HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Michael JackobFeltöltés dátuma: 2008-07-05

Éji meglepetések

Fátyolos, sötét éjszaka volt. A hold játszi fénye, a szürke felhők közt itt-ott beszűrődve csillant fel a havas tájon. Zord szél kószált a hegyek fenyvesei közt, meg-meglebbentve néhány ezüstösen csillogó ágat. Egy kis ház állt magányosan a domboldalon, csak egy taposott út társult hozzá, jelezve az ember nyomát ezen a fagyos vidéken. Látszólag minden békés és nyugodt volt. De az éjszaka csendes idillje nem maradt sokáig háborítatlan. Egy nő rikoltásai zavarták fel a környéket. Zokogva rohant a kis ház kopott ajtajához, szüntelenül ordítozva: - Segítség! Kérem, segítsenek! - Ütni kezdte öklével az ajtót. Vörös haja folyóként hullámzott végig a hátán. Nem lehetett több harmincötnél. Néhány másodperc múlva mocorgást hallott az épületből, majd a bejáró nyikorogva résnyire nyílt: - Ki az? Mi történt? - kérdezte egy kócos hajú, harmincas éveiben járó férfi, kidugva fejét a nyíláson. Látszott rajta, hogy az álom még nem szökött ki a szeméből, de a dermesztő szél, ahogy az arcához ért, mindjárt értelmesebb képet vágott.
- Segítsen, kérem! A kisfiam... - lihegett az asszony könnybe lábadt szemmel - Az imént ragadta el valami a karjaimból.
- Micsoda? - A férfi szinte fel sem fogta elsőre, amit hallott.
- Az úton jöttünk, aztán kiugrott a fák közül az a... Nem is tudom mi lehetett. Talán egy medve...
- Medve? Januárban? - kérdezte a férfi elkerekedett szemmel, miközben teljesen kinyitotta az ajtót. - Na de... Mit kerestek maguk éjnek évadján ezen az úton? Negyven mérföldes körzetben nincs lakott település. És, hogy hívják?
- A nevem Alívia. A kisfiamat Cornvilnek hívják. Három napja vagyunk úton, el kell jutnunk Brozírba, mielőtt... - Nem fejezte be mondandóját, mert szava sírásba csuklott.
- Értem. Jöjjön be! Az én nevem Larion... - kezdte a férfi, de a nő közbevágott: - Hát nem érti? Meg kell találnom a fiamat!
- Azonnal indulunk! - válaszolta a férfi, lassan átérezve a helyzet súlyosságát, és befordult a házba.
- Bronn! Kelj fel te lustaság! - hallatszott ki Larion hangja.
- Mi van már? Hagyj békén! Még nem kelt fel a nap - jött egy fiatalabb férfi válasza. - Sosem szoksz már le a parancsolgatásról és az önkényességedről? Te csak a bátyám vagy, nem az apám! - mondta, aztán a másik oldalára fordult és próbálta folytatni éjszakai "teendőjét".
- Te bolond, hát nem hallottad a kiáltásokat? Egy nő van itt, akinek a kisfiát nem rég ragadta el... Valószínűleg egy farkas - folytatta Larion. - Segítenünk kell!
- Hogy? - ugrott fel Bronn az ágyról, mint akinek rémálma volt.
- Gyere gyorsan, most nincs időm elmagyarázni! Hozd a sörétest! - mondta Larion, aztán felkapta prémes kabátját és kirobogott a nőhöz. Bronn egy kis ideig tűnődve ült tovább az ágyon, majd vastag öltözékét ő is magára kapta, és leakasztotta a kandalló feletti puskát. A tűz még enyhe lángnyelvekben pislákolt, kiűzve a szobába tört hideg levegőt.
- Bronn vagyok, Larion öccse - mondta a nőre nézve, miközben becsukta maga mögött az ajtót.
- Alívia! Hol történt? - kérdezte Larion, mielőtt az asszony válaszolhatott volna. Az anya kezével a hegyekbe vezető útra mutatott: - Nem messze innen...
- Hozd ezt és add ide a sörétest! - mondta Larion, átnyújtva öccsének egy olajlámpást. Elindultak az úton. Ahogy haladtak a havas fák közt, szüntelenül a fiú nevét kiáltozták, de választ egyszer sem kaptak.


- Mi évek óta itt élünk, pásztorként... - szólalt meg kis idő elteltével Bronn, de Larion a szavába vágott, mérgesen a szemébe nézve: - Szerintünk farkas lehetett. Ebben az évszakban különösen veszélyesek. Kevés a táplálék, ezért sokkal agresszívebbek.
- De ha farkas volt, akkor a fia valószínűleg már... - kezdett megint bele Bronn, de Larion dühösen ismét közbeszólt: - Hallgass az istenért! - Bronn kérdőn meredt a bátyjára, mialatt Alívia zokogása még erősebb lett.
A nő megpróbálta elfojtani a látszólag egyre mélyebbre törő bánatát.
- Itt történt - szólalt meg, és tovább sírt. Majd mintha a remény szárnyra kapott volna, hátrafordult és azt mondta: - Idejövet, nem messze láttunk egy barlangot. Talán...
- Tudom hol van. Oda megyünk - nyugtatgatta Larion. Bronn közben megszemlélte a furcsa nyomokat, majd értetlenül eltűnődött: - Ez nem lehet farkas, annak kisebb a nyoma... - Sokáig azonban nem merenghetett, mert Larion tovább indult a nővel. Utánuk sietett. Amint a bátyja mellé ért, megbökte az oldalát, aztán suttogni kezdte: - Figyelj! Szerintem ez...
- Egy szót se szólj! - mondta Larion, haragos tekintettel.


Az út melletti barlang körvonalai jól kivehetőek voltak a meredek hegyoldalban. A hó lassú pelyhekben kezdett szitálni a három emberre, aki megállt néhány lépésnyire a bejárattól.
- Cornvil! - harsogta Larion, puskáját a barlangra szegezve. Válaszként egy erős és mély morgás jött. A két férfi megborzongott a zaj hallatán.
- Mióta van ilyen hangja egy farkasnak? - súgta a bátyjának Bronn. Semmi sem mozdult. A táj elcsendesedett. Szinte hallani lehetett, ahogyan a hópelyhek földet érnek. Bronn az égre pillantott. Pirkadt. A puskás férfi idegei pattanásig feszültek. Ismét a fiú nevét ordította: - Cornvil! - Ekkor egy éjfekete szempár csillant meg a barlang sötétjében.
- Lődd le! Gyerünk már! Az biztos nem egy fiú! - üvöltötte Bronn.
- Elhallgass! És ha ott van még mellette a gyerek? - förmedt vissza mérgesen Larion, miközben azt leste, mi lehet az odabent. A szempár eltűnt a sötétben, és abban a pillanatban egy lény kiugrott a sötétből, egyenesen Larionra vetve magát. A puska eldördült. A férfi a földre zuhant. Fejét egy kiálló szikladarabba verte, és eszméletlenül terült el a földön. Egy vérfarkas meredt fölébe. A golyó csak súrolta szőrös testét. Miután látta, hogy Larion nem mozdul, megfordult és a másik férfinek ugrott. Bronn, jobb ötlete nem révén hozzávágta az olajlámpást, de nem ért el nagy eredményt. Őt is leteperte a lény. Kezével próbálta távol tartani a vérfarkas fejét saját testétől. Eközben a nő odasétált Larion mellé, felvette a földön heverő puskát, majd nézegetni kezdte.
- Lője le! Kérem! Lőjön! - ordította Bronn. Alívia arcán egy ördögi mosoly suhant át, majd egyszerű mozdulattal behajlította a puska csövét.
- Úristen! Mi maga? - Tátva maradt a szája a férfinak, de végleg, mert a vérfarkas átharapta a torkát.
- Egyél csak kicsikém. Hamarosan elég erős leszel ahhoz, hogy irányítani tudd az átváltozást, és akkor már sokkal könnyebb dolgunk lesz... - mondta a nő, aztán szemei elfeketedtek, teste átalakulásba kezdett. Kis idő múlva már egy hatalmas vérfarkas állt Larion mellett is, aki épp nyerte volna vissza az eszméletét, ha rá nem veti magát a "néhai" asszony.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-04-11
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-03-04 08:40:01

Köszönöm a hozzászólást! Örülök, hogy tetszett!

Tisztelettel: Michael
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2009-02-28 12:07:52

Remek történet, nagyon elnyerte a tetszésem! Gratu!

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel Vízi motoros címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)