HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48083

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2008-07-01

Saknath meséi - A kígyóbűvölő

Mind közül az ember a leggyengébb. Eszközöket használ, hogy életben maradjon, mert ezek nélkül halálra van ítélve. Igen, mondhatnátok, hogy cserébe az elméje fényességét kapta. De nézzetek csak körül: hány ember van, aki élni tud vele? És ha tudnátok, mi van egy állat fejében... Lássátok: elmondok egy történetet.

Aljas módon fogott meg. A sivatagban nem volt semmi, ahová behúzódhattam volna, ő pedig egy árnyékos fűzkosarat tartott elém, és hátulról lopakodott felém. Ettől megijedtem, és becsusszantam a kasba. Akkor ő gyorsan bezárt, és attól kezdve fogva tartott, hogy hasznot húzzon belőlem.
A városba sietett, s a tarhakini vásár közepén leterített egy narancsszínű leplet, elnyúlt rajta, és kényelmesen előkereste a hangszerét. Belefújt párszor, majd játszani kezdett, hogy közönséget csaljon az előadásához. Mikor köréje gyűltek, (szerette, ha nézték, ó, persze, hogy nem csak a pénzért tette) lassan leemelte a kosár tetejét.
Akkor én zavartan kiemelkedtem a homályból, sosem voltam még ennyi ember között, leszámítva az előző életeimet. (Talán egyszer majd erről is mesélek, tanulhattok belőle.) A közönség riadtan hátrált, de aztán állandóan éber tekintetem, és a szabályosan egymásba ívelődő pikkelyeim látványa felébresztette bennük a kíváncsiságot. Bizonytalanul tekintgettek hol rám, hol a bozontos férfire, aki először mert a szemembe nézni.
Nem volt időm megfigyelni, ki az, aki így magához ragadta a szabadságomat, mert ha a furulya hangját nem is hallottam, de a bűvölő mozgása elkábított, ahogy ide-oda ringatta testét, és a hangszerét. Nem láttam többé a tömeget, csak a férfit. Úgy hatott rám, mint rátok a kábítószer.
Tisztának láttam, és mintha fehér fény övezné. Hibátlan volt, és még ha nem is ugyanolyan lények vagyunk, láttam szépségét. Megéreztem benne a teremtés erejét. Lebegtem, és láttam tökéletlenségeit is, de nem voltam hajlandó észrevenni őket. Egyszerűen nem tudtam látni; háttérbe szorultak. Megbűvölt.
De egyszerre csak abbahagyta. Még kába voltam, mikor visszanyomott a kosárba. Ott a sötétség kitisztította a fejem, és ráébredtem, hogy vége. A közönség eloszlott, itt nyilván nem kereshetett több ezüstpénzt, így befejezte a játékát. Az eszköze voltam, és bár még bennem élt a bűvölet illékony füstje, tudtam, hogy nem táncolok már sokáig neki.
A harmadik falu, ahová magával vitt, Rimadoth volt. Megint előkészült, de most sietősen, már csak néhány órája volt, amíg a tömeg eloszlik, ki kellett használnia az időt. Ezúttal elkövette azt a hibát, hogy előbb emelte le a fűzkas tetejét, és csak aztán kezdett furulyázni. Ez az egy pillanatom volt, hogy megmeneküljek.
Gyorsabb voltam nála. Mielőtt ő zenélhetett volna, én eresztettem ki a hangom, és dühös sziszegésem úgy megbénította, hogy nem tudott a hangszerért nyúlni. A szemébe meredtem, és vártam, amíg belém lát úgy, ahogy én láttam őt. Meg sem mert mozdulni.
Most láthattam, hogy ki is ő. Egy vézna parasztfiú volt, még csak nem is férfi. Kicsit szégyelltem magam, hogy el tudott kapni, mikor annyit tapasztaltam már. És belénéztem, úgy, mint amikor megbűvölt. Most, hogy nem volt hatással rám, láttam a valóját: a hófehér ragyogás csak a képzeletemben létezett, az emberi szem számára láthatatlan térben inkább valami zöld nyálka vonta körül. Szavakra fordítva csalás, hazugság, önzés és mohóság volt, amit megéreztem benne. A feje üres volt, a vére pedig híg és halvány színű. A hangszere nélkül senki sem volt.
Gőgösen tartotta fel a fejét, pedig reszketett, éreztem. Nem bírtam tovább nézni, ezért kiemelkedtem a kosárból, és elsiklottam a közeléből. Minden ösztönöm azt súgta, hogy öljem meg, gyilkoljam le, mint a patkányokat a sivatag szélén. De nem tettem meg. Ez a rövid kis rabság nem ért meg ennyi fáradtságot.

Most, hogy eszembe jutott ez a történet, arra gondolok, hogy talán mégiscsak végezni kellett volna vele. Ha még egyszer megtalál, ha elfelejti, hogy találkoztunk már, és újra megjelenik, akkor vége: a mérgemmel sűrítem be azt a híg vérét. Vagy valaki más megteszi helyettem. Végül is csak ember. Nem több a semminél.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-09 13:11:11

válasz Mimóza (2008-07-06 21:06:26) üzenetére
Kedves Mimóza!
Nekem éveken át nem volt szerkesztőm, és talán éppen ezért alakult ki bennem a javításra való külön képesség. Hiszen tudtam, hogy a könyveim úgy kerülnek a boltokba, ahogy én leadom őket, és nem akartam, hogy az olvasók rossz véleménnyel legyenek rólam... Ma már ismét van szerkesztőm, és nagy örömömre azt mondta, hogy az én regényeimen piheni magát, mert alig van dolga velük:) Megéri a fáradozás, hidd el:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2008-07-06 21:06:26

Köszönöm a hozzászólást, Rozália!


Kedves Borostyán!
Örülök, hogy megkerested ezeket a hibákat, egyetértek veled. Nekem sosincs türelmem foglalkozni az ilyen "apróságokkal", nagy segítség, hogy észrevetted őket helyettem.
A férfi szóval mindig gondban vagyok, próbáltam szabály szerint leírni, és végre megtudtam, hogy miért férfivAl! Annyira éreztem, köszönöm! :)

Vajon, ha ezeket a hibákat átjavítom, a szerkesztőknek újra el kell olvasni az egészet? Soha sincs szívem ilyet tenni...

Köszönöm még egyszer mindkettőtöknek,
Üdv
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-04 17:06:46

Kedves Mimóza!
Ez nagyon jó lett! A témaválasztás is remek, a fogalmazás is elsőosztályú.... Ha megengeded, volna pár észrevételem, amiket érdemes lenne megszívlelned: 1. a férfire helytelen - helyesen: férfira ( a régies férfiú szóhoz kell igazítani); 2. "Tisztának láttam, és mintha fehér fény övezné." - nem egyeztettél igeidőt. Helyesen: ... mintha fény övezte volna; 3. a "mikor" kérdőszó, kijelentő mondatban "amikor"; 4. "a szemébe meredtem" - meredni valamire, valakire lehet, más ige kellene (pl. mereven a szemébe néztem); 5. "minden ösztönöm azt súgta" - elég annyi, hogy "az ösztönöm"; 6. a "fáradtságot" helytelen (ami a kimerültség szinonímája), helyesen: fáradságot (ami a vesződség szinonímája).
Kicsit soknak tűnhet ennyi hiba, de hidd el, ezek epróságok, az írásod nagyon jól sikerült. Éppen ezért érdemes még jobbá tenni:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2008-07-03 11:51:16

Ügyesen megírtad a kígyó történetét, jól bele tudtad élni magad a helyébe.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Etelvaria alkotást töltött fel Vízi motoros címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Városom Kaposvár című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Isten hozott című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Isten hozott című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Kút a tanyán címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) veled és nélkülem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)