Az idegen lány


Senki nem tudott egyvégtében lefutni 15 kilométert az országúton, és utána, azon melegében megcsinálni négyszer ötven fekvőtámaszt és kétszáz felülést, csak mi ketten, én és a Hámori Bandi. Senki nem tudott egy ültő helyében megenni egy fél disznót és meginni rá egy láda sört, ezt is csak én tudtam és a Testvérem. A Hámori Bandi el is mesélte ezeket a dolgokat a mólón a társaságnak, olyan természetes közvetlenséggel és fesztelenséggel beszélt róluk, mintha tényleg minden, szó szerint úgy lett volna. Délután történt, akkor, amikor az idegen lány nem messze tőlünk letelepedett. A forróság szinte elviselhetetlen volt.
"Futottunk az országúton tíz, nem, tizenöt kilométert. Ugye tizenöt volt Testvér, jól emlékszem? Aztán csináltunk négyszer ötven fekvőtámaszt, és kétszáz felülést. Arra jött egy skoda, megállt, és egy kövér pasas végignézte. Mire az utolsót megcsináltuk, már hörgött, lila volt a feje. Testvér, mondtam erre a Testvéremnek, ez a pasas ilyet még életében nem látott. Nézz csak rá, rögtön megfullad ijedtében a szerencsétlen. Aztán elmentünk a fasori teniszpályára és játszottunk egy ötszettes mérkőzést. Nekem trenyálnom kell, készülök az olimpiára. Persze én nyertem, szarrá vertem a Testvért. Aztán, aztán...lejöttünk ide, és levezetésképpen úsztunk öt, nem, nyolc kilométert. Ugye nyolc volt, Testvér? Szárszóig úsztunk, a nádas széléig, meg vissza, már láttuk a strandot, az nyolc, nem Testvér? Aztán dél lett és marha kajásak lettünk és lementünk a fasori étterembe én és a Testvér. Rendeltünk egy fél malacot nyárson meg egy láda sört. Vastag vagyok, most jött meg a kalóriapénzem, tegnap, azért voltam fenn a Postán. Tudjátok mekkora összeg az? Dehogy tudjátok, fogalmatok sincs róla. Megettük a malacot, megittuk a sört. Aztán rendeltem..."
-Kamu szöveg, -szólt közbe az idegen lány, félkönyökre emelkedve a gyékényén. -Ne vegyétek be. Csak etet benneteket.
-Készülök az olimpiára, -mondta nemes egyszerűséggel a Hámori Bandi, -és megvonta a vállát, mintegy jelezve, ő erről nem tehet, neki kötelességei vannak.
A viharágyú vaskos, felfelé meredő csöve mellett ültünk a part felőli oldalon. A másikon, túlnant, narancsszínű törölközőjén a sárgahajú lány csücsült törökülésben, akibe szerelmes voltam. Elfoglaltnak tűnt, mélyenszántó gondolatok hagytak nyomot szép arcán. Néha rám nézett, sárgás-zöld macska-szeme nem fejezett ki semmit. Figyelme visszatért a saját dekoltázsába, kandi tekintettel lesett lefelé, barnul-e ott is, azon a részen, ahol a bikini felső éle a két feszes mell között vékony pertlibe megy át? Megigazította a pántot, kicsit lejebb tolta, hogy a fehér csík is lebarnuljon.
A víz enyhén hullámzott és opálosan türkizkéknek, vagy méginkább türkiz-zöldnek mutatkozott. Elől, az egyik nagy kövön sirály ült, jobbra-balra forgatta a fejét, majd szárnyra kapott és elrepült. Távolabb, a móló hátsó, szélesebb részén a fiatal nyárfák foltba olvadó levelei összemosódtak az ég kékjével. Az egyetemisták a móló hajlatában félkörben szerte-szét hevetrek.Az idegen lány pár lépéssel távolabb volt tőlünk, ő a móló belső oldalán telepedett le, a kicsi nádastól karnyújtásnyira.
Hámori Bandi lustán hátranézett, szemügyre vette az idegen lányt. Elmeresztette égszínkék szemét, hangja mézédesen csordult ajkáról.

-Mondd kislány, tudsz te már egyedül pisilni?! Nem?...Na látod!

Hogy történt, hogy nem, a délután folyamán az idegen lány közénk keveredett, és éppen mellém ült le egyszer, amikor szárítkozni kijött a vízből. Beszélgettünk, mindenféle dolog szóba jött, ahogy szokás, habkönnyű nyári témák, van-e élet a halál után, és vajon, hogyan történik, a lélek rezdülései vezérlik-e az ember cselekedeteit, vagy fordítva, a test életfukcióinak kódolt üzenete jut kifejezésre érzelmeinkben?
Ahogy így tárgyaltuk a világ dolgait, az idegen lány egyszerre csak a hasamra tette a kezét, és a világ legtermészetesebb módján azt mondta:

-Hogy neked milyen kemény a hasfalad!
-Készülök az olimpiára, minden nap keményen ternyálok, -reagáltam le rezignáltan a közlést.
-Mindjárt leköplek Testvér, mondta a Testvér. -Nem te készülsz az olimpiára, Testvér, hanem én. Te csak segítesz a felkészülésben, már, amikor segítesz.
-Nagyon kemény a hasfalad, -mondta még egyszer az idegen lány, és végigfutatta hosszú, kecses ujjait a hossz, és a keresztirányú hasizmokon.

Elviszem ezt a lányt vitorlázni, -szóltam akkor magamhoz.

Már régóta untuk a vitorlázást, untunk már mindent, kötelességszerűen végeztük napi teendőinket, a reggeli trenyákat, az úszást, a napozást. Teher volt az élet, elviselhetetlen volt, a maga dög-unalmával. De ez új helyzet volt. És az új helyzet új inspirációkat adott.
-Menjetek Testvér, -legyintett krőzus módra a Testvér, amikor szóltam neki. -Ismered a hajómat, tudod kezelni. Csak ne gyertek ki túlságosan a part közelébe. Tudod ennek a sharenkrautczernek majd egyötven a mélyjárata. Menjetek és dugjatok egy jót.
Vállamra vetettem a törölközőmet, az idegen lány is a sajátját, és elvonultunk. A sójáig alig szóltunk egymáshoz, ott is csak a legszükségesebbeket: "add csak ide azt a kötelet légyszi, köszönöm", meg: "középre ülj a padra, oda, ott jó, ne, kicsit visszább."
Míg a vitorlákat felszereltem, az idegen lány bebújt a kajütbe, hogy megnézze, milyen belül egy vitorlás. Már a móló közepénél jártunk, amikor előjött. Azt mondta: "nagyon szép a kabin".
-Szép, persze hogy szép, -mondtam erre én. -Hiszen hát ez egy sharenkrautczer.
-De nem gondoltam volna, hogy ilyan kicsi, -tette hozzá az idegen lány.
Elmagyaráztam, egy 22-esnek azért szűk a kabinja, mert a hajó nagyon hosszú, ám nagyon keskeny, túl keskeny a hosszúságához képest.
-Tudod, ez nem egy akármilyen hajó, ez egy versenyhajó, -mondtam az idegen lánynak.
Kinn a nyílt vízen egyenletes, jól kifújt hármas szél uralkodott, csillogott a víztükör, mert a nap már ugyancsak lefelé mászott, és mint mankókba, csimpaszkodott két kézzel a kétfelől lógó felhőrongyokba. Fehér, habos hullámtarajok csúsztak oldalazva a Hajnalcsillag alá, s a laterális felületnek csapódva szétporladtak.
-Milyen gyönyörű, -mondta az idegen lány.
-Igen, tényleg nagyon szép, -mondtam erre én.
Odajött hozzám a kormányállásba, kezét a hasamra tette. Végigmért tetőtől talpig és azt mondta:

-Hogy neked milyen kemény a hasfalad!

Jó órát vitorláztunk fel és alá, abban a kellemes, kifújt, délnyugati szélben. Megmutattam az idegen lánynak a hajó kezelését, kezébe adtam a kormányrudat, lúvoltunk, majd leestünk félszélbe, haladtunk raumban, és teljes hátszéllel, fordultunk és perdültünk, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Később, ekkor már horgonyon ringatózott a nagy vitorlás, mi meg a kajütbe vezető lépcsőfok szélén egyensúlyoztunk, újra a hasamra tette a kezét az idegen lány. Nem volt akkor már rajtunk semmi, tenyérnyi úszónadrágom már rég levetettem, és ő is levette bikinijének alsó és felső részét.

-Nagyon kemény a hasfalad, -mondta az idegen lány nevetve. -Biztosan sokat sportolsz.

Visszafelé jövet elmeséltem neki, hogy azért olyan kemény, mert tényleg sokat sportolok, készülök az olimpiára. Nevetett és azt mondta, "ez a Testvéred szövege, nagy dumagép a te Testvéred"
Biztosítottam róla, hogy nem az. Nem akartam, hogy ez az idegen lány valami olyasmit higgyen, amit nem kellene hinnie.
-Akár hiszed, akár nem, minden szava igaz, -mondtam az idegen lánynak. Ráálltunk a hazafelé vezető kurzusra, és fél óra múlva a gyengülő szélben elvitorláztunk a szé alatt lévő baloldali mólószárny mellett. Otthon voltunk újra. Semmi nem történt, csak vitorlázni voltam egy idegen lánnyal.
A sóján a Hámori Bandiba botlottunk. Arca komoly, titokzatos volt. A kisebbik Maghy testvér volt vele, ő is komoly, ünnepélyes képet vágott.
-Levelet kaptam Amerikából, -mondta a Hámori Bandi. -Meghalt a nagybátyám. Óriási vagyont örököltem Tetvér. Annyi pénzt, hogy az életünk végéig sem tudjuk elkölteni. Többszáz milló dollár. Holnap fel kell mennem Pestre, hogy a hivatalos dolgokat intézni tudjam. A hajó kulcsait itt hagyom nálad. Vigázz mindenre, mint sajátodra. Aztán, ha megjövök...gyere ide Testvér,...hadd öleljelek meg Testvér. Szeretlek Testvér.

Az idegen lány hol a Hámorira nézett, hol rám, hol pedig az ünnepélyes képpel hallgató kicsi Maghyra. Szeme nagy volt, csodálkozó. Odalépett a Testvéremhez, habozva megállt mellette. Kinyújtotta a kezét, tétovázó ujjai megérintették a Hámori Bandi hasát, kicsivel a köldöke alatt.

-Hogy neked milyen kemény hasfalad van, -mondta az idegen lány.