- ...országszerte felhős lehet az ég, sőt, többfelé havazás is várható. A hőmérséklet...
- Micsoda? Hó? Áprilisban? Még ilyen hülyeséget! Most már tavasz van! - Mérgelődött Ákos, miközben a zokniját próbálta előkaparni az ágy alól. Fél nyolc volt, a híradó pedig az időjárás-jelentésnél tartott.
- Ákos gyere, mert elkésel!
- Megyek apa, egy pillanat! - Felkapta a zoknit, és már ment is le a lépcsőn.
- Hallottad a híreket? Ma még havazhat is! - Mesélt a kocsiban az apa.
- Igen, hallottam, na és? Mi olyan nagy hír abban, hogy esni fog a hó? - Szólt rá az apára Ákos egy kicsit ingerülten. Maga se értette, hogy mi idegesíti ennyire ezen a hóesés témán, de egyszerűen leírhatatlanul rossz érzések kavarogtak benne, ha szóba került a téma. Az iskolában is csak erre tudott gondolni. Ráült valami hangulat, mint egy rossz előérzet. Mire úgy döntött összeszedi magát, már irodalom óra volt, ez volt az utolsó. Úgy döntött megdobja Nórit egy levéllel. Az üzenet Bálint padján landolt. A bamba srácot fejbe találta, akit talán a legédesebb álmaiból ébresztett fel. Értetlenül nézett körbe.
- Add tovább Nórinak! - Súgta Ákos.
- Mi? - Nézett körbe. Ákos a homlokára csapott.
- A levelet! Ott előtted, - mutatott a művére - add tovább Nórának!
- Ja! - Bálint átdobta Nóri padjára.
"Suli után beugrunk a Duna plazaba?"
Hamarosan egy levél koppant Ákos padján. Izgatottan bontotta ki, és olvasta el, de a válasz rémisztő volt:
"Arra neked már nem lesz időd!" A fiúról cseppekben csordogált a verejték, a szíve hevesen vert.
- Na és ki tudja, mit jelent a tél toposza? - Érdeklődött a tanár. Nóri karja, mint egy karó, nyúlt felfelé. - Nóri?
- Halál! - A kék szemek ekkor Ákosra meredtek, mint a legrosszabb horrorfilmekben, szinte világítottak, és Ákos úgy érezte, keresztül szúrják őt.
- Így van, halál, elmúlás.
Ákos zihálva vette a levegőt, homlokán az izzadságcseppek sűrűsödtek, és szíve majd kiugrott a helyéről.
"HOGY ÉRTED AZT, HOGY NINCS IDŐNK????!!!!! 14ÉVESEK VAGYUNK, NEKÜNK MINDENRE VAN IDŐNK!!!!!" Fejbe dobta Bálintot.
- Bálint! Azonnal add tovább Nórának! - Sivalkodott rá olyan sugdolózós, mégis kiabálós hangsúllyal. Hiába igyekezett elfojtani, mégis egy kicsit fölcsuklott a hangja.
- Jó, de ne én legyek már a postásotok! - Mérgelődött a fiú, majd a lány padjára dobta a levelet.
Ákos majdnem széttépte, olyan gyorsan próbálta kinyitni a következő asztalán landoló üzenetet.
"Te nem nézel híradót? Szakadni fog a hó! És én mégis hogy jutok haza Dunakeszire?" Ákos egy kicsit nyugodtabb lett, de ez a "hó-téma" még mindig nagyon zavarta.
"Mit jön ma mindenki ezzel a hóval? Majd alszol nálunk :D" Mivel nem akarta hallgatni Bálint dörmögését, mikor megfordult a tanár, felállt, és a lány padjára dobta a papírt.
- Bár tesiórán találnék így be a kosárba! - Gondolta.
Nem jött több válasz. Iskola után együtt indultak el.
- Na, menjünk szerintem! - Unszolta Ákos.
- Nem, mondtam már! És mi lesz a... - Ákos nem hagyta, hogy befejezze.
- És az ötletem?
- Hogy nálad alszom? Na persze! Meg majd a szüleim engedik is!
A fiú lemondott a témáról. Igyekeztek a busz felé. Az úttest előtt álltak, mikor meglátták a közeledő járművet.
- Odanézz Nóri! Gyere, itt a busz!
- Ákos ne! Piros a lámpa és... - A lány utána kapott, de nem érte el. - Jézusom Ákos!
Nem is lett volna probléma a szabálytalan előzésből, ha csak járművek közlekednek az úttesten.
Nóra remegett, a kezét félig felemelte, az arcához akart kapni, de nem jutott el odáig. Lenézett, mert valami hideget érzett a kézfején. Egy hópihe volt! Idén hamar beköszöntött a tél...