Milyen szép tud lenni,
ha szemed csillagának
bársonya végigfut
a fagytól már engedő lelkemen..
Ha szőke hajadba túr
a langyos nyári szél
egy múló reggelen.


Milyen szép tud lenni,
ha álmaink reményvirágának
gyémántszirmai
ontják az édes illatot.
ha vágyaink szikrája
vad, perzselő tüzet gyújt,
szívünkben dobol egy őrjítő dallamot.


Milyen szép tud lenni,
ha csókba forr össze ajkunk
s szerelmünk megmarad
az örökkévalónak.
Ha megyünk, kéz a kézben együtt,
tövisekkel szabdalt úton,
míg fülünkbe szirének dalolnak.


Milyen szép tud lenni,
ha a múló idő nem hagy
új ráncokat arcodon.
Bár minden redő szép rajta,
ha a tegnap az emlékeit,
mint jó szerető
a jövőnkre ráhagyja.


Milyen szép tud lenni,
ha a jövő maga a szerelem,
felborzolt érzések fái
nekünk gyönyört teremnek,
ha nem vesszük észre,
hogy az évek
felettünk is elrepülnek.