-17

Fentről nézett valóság



Fentről nézett valóság



Évmilliárdok és millió-billiók, s ki tudná felfogni az érthetetlen végtelent, ahol századok törpülnek pillanatokká, s ezredek percekké. S közben csak egy dolog létezik: a finoman ölelő, hűs csend, a sötét béke, oly' csodaszép a béke...
... de annyira unalmas!

S minek adatott a korlátlan hatalom, ugyan minek, ha nem szórakoztat? Ifjú csillagokat markolni meg összeroppantva, vagy tökéletes formában újakat teremteni? Fénylő Napokat létrehozni, s közben játszani az illúzióval, hogy a Hold is ragyog? Annyira unalmas!

Hát ha nincs játék, csinálni kell, igen. Létrehozni, megalkotni, formálni valami megismételhetetlenül egyedit, ó igen! Rábökni egy kósza, jelentéktelen bolygóra, s tiszta szívből szívhez ölelni. Megsimogatni, beszélni hozzá, gondozni; nem mint teremtője, hanem mint egy jó szülő.

S lásd, az elemek összeállnak, lásd, életre kel a mozdulatlan, már magától mozog a tudatlan. Lelkek születtek, s testet kapva nőnek, nőnek szüntelen, és egyre többen is vannak, és már maguktól élnek, segítség nélkül. Ó mily' jó ezt nézni, minden rezzenését! Már nem kellenek a csillagok, már nem kellenek Napok, csak ez kell, figyelni a művet szüntelen. Ezernyi hang, szín, forma és illat. Gyönyörködtetően változatos az életre keltett fantázia.

Ó, de ne aludj, ne fordulj el egy pillanatra sem, mert nézd azt a kétlábú lényt, nézd mit tesz az a tökéletlen! Más lényeket pusztít el, de ó, nem azért, hogy egyék, és nem is azért, mert veszélyben van, csak... csak úgy?
Miért?!
Nézd csak! magára veszi a halott négylábú bőrét... miért? Miért cselekszik ily' kegyetlent? Ó, de nézd, már mást csinál: az öreg kérgestörzsűeket pusztítja és elégeti, és épít belőle.
Alkot.
Alkot? De hisz' az csak a leghatalmasabb tud, de ő nem az. Vagy annak hiszi magát?

S nézd, ott meg ketrecbe zárja a jámbor tollas jószágot, elveszi tőle az egyetlen jogot, amely adatott neki: a szabadságot. A kétlábúak is ezt kapták, de ők a tökéletes mű hibás darabjai. A selejtek, ők nem lelket kaptak, mint a többi, hanem értelmet. Értelmet?
Ó nézd, most egymást ölik halomban, mert már nem férnek el a bolygón, s mind ugyanazt a földdarabot akarja.
Értelmet? Nem. Csak egy picike villanást, melyből tudatuk táplálkozhat, de ők nem a jóért harcolnak, csak a pillanatnyi önös érdekükért, mert végtelenül önzők és mert nem érdekli őket a jövő.
Talán nincs lelkük.

És néz... vagy már ne is nézd, mert már csak a múlt a szép bolygó, mert ők szüntelenül építkeznek s közben oly' szenvedélyesen pusztítanak mindent, ami valaha is a leghatalmasabb csoda része volt. Most gépek zúgnak, zörögnek éjt nappallá téve, s nézd, nem kell neki a hűs, sötét béke, 'mi adatott, fényeket csinált az éjszakába. Ők nem szeretik a nyugalmat és a békét!

Talán... talán véget kéne vetni az egésznek, azt tenni amit ők: elpusztítani mindent! De, de hiszen van még ott érték, igen azon a bolygón van még szép. A legnagyobb hatalomnak is naivan hinni kell benne, hogy létezik még ott tiszta szívű lélek, olyan amit a kétlábú szörnyek még nem rontottak meg.

Mert nézd, de csak félszemmel, hisz' ó mily' fájdalom nézni is: megmérgezik a vizeket, s megmérgezik a levegőt, s közben kiirtják azokat az ártalmatlan zöld életeket, melyek friss levegőt adhatnának... betegséget zárnak palackba, bombákat gyártanak, fegyvereket, s azokat őrzik féltett kincsként elzárva, a természet igazi értékei helyett. Mert régen beleszülettek a tökéletes csodába, ó de ők észre se vették azt, nem becsülték, nem szerették. Saját "csodákat" hoztak létre, szörnyű, kegyetlen csodákat.

S véget vetni mindennek? Igen, lenne hozzá hatalom, mert az erő, ami teremtette, ki is tudná oltani a fényét, de ugyan minek?

Lásd, lásd a jövőt, hisz' minden oly' tisztán látható, oly' kézenfekvő. A kétlábú lények, igen, ők fogják elérni a világ leghatalmasabb cselekedetét, a legjobbat, s tán ezzel mindent jóvá is tesznek: mert már csak percek, vagy tán' órák léteznek, mígnem végleg elpusztítják saját magukat...


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Kreeteeka
Regisztrált:
2008-04-16
Összes értékelés:
238
Időpont: 2008-06-25 16:59:52

válasz Artúr (2008-06-21 12:54:13) üzenetére
Helló Artur!

Igazából nem tudom, hogy amit írtál, az egyetértés, vagy sem (inkább az utóbbira tippelnék). Grizabellával erről a témáról beszéltünk (ő is írt róla), és közben jött a gondolat, hát ez az írás lett belőle. Csak egy furán fogalmazott gondolattömeg. :) Köszönöm, hogy írtál nekem véleményt!

Kreeteeka
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2008-06-21 12:54:13

Az univerzumban nem létezik fent és lent. A látszólagos tétlenség sem biztos, hogy egyenlő az unalommal. Tétlennek látszik az élsportoló is, amikor összpontosít. A tudós is, amikor összegez. Az alkotó ember is, amikor gondolkodik. A dolgok formálásához kell egy pillanat, amikor erőt gyűjtünk, amikor lendületet veszünk, amikor összegyűjtjük a szükséges energiát a cselekvéshez, a tetthez. Elgondolkodtató, jó írás a tiéd.
Üdv.

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fenyőerdő lakói címmel a várólistára

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)