HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49003

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / kritika
Szerző: onsaiFeltöltés dátuma: 2008-07-03

Jonathan Cross: Kvartett

A regény a Tuan Kiadónál jelent meg, és a megboldogult Trethon Judit szerkesztette. Sajnos már nem lehet megkérdezni tőle, hogy a borzalmasan megírt első fejezet miért így maradt benne. Talán olvasócsalogatónak, én viszont majdnem leraktam miatta a könyvet, ami kár lett volna.

Benyák Zoltán történetében megismerhetünk egy hatalmas várost, melynek alsó része, a Mélyváros, keveréke egy monumentális csatornának és pincesornak, és a bűnözés, a kilátástalanság és a mocsok helye. A város teteje a Felhősor, ahol a gazdagok élnek, és ahová besüt a nap. Kettő között az erősen védett Kapu biztosít átjárást. Kár, hogy a történeti hátteret nem dolgozta ki a szerző, a hazai SF változatos város-koncepciói közé még egy kerülhetett volna. Sajnos a város létrejöttéról ennyit tudunk:

"Annyira még az öreg sem ismerte a múlt legendáit, hogy megmondja: világégés, járvány vagy ökológiai katasztrófa vetett véget az addig megszokott rendnek." Mindenesetre az egész világon magukra maradtak a települések.

Négy szereplő szemszögéből látjuk a történetet. Valery és Dr Lanchester a Felhősoron él, már régen elváltak, de gondolataikban még jelen van a másik fél. Valery egy kiégett írónő, aki kétségbeesetten menekül a szexualitásba, míg végül a Mélyvárosban ragad. Próbál túlélni, de ez a világ nem idealisztikus, minden tettnek következménye van, a szerencse pedig ritkán szerepel az írói eszköztárban. A doktor közben a pincéjében a Nagy Találmányon dolgozik, és bár meghal az egyik munkatársa, és az Akadémia megvonná a támogatást, mégis reményt lát a folytatásra. Ő is a túlélésért harcol, de ez az elme és a felfedezés továbbélése. Az vese rá az első követ, aki nem kínoz embereket a pincéjében.


A Mélyvárosban lakik Lucia. Babát vár, és mindent megtesz, hogy elmeneküljön. Ő már a következő nemzedék életéért küzd, ám a világ keménysége, lelkesen lázadó öccse, és az önmagát istenítő terroristavezér mind-mind visszatartja. A hős terrorista apa árnyéka rávetül, és ez is nehezíti az életét. A város egy tengerpart mellett fekszik. A negyedik szereplő egy tengertisztító robot, akinek megváltozik a programja miután Valery szeretkezik vele. Önmagát keresi, mellé Lanchestert, és a saját programhibáinak az okát.


Az író nagyon jó érzékkel bontja ki a karaktereket. A három ember motivációja nagyon erős, azonosulni tudunk a vágyaikkal és a tetteikkel is, még akkor is, ha ezek időnként aljasok. A robot is érhető, bár gyanítom a sci-fihez szokott olvasónak kell egy nagy levegő, hogy a logikátlanságokon túllépjen. De ha ez megtörtént, akkor a figura szerethető, és - bár nem vagyok benne biztos, hogy Cross ezt akarta elérni, - vicces is.


A történet - melyet gonosz módon nem mesélek el, legyen elég, hogy meghal az egyik szereplő, - megfelelően nyomasztó. Sohasem tudjuk, hogy kinek, merre fordul a sorsa. A könyv végén mind összegyűlnek egy zárójelenetre, majd pedig egy kellemes, de realisztikus epilógust olvashatunk, ami pár évvel később mutatja meg őket.


A megírás módja... nos, igen, muszáj kitérnem a mély nyomot hagyó első fejezetre, illetve a második szexjelenetre is. A mezei olvasó, mint én, beleolvas a könyvbe, és utána veszi meg. Ezt ajándékba kaptam, de az eleje alapján - erős előítéletekkel - visszatettem volna. A regény cselekménye szempontjából logikus az esemény: Valery sétál a tengerparton, meglátja a robotot és szeretkeznek. Az olvasó viszont nem érti még a lényeget, csak lát egy romantikus füzetke stílusában megírt nyitást:

"A vékony selyemfátyol szinte semmit sem takart tökéletes testének formájából. A vihar utáni szellő rásimította az anyagot hasára, és a hidegtől hegyesedő mellére. A kelme szegélye minduntalan megcsiklandozta a combját" ...aztán: "kéjsóvár elméje" "Csodálatos szempár volt. Hideg és céltudatos"

És lát egy hiteltelen karaktert, hiszen a robotnak se nemi szerve, se motivációja nincs egy ilyen aktushoz. Ha a megírás nyelvi eszközei jobbak, és a cselekmény hihetőbb (pl Valery utasításokat ad, mit és hogyan tegyen a robot), akkor a jelenet működésképes lenne. Nem mindegy, mi egy könyv első fejezete.

Másik mélypont Valery következő erotikus tette, ahol a fürdőkádban ül, és egy légy mászkálásától lesz orgazmusa. Ami komolyan elgondolkoztatott arról, hogy vajon nőt, legyet, vagy fürdőkádat nem látott még a szerző.


Mindent összevetve Cross tud írni, nem hittem volna, hogy a fent említett két jelenet után ennyire javul a véleményem. Reméljük a jövőben már írás, vagy legalább szerkesztés közben kihullik a salak, és marad a tiszta cross-i meseszövés.

(A könyv is a 2008-as Zsoldos-díj jelöltek között van)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Nekünk címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) "Büszkeség és balítélet" című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hajnal hasad című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi napfény című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hajnal hasad című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egy gyorsvonat késik című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Amikor kimegy a tartalom az emberből... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)