HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48090

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-07-01

Az utolsó utáni szívdobbanás

Imre lelógatott lábbal ült az ágya szélén, mobiltelefonjával a kezében, és az izgalomtól elakadt a lélegzete. Alig akart hinni a fülének: Találtak neki megfelelő szívet! Már öt hete feküdt az Országos Kardiológiai Intézetben, és kezdte feladni a reményt, hogy sikerülhet. Az elmúlt félévben több időt töltött a kórházban, mint otthon, mert váratlanul annyira rossz állapotba került, hogy a kezelőorvosa nem merte hazaengedni. Amikor négy és fél hónappal ezelőtt felkerült végre a transzplantációs várólistára, a bizottság elnöke, egy neves szívspecialista, közölte vele, ha nem találnak neki idejében másik szívet, talán három, de legfeljebb öt hónapja van hátra. Teljesen érthető volt hát napról napra növekvő félelme, hiszen kezdtek kicsúszik az időből... és most megtörtént az, amiben már egyre kevésbé reménykedett! E percben nem akart arra gondolni, hogy egy húszéves fiatalembernek meg kellett halnia ahhoz, hogy ő tovább élhessen, csak az járt az eszében: kap még egy esélyt!
Gyorsan hazatelefonált, és elújságolta a nagy hírt.
- Dr. Kenyeres az előbb hívott... találtak szívet... - dadogta könnyek között. - Holnap átszállítanak a Városmajor utcai kórházba... Még lesz néhány vizsgálat, aztán műtenek...
Az asszony vele együtt sírt-nevetett, majd megígérte, hogy körbetelefonálja a rokonokat és az ismerősöket, s megkér mindenkit, imádkozzanak érte.
Imre aznap éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt. Elképzelte, milyen lesz az élete egészséges emberként, ha újra csinálhat olyan hétköznapi dolgokat, mint a kertészkedés, az egyéb, ház körüli munkák, egy kis könnyed focizás a fiaival, hosszú séták az asszonnyal... Már az idejét sem tudta, mikor érezte magát teljes embernek. Amikor két évvel korábban hármas ércserét hajtottak végre rajta, szinte azonnal feladta. Attól kezdve rohamosan gyengült a szíve, s vele együtt az egész szervezete. Ma már világosan látta, hogy akkor rontotta el az egészet. Harcolnia kellett volna, mindent elkövetni, hogy meggyógyuljon, ehelyett letargiába süllyedt, és naphosszat csak sajnálta magát. Közben nem vette észre, hogy szó szerint elszállt belőle az élet...
Na de majd ezután másként lesz! Mindenben követi az orvosok utasításait, és többé nem hagyja el magát! - határozta el sziklaszilárdan, és ez a gondolat megnyugtatta. A félelemnek már nyoma sem maradt benne, tele volt küzdeni akarással. Amikor másnap jött érte a mentő, még mosolyogni is tudott. Visszatért a hite és egész lelkét betöltötte a remény. Még akkor is lelkesen mosolygott, amikor megkapta a kábító injekciót, és betolták a műtőbe. Boldogan aludt el, lelkében a bizonyossággal, hogy most már minden jóra fordul, véget érnek a szenvedései, és új élet vár rá...
A műtét egészen addig simán zajlott, amíg kivették Imre beteg szívét, és betették helyére az újat, amely rögtön be is indult. Az orvosok elégedetten összenéztek, ám amikor levették a beteget a gépről, az új szív visszafelé kezdett dolgozni, és a jobb szívkamra azonnal felpuffadt.
- Valami nem stimmel - dörmögte a műtétet vezető orvos. - Elzáródhatott egy ér! Vissza a gépre!
Gyors újraélesztés következett, egy nagy adag injekció közvetlenül a szívizomba, mire az új szív ismét szabályosan verni kezdett. Amint levették a gépről, újabb kudarc... Ekkor az elzáródott érbe ballont helyeztek fel, hogy tágítsák, majd a beteget ismét levették a gépről. Semmi...
Imre életéért három és fél órán keresztül küzdöttek az orvosok, de mindhiába. A kisvérköri erek már annyira beszűkültek, hogy nem engedték át az erős, egészséges szív által pumpált vért. Nyitott mellkasában lüktetett még néhányat a beültetett szív, azután elhalt az utolsó utáni szívdobbanás is...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-12-07 20:47:30

Kedves Jessie!
Köszönöm az együttérzésedet, nagyon jólesik. Bocs, de csak most észleltem ezt a hsz-t, különben már válaszoltam volna rá:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-10
Összes értékelés:
62
Időpont: 2008-09-16 16:26:05


Kedves Borostyán!

Nagyon szíven ütött ez a történeted, vele reménykedtem, és örültem, végül...
És az adja a legnagyobb tragikumot, hogy ez valós eseten alapszik. Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned. Igazán erősnek kellett lenned ahhoz, hogy ezt feldolgozhasd, aztán papírra is vesd. Ő már egy jobb helyen van.

Üdv.:
Jessie
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-09-16 12:22:29

Kedves Myrthil!
Köszönöm kedves, biztató szavaidat:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Myrthil Tiller
Regisztrált:
2007-12-06
Összes értékelés:
225
Időpont: 2008-09-16 11:51:14

Kedves Borostyán!

Nagyon megrázó az írásod! Én a nagypapámat vesztettem, hosszú szenvedés után. Megszerettem volna írni, hogy milyen nehéz is volt benne tartani a lelket, amikor tudtam, nincs tovább és már csak napjai vannak hátra, de rá kellett jönnöm, képtelen vagyok rá. Gratulálok neked azért is, mert volt benned annyi erő, hogy ezeket a fájó emlékeket, érzéseket papírra vesd!

Üdvözlettel:
Myrthil
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-09-14 14:42:58

Kedves Kamilla!
Sajnos a történet valós alapokon nyugszik, és a férjemről szól, akit így veszítettem el tavaly. Bár írhattam volna biztató, reményt keltő befejezést! Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-07-11
Összes értékelés:
16
Időpont: 2008-09-13 22:48:25

Szépen indult... Volt egy barátnőm aki kórházban halt meg,de nem is ez a lényeg. Miközben olvastam ezt a műved, az jutott eszembe, ezekből a sztorikból kellene kiadni egy kötetet. Ezekből amelyek reményt adnak. Az emberek már nem igazán értik szerintem a lényegét. Bevallom még én is csak picit. Mikor a végére jutottam elbizonytalanodtam. Ceppet okkolt a vége. De csak azért,mert hatással volt rám. Gratulálok.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-14 09:30:24

válasz Csibe (2008-07-13 15:55:36) üzenetére
Kedves Csibe!
Nagyon jólesik a vigasztalásod... Igen, az írás mindig segít:)
Üdv: Borostyán
Olvasó
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
44
Időpont: 2008-07-13 15:55:36

Kedves Borostyán! Tiszta szivből sannálom hogy ennyire fájdalmas dolgot kellett megélned. Az talán kicsit segit hogy irhattál róla. Fogadd részvétem.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-09 10:37:43

válasz zsike (2008-07-09 10:03:09) üzenetére
Drága Zsike!
Köszönöm a jóságodat és együttérzésedet:) Én köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2008-07-09 10:03:09


Megrázó és fájdalmas!!
A többi lényeges dolgot már elmondták az előttem
kommentezők.
"ő már jó helyen van, és odafentről vigyáz ránk" ... biztos,
hogy így van.
Írásod megrendített, hatása alatt állok most is.

Köszönöm Neked, hogy olvashattalak.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-08 14:18:49

válasz virágének (2008-07-08 14:10:01) üzenetére
Drága Katalin!
A MIért c. versem kapcsán írtam már erről... Azért lett élethű ez az írás, mert éppen így történt... Hogy miket gondolt a telefonhívás után, azt tőle magától tudom, reggel elmesélte, hogy egy szemhunyásnyit sem aludt éjszaka, annyira izgatott volt... Köszönöm együttérzésedet, végtelenül jólesik:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
virágének
Regisztrált:
2007-08-15
Összes értékelés:
480
Időpont: 2008-07-08 14:10:01

Drága Borostyán! Ismertem férjed történetét, valószínű a Miért című versedből, talán a honlapodon olvastam erről? Már nem jut eszembe. Őszinte együttérzésemről biztosítalak ezúttal is! A szív nagyon komoly dolog... Élethű írásod mindnyájunk számára tanulságos. Szeretettel üdvözöllek! Katalin
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-04 23:20:24

válasz Pomázi Dóra (2008-07-04 23:12:16) üzenetére
Kedves Dóra!
Köszönöm az együttérzésedet! Jólesik nagyon:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-12
Összes értékelés:
1667
Időpont: 2008-07-04 23:12:16

Szép, de nagyon szomorú történet....
Sajnos van, mikor a szervezet nem tudja befogadni az új szivet...
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-04 11:26:05

Kedves Barackvirág!
Drága vagy, hogy ilyen szépeket kívánsz nekem... és neki, aki elment... Én biztos vagyok benne, hogy ő már jó helyen van, és odafentről vigyáz ránk:) Ahogyan abban is, hogy örül az új boldogságomnak:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-04 11:21:58

válasz anolisz (2008-07-03 18:41:02) üzenetére
Kedves Panna!
Köszönöm a támogatásodat és vigasztalásodat. Mindjárt elolvasom a versedet. Vallom, hogy véletlenek pedig nincsenek:) Remélem, nem rossz érzéseket váltott ki belőled ez az írásom:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
anolisz
Regisztrált:
2008-01-29
Összes értékelés:
144
Időpont: 2008-07-03 23:32:36

válasz anolisz (2008-07-03 18:41:02) üzenetére
A nevem sem tudom leírni rendesen.
Panna
Alkotó
anolisz
Regisztrált:
2008-01-29
Összes értékelés:
144
Időpont: 2008-07-03 18:41:02

Kedves Borostyán!
Teljesen igaz, amit Rozáliának írtál és én is öszintén remélem boldog várakozással új szívében távozott férjed. Kérlek nézd meg, én június 1-én betettem egy rövidke verset. A címe: Az utolsó dobbanás...............
Ez a dolog több mint érdekes és véletlen. Gondolhatod mit éreztem amikor megláttam írásod címét.
szeretettel ölellek
Pabba
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-03 14:36:22

válasz Rozán Eszter (2008-07-03 11:24:25) üzenetére
Kedves Rozália!
Nagyon jó érzés, hogy itt az oldalon ilyen sok barátra leltem, sokat jelent ez nekem:) Köszönöm szépen!
Tudod, a gyerekeimmel eleinte nem értettük, miért adott Isten az apjuknak még egy esélyt, ha rögtön másnap el is vette... Aztán arra jutottunk (amire te is), talán azért, hogy ne félelemmel a szívében kelljen elaludnia, hanem boldog várakozással telve. És ha úgy hal meg, hogy nem találnak neki idejében másik szívet, örökké bennünk motoszkálna a gondolat, hogy bezzeg ha találtak volna, még ma is élhetne. Nos... megadatott neki minden, ami emberileg lehetséges volt, de mennie kellett, mert lejárt az ideje... Most már jó helyen van szegény, nem szenved többé... az élet pedig megy tovább...
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-07-03 11:24:25

Kedves Borostyán!
Szívszorító a történeted, de talán az a vigasztaló az egészben, hogy férjed nem megkeseredett szívvel, hanem boldogan aludt el. Mélyen együttérzek veled!!!!!!!!!!!
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-03 10:26:42

válasz anolisz (2008-07-03 10:06:25) üzenetére
Kedves Panna!
Nagyon jólesnek együttérző szavaid, és ölelésed a távolból is érzem:) Tudod, talán könnyebb volt elfogadni a férjem halálát, mert elég sok időnk volt felkészülni rá (ha egyáltalán fel lehet készülni a halálra)... A gyerekeim is könnyebben feldolgozták, mivel az utolsó fél-egy évben annyit volt szegény kórházban, hogy már-már megszokták a hiányát... Mire el kellett mennie, el tudtuk engedni. Tudom, hogy már jó helyen van, ahol már nincs szenvedés:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
anolisz
Regisztrált:
2008-01-29
Összes értékelés:
144
Időpont: 2008-07-03 10:06:25

Kedves Borostyán!
Vannak pillanatok az életben, amikor képtelen megszólalni az ember. Szeretne írni biztató, megértő szavakat de a döbbement szinte megbénítja az embert.
Most szeretnélek igazibul megölelni.
minden együttérzésem tied.
ölellek
Panna
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-02 16:53:29

válasz szhemi (2008-07-02 16:06:12) üzenetére
Kedves József!
Sajnos a válaszom: de igen. A férjemról szól ez a történet, aki szívátültetés közben halt meg tavaly. Az ő érzéseit, gondolatait próbáltam visszaadni... Időbe telt, amíg úgy éreztem, képes vagyok írni a tragédiájáról, s talán épp az általad említett kisfiú esete adta meg a végső lökést ahhoz, hogy megosszam veletek Imre életének utolsó óráit... Korábban írt, Miért? című versem is erről szól, bár az nem sikerült túl jól, csak úgy kijött belőlem... Köszönöm az együttérzésedet, kedves József, nagyon jólesik!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2325
Időpont: 2008-07-02 16:06:12

Kedves Borostyán! Nagyon megható a történeted és csak remélni tudom, hogy nem az egyik hozzátartozódrol írtad. Sajnálnám, bár így is sajnálom Imrét, aki telve reményel feküdt a mütőasztalra és már nem ébredhetett fel soha többet. Eszembe jutott az az új szíves kisfiú aki nemrég halt meg, őt is nagyon sajnálom. Szomorú a történeted, de nagyon szépen, élethüen megírtad. Örülök, hogy olvashattam, bár most egy kicsit szomorú lettem.
Üdv: József

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hol vagyok én? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zoey, a boszorkány 4. című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)