- Látod a hópelyheket? Ezek tündérek! Milliónyi apró tündér, és mind neked táncolnak! - Hasított belé az emlék, ahogy föltépte az ajtót, és szembenézett a hóeséssel. Nem volt rajta csak egy hálóing, még egy papucsot se vett fel, úgy rohant utána a téli hidegbe, az ajtót tárva-nyitva hagyva.
- Tehát csak úgy elmész?
- Sajnálom. - Válaszolt a férfi.
- De miért? Egy másik nő? Vagy valami más?
- Csak vége és kész. Nincs különösebb oka.
- De ilyen nincs!
- De, van. Sajnálom! - Megérkezett a taxi. A férfi beszállt, és még utoljára visszaszólt. - Vigyázz a huzattal! - A nő hátranézett. Ahogy elhangzott a figyelmeztetés, a bejárati ajtó be is csapódott. Visszafordult, de a taxi már elindult. Röhögni kezdett, úgy igazán, szívből kacagott, a hátára feküdt, és szembenézett a hóeséssel.
- Most aztán se kulcs, se férj! Mindig is utáltam ezeket a szemét szomszédokat, most se alázkodom meg. De hogy milyen hideg van, szinte éget! Nem is tündérek ezek! Ördögök! Milliónyi tüzes ördög! Itt fogok elégni a hóesésben!