HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48111

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: maridecemberFeltöltés dátuma: 2008-07-02

Örökbefogadás I. Fejezet

- Köszönök mindent, Éva néni. És soha nem felejtem el! - potyogtak a könnyei. A nevelő átölelte és vigasztalóan simogatta a haját.
- Hát igen Zsuzsa, felnőttél. Nagyon jól sikerült a tegnapi születésnapi bulid is. Ugye te is így érzed?
- Igen, így volt - hüppögött a lány. Igazán szép volt. Nem csak azért, mert minden tizennyolc éves szép, hanem azért is, mert hosszú fekete hajú, kék szemű, csinos, nyúlánk termetű. És most itt állt a nevelői szobában, az otthon barátságtalan épületében. Csecsemő kora óta négy fal között élt, és mindig megmondták, mit kell tennie. Ez pedig az a pillanat, amikortól nem mondja meg senki, saját maga dönthet, úgy, ahogy tud. Ettől görcsben állt a gyomra. Idegesen dörzsölgette nadrágja fenekéhez kezeit. Azokkal sem tudott mit kezdeni. Honnan tudna hát az életével? Az őszes hajú nevelőnő tisztában volt vele, mi az, amit sirat a lány. Az elmúlt harminc évben sok hasonló korú gyermeket bocsátott útjára. Minden egyes alkalommal az ő szíve is sérült, és egyre nehezebben viselte a tudatot, hogy ezek az alig felnőttek kilépnek a kapun, és egyedül állnak a világban. Ugyan van egy kis pénzük, de nincs, akihez szólhatnak, nincs, akitől kérdezhetnek. Kilépnek a kapun, és csak téblábolnak. Azután vagy rátalálnak az útra, vagy örökre elvesznek.
- Zsuzsikám, te innen a vőlegényed szüleihez mész, ugye? - kérdezte óvatosan, szinte félve attól, hogy nemmel válaszol.
- Igen, Éva néni.
- És mikor lesz az esküvőtök?
- Szeptemberben. Eltetszik jönni? - a kérdés reménykedve röppent a levegőbe.
- Ott a helyem, kislányom! - mosolygott szeretettel a lányra.
- A lányoktól elbúcsúztál?
- Igen, de majd jövök látogatóba!
- Jól van gyermekem! - mindig megígérik, de nagyon ritkán tartják be, gondolta az asszony. Azért ő minden alkalommal elhiszi és várja őket. Várni fogja majd Zsuzsát is. Szkaltó Zsuzsa. Születése óta nevelő otthonban volt, nem érdeklődött utána soha senki. Próbálták nevelőszülőkhöz kiadni, de olyan hisztit rendezett minden egyes alkalommal, hogy végül letettek róla. Ennek a lánynak valóban fogalma sincs, milyen a világ a falakon kívül. A vőlegénye azonban jó családból való. Egy iskolába jártak, úgy ismerték meg egymást. Szerelem lett belőle. A szülőknek is tetszett a gyönyörű, gyámoltalan lány, így hát befogadták. Nagy szerencse!


Még hosszan nézett utána, ahogy lassú léptekkel indult vissza a szobájába a holmijáért. Megható, ahogy a vállai lecsúsztak. Hiába a tizennyolc év ereje, a hatalmas teher nem hagyta kiegyenesedni. Már eltűnt a szeme elől rég, de még mindig látta. Hirtelen megrázta magát.
- Istenem' add, hogy neki sikerüljön! - mondta alig hallhatóan.
Amikor Zsuzsa belépett a szobájába, az a kevés tartása, amit mutatott, úgy omlott össze, mint a kártyavár. Lerogyott az ágyára és sírni kezdett. Nem zokogva, hanem csak úgy halkan, nyüszítve.
- Hidd el, minden rendben lesz! - ölelte át vállát a szobatársa.
- Annyira félek, annyira félek - csak hüppögött tovább.
- Na ja, még te félsz! Térj már magadhoz! Én mit szóljak majd, amikor az utcára kerülök? Nem is olyan sokára, csak pár hónap az egész. Neked van hová menned, és olyan helyre, ahol szeretnek - Kati kezdett dühös lenni.
- Igazad van, jó dolgom van, csak olyan nehéz a búcsúzás -, hirtelen átérezte a másik sokkal kilátástalanabb helyzetét, és azt gondolta, valóban igazságtalan a sorssal. Gyorsan szétnézett a rideg szobában, mert hiába próbálták barátságossá tenni, számára csak az maradt. A világos színű szekrénysor modern volt valamikor, mára már egy kicsit kopott, divatjamúlt. A heverő is elég régi, de igazán masszív darab. Gusztustalan, gondolta undorral. Lassú mozdulattal lehúzta az ágyneműjét, összehajtogatta, megnézte a szekrénye belsejét, nem maradt - e benne valami. Hirtelen eszébe jutott, ki kellene törölni. Már csak azért is, hogy rendet hagyjon maga után. Egy tálban melegvizet hozott, tett bele egy kevés domestost, és egy ronggyal elkezdte takarítani. Nagyon sokszor csinálta már, szerette a tisztaságot. Mindig gyorsan haladt vele, de most mintha nem lenne ereje, vagy csak az időt próbálta húzni. Félt a véglegességtől, és úgy érezte, hogy ma minden mozdulata végleges. Még ez a szekrénytakarítás is. De csak elkészült. Lassan körbe nézett a szobán. Mi az, amit még tehetne? Mi az, amit itt hagy? A virágai! Istenem' de szépek, és újra elindultak a könnyei.
- Kati! A virágaimra vigyázol, ha itt hagyom őket? - fordult a másikhoz. Az eddig szótlanul figyelte a ténykedését, de most ő is kiborult.
- Persze hogy vigyázok rá! - és már zokogott. Átölelték egymást, és egy kis ideig így álltak, szinte görcsösen.
- Na hát akkor, szia! - eszmélt fel elsőnek Zsuzsa.
- Szia!
- Majd jövök! - tette hozzá, és gyorsan kifordult az ajtón.


Lassan ment végig a folyosón, a kövezeten húzta tömött hátizsákját. Szemei előtt peregtek az elmúlt évek eseményei. Már az udvaron járt, amikor hangos kiabálás szakította meg múltbéli kirándulását.
- Zsuzsa! Zsuzsa, várj már egy kicsit! -
- Hahó! Mi történt? - csodálkozott a kiabálóra. A lány, akit éveken keresztül utált, és aki a legfőbb ellensége volt. Mit akarhat? Kelletlenül állt meg.
- Na végre! Most tudtam meg, hogy elmész örökre - lihegett a kövérkés Móni.
- És? Jelent ez neked valamit? - nézett rá.
- Hát túl sokat nem, de mégis, arra gondoltam, nem válhatunk el haraggal. Ha örökre kilépünk egymás életéből, legalább barátsággal tegyük. Zsuzsa úgy fogadta ezeket a szavakat, mint egy gyomorszájon vágást. Még ez is!
- Akkor most legyünk örökre barátok? Így gondolod? - hangjában egy csöppnyi gúny bujkált, bár igyekezett visszatartani magát. Hirtelen eszébe jutott az a sok alattomosság, ami jellemezte kettőjük kapcsolatát, az állandósult gyűlölködés. Móni igyekezett mindig keresztbe tenni. Most nem értette, mit akar a lány.
- Azt gondolom, hogy ne legyen harag a szívedben, ha eszedbe jut az itteni élet. Szeretném, ha rám sem úgy gondolnál, mint a legnagyobb ellenségedre. Ezért bocsánatot kérek tőled minden bántásért - nyögte ki nehezen. Zsuzsa hallgatott. Mit kellene felelnie? Azt, hogy elfelejti? Nem megy az olyan könnyen!
- Én szeretnék neked kívánni valamit! - láthatóan már összeszedte magát, és eltűnt a zavar a hangjából. Zsuzsa gyomra görcsberándult, na most majd mond valamit, amivel megbánthatja. Nem hitt a békés szándékban, de a másik láthatóan nem törődött vele.
- Azt kívánom, hogy legyen gyönyörű családod, jó férjed, szép gyermekeid. Azt kívánom, hogy legyen lehetőséged mindent megadni nekik, amit te nem kaptál meg. Légy boldog, és gondolj rám jó szívvel!
Így történt, hogy amikor elhagyta élete eddigi színterét, a legszebb jókívánságot a legnagyobb ellenségétől kapta.
- Köszönöm, Móni! Megígérem, hogy nem fogok rád haraggal gondolni. Vigyázz magadra!
- Szia! - mosolygott a dagi lány.
- Szia! - komolykodott Zsuzsa, és elkezdte tovább húzni a tömött hátizsákot. Amikor kilépett a kapun, csak akkor vette észre, hogy hétágra süt a nap, ő pedig vastag pulóvert vett fel. Mire Gáborékhoz érek, csöpögök az izzadtságtól, nem elég ez a pulóver, még itt van ez a dög nehéz hátizsák is, gondolta dühösen.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel A világ tetején címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az ember fia című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Manó a templomban című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kézen fogva sétáltam a Kedvesemmel című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Balla Miklós: A gyopár / Das Edelweiss címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tavasz délidőben címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)