HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46511

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2008-06-17

A medúza bosszúja

Péter pillantotta meg elsőként a tengert. A hatalmas, végtelenbe nyúló vízrengeteg beleolvadt az ég ragyogó kékjébe, szinte meg sem lehetett különböztetni hol válik ketté víz és levegő. Talán nincs is ilyen pont, merengett el a kamaszfiú. A horizonton a víz és a levegő még egyek, hiszen mindkettő létünk fenntartásának alapvető eleme, és később sem különülnek el teljesen, hiszen a tenger csillogó felszínén ott tükröződik az ég a maga teljességében, bodor felhőivel. A kanyargós hegyi útról a part mentén sorakozó házak apró kockának tűntek, a kikötő nyüzsgő élete makettjáték elemeinek látszott a távoli magasból. Eddig az utazás izgalmai foglalták le a négytagú családot, vajon nem tévednek-e el, jó helyen mennek-e föl az autópályára, találnak-e pihenőhelyet, ha a szükség úgy hozza. A tenger azonban eszükbe juttatta jövetelük célját, a rájuk váró kétheti pihenést, napfényt, szabadságot. A sós illat mámora őket is megérintette, a korai keléstől megtört arcuk kisimult, az utazás fáradtsága boldog várakozássá alakult át. Csak bámulták a hajókat, hallgatták az emberi síráshoz hasonló hanggal köröző sirályokat, és azt gondolták, igen, már ezért megérte eljönnünk.
- Nos, mit szóltok?- kérdezte elragadtatott mosollyal az apa.
- Gyönyörű- válaszolta a felesége.
Pedig nem először jártak Horvátországban, sőt, nemcsak az Adriai-tengernél nyaraltak, hanem a Földközi-tengernél és az Atlanti-óceánnál is. Mégis valahányszor tengerparthoz érkeztek, nem győztek betelni vele, és úgy üdvözölték, mintha szerető kedvesükhöz tértek volna vissza. A családfőnek azonban ismét hétköznapi gondolatokra terelődött a figyelme. Szerette volna minél hamarabb elérni úti célját, ezért nem a térképen előírt tengerparti utat választotta, hanem elhatározta, hogy rövidíteni fog az apró falvakon keresztül. Feleségére bízta a navigálást, aki térdére terítette a térképet, és aggodalmasan nézte a települést jelző táblákat, ismervén férje ideges természetét, tudta, hogy nem jutalmazná, ha nem a megfelelő útra irányítaná. Egy meredek emelkedőn kicsi faluhoz érkeztek, ahonnét három irányban lehetett tovább haladni.
- Odanézzetek, egy sirály ül a lámpaoszlopon- mondta a kilencéves leányka.
- Most ne ezzel foglalkozz, inkább arra figyeljetek, hogy merre kell menni!- torkolta le az apa idegesen, aki a tenger iránti szerelmét a megérkezésig félretette.
Bármennyire is vonzódott az óriási vízhez, az eltévedéstől való félelme erősebbnek bizonyult, és ezért zavarta, ha családtagjai nem az útiránnyal foglalkoztak. Ez az elágazás pedig nehéz falatnak látszott, mert a település nem szerepelt a térképen, és útbaigazító táblát sem találtak sehol.
- Hát akkor, mi legyen?- fordult feleségéhez az apa.
- Szerintem forduljunk balra- felelte a feleség.
A családfő gúnyosan felkacagott:
- Balra? Már miért mennénk balra?
- Mert a tenger is balra van- felelte a feleség.
- A tenger jobbra van- szólt közbe a fiú.
- Ugyan már, hülyeségeteket beszéltek- horkant föl az apa. - Egyenesen megyünk, és kész.
A fiú előrenyúlt az apja karjához:
- Akkor eltévedünk.
- Dehogy tévedünk- válaszolta az apa, és határozott mozdulatokkal elindította az autót.
Gyönyörű hegyi falvakon haladtak keresztül. Ahogy mentek, állandóan a völgyre szegezték a tekintetüket, hátha meglátják a tengert, de már órák teltek el, és a tengernek se híre se hamva nem volt. Lassan alkonyodni kezdett, a táj pedig egyre kietlenebbé vált. És akkor egy szikla tetején kénytelenek voltak szembesülni a valósággal, hogy milyen magasan is vannak. Alattuk irtózatos mélységben terült el a tenger, úgy érezték, a fejük az eget súrolja.
- Most ott kellene lennünk lent- jegyezte meg Péter.
- De nem vagyunk ott- vágta rá az apa dühösen.
Az anya bölcsen bólogatott:
- Ugye megmondtam, hogy forduljunk balra annál a kereszteződésnél.
Bekövetkezett, amitől annyira féltek, eltévedtek. Rövid veszekedés után úgy határoztak, hogy lemennek a tengerhez, és ott töltik az éjszakát. Ha mást nem találnak, hát elalszanak az autóban, igaz, hogy kicsit kényelmetlen, de egyszer kibírják. Némi keresgélés után megtalálták a lefelé vezető utat, és még a sötétség beállta előtt elérték a tengert.


- Juhééé, juhééééé!
Péter és húga vad csatakiáltással vetették magukat a sós vízbe. Először hidegnek találták, de fiatal, egészséges testük hamarosan hozzászokott a hőmérséklet különbséghez. Látva gyermekei örömét, az apa is elfelejtkezett arról, hogy mennyire eltértek eredeti úti céljuktól, és egy sziklacsúcson üldögélve, lábát a víz fölött lóbálva gyönyörködött a naplementében. A kissé erős szélben néhány hullám a part felé csapott, és az egyik beterítette a zoknis, cipős lábát, amit vad káromkodással nyugtázott.
- Mi történt?- kérdezte a felesége, miközben a vacsorához készítette a szendvicseket az egyik májkonzerv dobozból.
- Teljesen elázott a cipőm!- felelte panaszosan.
- Ha ha ha!- hallatszott a gyerekek vidám nevetése a vízből. Roppant mulatságosnak tartották, hogy apjuk így pórul járt.
- Csak nevessetek, majd mindjárt lekeverek egyet!- reagált erre az apa, de hanglejtéséből érezni lehetett, hogy nem gondolja komolyan.
- Ne menjetek messze a parttól, ez nem kijelölt fürdőhely!- figyelmeztette az anya a csemetéit.
A gyerekek a szülői intelmek ellenére kicsit kijjebb merészkedtek. Egy kiálló kő sekély öblöt képezett, ahol még a kislány lába is leért. Búvárszemüvegüket feltették, hogy alámerülve megfigyelhessék a tengeri állatok és növények víz alatti életét. Nagyon tiszta volt a víz, el lehetett látni egészen a fenékig. A kislány furcsa élőlényt vett észre, kicsi, áttetsző testével lebegett a vízben. Felsikított:
- Idenézz, mi ez!
- Ó, ez csak medúza- nyugtatta meg a bátyja.
- Nem harap?- kérdezte a kislány aggódva.
- Hogyan harapna, nincs is foga- válaszolta Péter.
A kislányt azonban nem sikerült meggyőznie, és távolabb úszott a medúzától, de ekkor észrevette, hogy körülötte csak úgy hemzseg a tenger a medúzáktól.
- Jaj, minden tele van velük- kiáltotta.
Nem is maradt tovább a vízben, kimenekült a szüleihez. Péter nem félt, összeráncolt homlokkal próbálta felidézni, amit az iskolában a medúzákról tanult. Igen, a csalánozók törzsébe tartoznak, és azért ilyen átlátszóak, mert testük 98%-a víz. Mit is tanultak még? Planktonokkal, a nagyobbak kisebb rákokkal táplálkoznak, úgy hogy karjukkal vizet áramoltatnak a testük felé, beszippantják azt, és kiszűrik a táplálékot. Ja, és ami a lényeg, azért csalánozók, mert csalánsejtjeik vannak, ezzel bénítják meg az áldozatukat. Tehát veszélyesek! Teljesen elhűlt erre a gondolatra. Óvatosan megérintett egyet, de nem történt semmi, csupán a mozdulat keltette áramlás sodorta odébb. Megfogott egy másikat, de most sem érzett csípést. Hát persze, eszébe jutott az is, hogy elsősorban a sötétebb színűektől kell óvakodni, vannak teljesen ártalmatlan medúzák is. Vajon valóban kiszáradnak, ha kiviszi a szárazföldre őket? Itt a soha el nem múló alkalom, hogy ezt kipróbálja. Már annyiszor tanulmányozta a tengert, de még sosem találkozott medúzákkal, az akváriumokat leszámítva. Felemelt néhányat, és a part felé indult. Megfordult a fejében, hogy ha kiszárítja őket, azzal a halálukat okozza, de nem tudott ellenállni a csábításnak.


Csillagfényes, mediterrán éjszaka köszöntött rájuk. A felnőttek és a kislány az autóban aludtak, Péternek viszont sikerült rábeszélnie a szüleit, hogy gumimatracon a szabadban tölthesse az éjszakát. Hanyatt fekve nézte a csillagos eget, kereste kedvenc csillagképeit. A medúzákkal sikerült a kísérlete, valamennyi kiszáradt.
- Szegények, meghaltak- pityeredett el a húga. - Most hogyan keltjük őket életre?
- Ezeket már sehogyan- jegyezte meg cinikusan az apa.
- De az óriásmedúza bosszút fog állni a gyerekeiért- mondta a kislány.
Péter lenézően fordult a testvéréhez:
- Ugyan már, még hogy a medúza bosszúja. Az csak egy hülye mese.
- Nem mese- kiáltotta a kislány.- Én tudom, hogy az óriásmedúza létezik.
A csillagok lassan elálmosították a fiút, nemsokára lecsukódott a szeme. Halk morajlásra ébredt, a tenger felől jött a zaj. Megpróbált visszaaludni, de a zúgás egyre jobban felerősödött. Felült,hogy jobban lásson, amikor a gyenge fényben észrevette a vízből kiemelkedő alakot. A sötétvöröses test egyre közeledett felé, a karok már majdnem elérték, hogy csalánsejtjeikből mérget lövelljenek rá.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7939
Időpont: 2008-06-23 11:51:00

válasz Rozán Eszter (2008-06-20 11:26:19) üzenetére
Ja, ja, igazad van, a házak fentről makettek, stb. De visszatérve a problámára: fentről lenézve e tengerre, még a felhők sem tükröződnek, aminek az az oka, hogy a víz felszíne szinte mindíg hullámzik (szélcsendben is), a tükör példával élve, olyan, mint az apró darabokra, szilánkosra tört tükör.
Az egész probléma voltaképpen alig probléma. Írásaid szépek, élvezetesek, akár tükröz valamit a tenger, akár nem.
Sok szeretettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-23 10:50:56

válasz Artúr (2008-06-21 12:31:36) üzenetére
Kedves Artur!
Dicsérő szavaid jólesnek, köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2008-06-21 12:31:36

Szia!
Alfred Hitchcock sem tudta volna ezt jobban megírni, megrendezni. Félelmetesen jó! Gratulálok! Nehezen kezdek el hosszabb novellát, (számomra 5000 karakter fölöt már hosszabbnak számít egy írás ... hehehe) de benned soha sem csalódom. Alig kezdtem el olvasni, és máris a végére értem. Olvasmányosan írsz, viszed magaddal az olvasót!
Üdv.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-21 09:49:55

válasz wryan (2008-06-20 17:42:43) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Ria, örülök, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
wryan
Regisztrált:
2007-02-22
Összes értékelés:
726
Időpont: 2008-06-20 17:42:43

Kedves Rozália!
Nagyszerű, érzékletesen kidolgozott ívet rajzoltál a családi idillikus tengeri utazástól a kis civódáson át a horrorig! :) Nagyon tetszett! :)
Szeretettel: Ria
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-20 11:28:07

válasz Borostyán (2008-06-19 13:17:26) üzenetére
Kedves Borostyán!
Hát igen, ezt már az olvasó fantáziájára bízom. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-20 11:26:19

válasz Bödön (2008-06-18 15:41:40) üzenetére
Kedves Bödön!
Köszönöm az észrevételedet, jogos a felvetésed. Én a bodor felhőkről írtam, hogy visszatükröződnek, a házak a hegyi útról nézve látszanak makettnek. Olyan magasan van az autópálya, hogy ha lenézünk, a házakat aprónak látjuk.
Mindig örülök, ha olvasol, és meglátsz valamit, mert ez azt jelenti, hogy figyelmesen olvasod. És egyáltalán nem haragszom, sőt kérlek, máskor is szólj, ha észreveszel valamit, mert ezzel csak segítesz.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-20 11:20:50

válasz dpanka (2008-06-18 14:27:17) üzenetére
Köszönöm, Panka! Nem csodálkozom, én sem szívesen találkoznék velük.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-06-19 13:17:26

Kedves Rozália!
A szokványosnak induló családi kirándulásból kész horror lett a végére:) Érdekelt volna, mit szóltak a szülök reggel, amikor ráakadtak a fiacskájukra:)) Azért rászólhattak volna, hogy hagyja élni a medúzákat...
Üdv: Borostyán
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7939
Időpont: 2008-06-18 15:41:40

Kedves Rozália! A tengert én is nagyon szeretem, a horvát tengerpartot különösen. Nagyon tetszett ez a történet, kellemes emlékeket idézett fel. Egy észrevétel: a víz csillogó felületén, ha a part felől nézed, soha nem tükröződhetnek házak, fák, egyéb parti objektumok, hiszen a vízfelület optikailag olyan, mint egy tükör. Próbáld ki, ha szög alatt nézel bele egy tükörbe, ugyanolyan szög alatt fogod látni a túloldalon lévő tárgyakat. A tengernél, ha Te a parton állsz, vagy ott autózol, a túloldal túlságosan messze van, nem láthatod visszatükröződni, az innnsőt pedig a fényvisszaverődési törvények szerint szintén nem..
Bocsáss meg, hogy kötözködöm, de egy apró kis "baki" sokat ronthat a hitelességen!
Kérlek, ne haragudj. Az írás különben tényleg nagyon tetszik, nagyon hangulatos!!!
Szia: én
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5355
Időpont: 2008-06-18 14:27:17

Kedves Rozália!
Jó kis történetet írtál. Még nem jártam a tengernél, de meduzákkal nem szívesen találkoznék(:
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-18 10:04:43

válasz Zagyvapart (2008-06-17 23:46:32) üzenetére
Köszönöm, kedves Zagyvapart, hogy elolvastad írásomat. Hogy lesz-e folytatása? Egyelőre még az Álomházzal is adós vagyok.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-18 10:03:14

válasz Hanga (2008-06-17 19:06:58) üzenetére
Köszönöm, Hanga, örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-18 10:02:32

válasz Rozán Eszter (2008-06-18 09:59:40) üzenetére
Bocsánat, elgépeltem, nem bennem, hanem benne!:))))))
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-06-18 09:59:40

válasz szhemi (2008-06-17 16:23:16) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves József! A tengert látni csodálatos élmény, akinek egyszer része volt bennem soha nem felejti el.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2008-06-17 23:46:32

Kedves Rozália!

Újabb remek történettel örvendeztettél meg, nagyon tetszett, remélem folytatódik?!
Szeretettel: Zagyvapart.
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2008-06-17 19:06:58

Úgy látom az esős idő mindenkiből kiváltotta a rémisztős-borzongós írásokat, jó kis történetet írtál :-)
Üdv!
Hanga
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2325
Időpont: 2008-06-17 16:23:16

Kedves Rozália! Teljesen lenyügözött a történeted. Bár még soha nem jártam a tengernél, de most egy kicsi tengert elhoztál nekünk.Teljesen át tudtam élni a család utazását. Csak ámulok, hogy mennyit tudsz a meduzákrol. Nagyon tetszett az írásod.
Üdv: József

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Csendben álmodozni címmel

Gwendin alkotást töltött fel Öröm (Szeretettel Annának) címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 37. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 36. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Milliomosok... Milliárdosok... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)