HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-07-07

Zögling 14.

XIV. Szűcs Gizella szörnyű látomása


Pupos Jencinek nem vot pénze stabra, amit kapott azt eljátszotta snúron, pedig a főnök megparancsolta, hogy hozzon. Pap Jani parancsát kijátszani annyi, mintha az ember a saját tulajdon halálos itéletét írná alá, így nem maradt más hátra, össze kellett eszkábálni valami használható haditervet, hogy ha már venni nincs miből, miképp szerezzenek. Pupos Jenci szólt árvagyereKnek, összedugták a fejüket. Az ötlet, amit kitaláltak, használhatónak látszott, de kellett hozzá egy bige is. Jenő nagymellű Julcsira gondolt első blikkre, árvagyereK ellenezte.
-Hülye állat. Az a főnök nője.
-Nem fogja megtunni.
-Dehogynem. Ő mindig, mindent megtud.
-De más meg ki lenne?
Meghányták, vetették. Egyik ezért nem látszott jónak, mert harap, meg minden, a másik azért. Hosszasan vitatkoztak. Pupos Jenő lelki rugóit igazából az mozgatta, hogy nagyon szeretett volna ő is kapcsolatba kerülni Julikával, s az ötlettel két legyet üthetett egy csapásra. A stab megszerzésének szent célja felmenti őt az erkölcsi kötelezettségek alól, -gondolta, a Julika egyszer így vele is cuclizni fog, s ez minden erőfeszítést, és kockázatot megér.
Következő volt az elképzelés:
Elmennek hármasban a trafikhoz. ÁrvagyereK elbújik egy fa mögé, míg a Jenci és a Jula odakinn, az ajtó előtt nekilátnak. Az öreg trafikosnő megbotránkozik, kitipeg, veri a nyálát. Ők folytatják, hogy árvagyereKnek időt hagyjanak. ÁrvagyereK közben az öregasszony háta mögött beoson a boltba, összemarkol annyi cigarettát, amennyit csak tud, és kész. Egyszerű, de nagyszerű haditerv volt, zsenialitása ebben rejlett

-Menjünk akkor, hülye állat, keressük meg a Julit, -sóhajtotta árvagyereK, beadva derekát az érvek előtt. -Hol lehet? A barakba?
A lány, amikor meghallotta, mit akarnak tőle, vihogni kezdett. -Mekkora a répa?
Aztán komolyra fordította a szót: -és mit kapok én ezért?
Jenő felajánlott egy doboz Munkást, arra az esetre, ha az akció sikerül.
-És, ha nem sikerül, dögölj meg?
Jenő habozott.
-Biciklibelső?
-Ne viccelj. Nem.
-Kávédaráló tekerőkarja?
-Hülye vagy?
-Három aranyozott mellénygomb? A faterom lopta valahol, én meg ellopom tőle.
-A' se kell. De tudod mit Jenci? Megcsinálom így is a dolgot, és ha nem sikerül a stabot megszerezni, akkor nem sikerül. Akkor majd megmondom, mit akarok tőled, mivel viszonozhatod. Egysze' nekem is lehet jó. Áll az alku?
Jenő gondolkodott.
-Aláírgyak egy üres lapot?
-Van más választásod?

Az egyezség megköttetett. Elindultak hármasban a poroszkáló esőben. A trafik nem esett messze az állami baraktól, az enyhén emelkedő utcán, ahol nagyszerűen lehetett a bringával lefelé száguldozni, menni kellett egy sarkot előre, s ott volt. Ebbe az utcába hegyesszögben beletorkollott azon a helyen egy másik utca, s a két utca összefutása tágas teret képezett a picurka üzlethelyiség előtt. Elhaladtak a Kászonyiék kerítése mellett, mindkét kutya megugatta őket, s tovább mentek a Némethi portáig. Itt nem volt kutya, így hát nem ugatott senki. A zöldre pingált vaskapu közelében vastagtörzsű, vén akácfa lógatta nedves lombját, árvagyereK beállt a fa törzse mögé. A fa légvonalban tizennyolc, húsz lépésnyire lehetett a trafik bejáratától, s árvagyereK elhatározta, hogy ha kell, légvonalban fog futni, mert úgy rövidebb. Julika a Pupos Jenővel átsétált a másik oldalra, a trafik főbejáratához. Roppant lazák voltak mindketten, lóbázták a kezüket, Jenci fingott is. Benéztek. Az öreglány a pult mögött ücsörgött, keresztrejtvényt fejtett.
Igen, olyan közel voltak, hogy még ezt is jól látták!
Töprengtek, elkezdjék-e, vagy várják meg, amíg észre veszi őket. Az utcagyerek erőltetetten köhögött, hátha meghallja benn a trafikosnő. A figyelem-felkeltő akció sikeres volt, az öregasszony felnézett, egyenesen rájuk.
-Most jók vagyunk! -kiáltotta Jenő.
-Húzd le a gatyádat, -válaszolta a lány.
Pupos hördült egyet.
-Le kell vennem?
-Naná, hogy le, hülyegyerek. Hogy akarod különben?!

Míg ezek az események zajlottak, a Csömöri utca 13/B-ben a felsőtáti plébános úr Hegedűs Gizella nénit gyóntatta. A szoba ablaka, ahol ültek, az előkert tulipánjai fölött az utcára nyílott, ha kinéztek volna, láthatták volna, mi történik a trafik előtt. Ők azonban mással voltak elfoglalva, a pap feladta az utolsó kenetet, illetve, nem jól mondom: a feloldozást adta fel, vagy meg, a kettő nem egy és ugyanaz, de szakmai részletekbe most nem bonyolódnék, a történet szempontjából lényegtelen. Az aggszűz szűz volt még, s ezért sok olyan képzelgést kellett meggyónnia, amitől maga is pirult. Nem volt könnyű elmondani ezeket a dolgokat még a papnak sem, különösen így, sokadszorra, sok-sok szánom bánomot követően. Volt valami megalázó az egészben. Megbánta, meggyónta, föloldozták, és akkor újra elkövette. A lelki teher szinte összetörte szegény párát, csak halna már meg, s lenne vége az egésznek. De arra még jó sokat kellett várnia, ez volt Isten büntetése, vagy kegyelme. Magához vette az ostyát, imádkozott. Lelke megkönnyebbült, az ablakhoz lépett, elhúzta a függönyt. A sikoly, ami elhagyta a száját, viccen kívűl, fülsiketítő volt. -Szentatyám!!
-No, mi az hát? -ütődött meg a nyugalmazott főnővér megbotránkoztató viselkedésén a lelkek pásztora. -Mi az ördögöt lát, hogy ebben az áhitatos pillanatban így kell sikoltoznia?
Odasietett ő is az ablakhoz. Először nem is tudta szegény, hova nézzen, mit kell látnia. Aztán észrevette őket. A lány a fiú előtt térdelt az utca sarában, két karjával átkarolta annak lábait, s a szájában...
-Istenem!!
Visszahőkölt, elhátrált a szoba biztonságába, elszörnyedve néztek egymásra.
Éles sikítozás hallatszott kinntről. Valami arra késztette őket, hogy újra kinézzenek. Terus, a trafikos sikoltozott, világosan látták, hogy a kezében tartott papírtekerccsel elszántan csépeli a szerelmeskedő párocskát. Girnyó alak száguldott most kifelé az ajtón, ordított, ahogy a torkán kifért: fussatok!
A fiatalember felrántotta a nadrágját, a lány talpra ugrott, s futottak ők is a girnyó után.
-Látta ezt, Atyám? -kérdezte az öreg hölgy szemhúnyásnyi döbbent csönd után, még mindig reszketve belülről.
-Láttam gyermekem, -suttogta megtörten a pap. -Azt hiszem...nekem most mennem kell. Kirabolták szegényt, valamit elvittek tőle a gazemberek. Isten bocsássa meg nekik. Megkérdem, mit segíthetek. Talán szólni kéne a rendőrségnek is. Nem tudom...nem tudom.
Szedte az imakönyvet, a breveráriumot.
-Hát akkor...
-Dícsértessék a Jézus Krisztus, -mondta Gizella.
-Mindörökké.
Ment. Nem látott, az iménti képek megvakították. Botorkált. Rosszabb volt ez mindennél, amit eddig átélt. Amit látott az internálótábor falain belül, a megkínzott, akasztásra váró emberek nyomorúságát is beleértve. Ment, rakta előre a lábát. Mintha kiszállt volna belőle a lélek, üres volt belülről. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy. Kényszerítette magát, hogy számolja a lépéseket. Most már itt van. Kopog az ajtó üvegtábláján.
-Tessék, -mondja bent egy reszkető, gyengécske hang. -Rögtön nyitom. Jöjjön be atya.
Terus néni a pult mögött matatott, kihuzigálta a fiókokat. Azt vette éppen számba, mit vittek el tőle.
-Mi hiányzik? -kérdezte a pap.
-Nem tudom pontosan. Néhány doboz cigaretta. Négy, vagy öt doboz Munkás. Két füstszűrős Kossúth. Ez drága, a füstszűrő miatt. Valamicske készpénz. Nem sok, nyolc, tíz forint volt itt ebbe a fiókban, meg egy kevés apró, alig volt máma még forgalom.
-Segíthetek valamit?
-Az Isten megáldja atya. Köszönöm. De lássa, nem tud. Nincs itt mit tenni. Elvitték, bocsássa meg nékik a Mindenható.
-Ne szóljak a rendőröknek? -vonta össze a szemöldökét a pap. -Hazafele menetben beugorhatok az őrsre.
-Nem kell. Nem akarom, hogy kijöjjenek. Abbul csak baj lehet. Nem őrizhetnek engem éjjel nappal, a kölkök meg, ezek az idetoloncoltak, itt vannak a szomszéd uccába.
-Isten áldja akkor, -mondta a pap. -Tényleg nem...?
-Tényleg. Dicsértessék, Atyám.
-Mindörökké, lányom.

Kilépett a fényesre subickolt sárgaréz küszöbön, s ekkor, mintha a réz ragyogása tette volna, bevillant egy ötlet. A pap egészen felvillanyozva, megszaporította a lépteit, sietett keresztül az eső csendjébe menekülő falun, a házig, amiben Fekete Sanyi lakott. A fiatalembert otthon találta, biciklijét pucoválta éppen a fészerben, a női gépet, amit Gnúfos kapott IKKÁ-n Amerikából. Meglepődött a pap láttán.
-Most vasárnap gyóntam atya.
-Nem azér jöttem, -mondta a pap. Elmesélte a történteket, azt természetesen nem részletezte, mit csináltak azok ketten a trafik előtt.
Fekete Sanyi félredobta a rongyot, felállt. -Majd én beszélek velük.
-Megtennéd, édes fiam, tényleg megtennéd?
-Naná, hogy meg. Vagyis, bocsánat atyám. Tényleg meg, Istenemre.
-Isten nevét hiába ne vedd, -intette őt a felsőtáti plébános úr.
-Bocsánatot kérek.
-Meg van bocsájtva, -nevetett a pap. -Nos, én akkor most itthagylak fiam. Intézd legjobb belátásod szerint. Várlak majd a sekrestyébe a szokásos időbe.
-Megyek majd atya, ott leszek, ahogy szoktam.
-Isten áldjon édes fiam, és segítsen.
-Dicsértessék a Jézus Krisztus.
-Inaeternum amen.
Fekete Sanyi kitolta a gépet az udvarra, megigazította a nyerget. Anyja kiszólt a nyárikonyhából: -Sanyi! Elmééész?! Fát kellene hasogatni a sparhetba, elfogyott az apraja.
-Rögtön jövök muter, s hasogatok.
Elindult. Végigkerekezett a vasúti töltés mellett futó széles utcán, a sok kis szatócs-bolt mellett a művelődési házig, itt balra fordult. Átnézett az óvodába, az udvar üres volt, a csúszda kékje nedvesen fénylett, s ezt tették a hinták ülőkéi is. Innen már csak egy sarokra esett az állami barak. A bejárat tárva-nyitva volt. Fekete Sanyi megfaroltatta a Gnúfos női gépét, aztán behajtott, meg sem állt az udvar közepéig. Az eső elállt közben, sőt, a felszakadozó felhők közül elő-elő bukkant már néha a nap is. Mucsi Lali jött vele szemben, kezében rozsdás vödör.
-Csá, hülye állat, -köszöntötte illendően Fekete Sanyi a Vasút utcaiak vezérét.
-Hol a pibe találom a Pap Janit?
Mucsi Lali nem szólt vissza, kímélni kell a szót, ha lehet, ellenben kezét kinyújtva az utca irányába mutatott.
Fekete Sanyi ezt is megértette.
-Kösz haver. És csá, csá, csá.
Pedálra tette a lábát, rálépett. A hátsó kerék kipörgött alatta, a női gép meglódult. A sarkon túl megpillantotta őket. Idefele a nagy orgona-bokor takarta a társaságot, az óvodától jövet nem lehetett belátni a máladozó falú sárga ház elé. Együtt volt az egész banda, snúroztak. A Pap Jani volt éppen soron. Behajlította a térdét, a távolságot méricskélte. A fényes pénz elrepült, s a fal tövében landolt, megelőzve társait, a többi csillogót.
-A főnök nyert, -kiáltotta árvagyereK harsányan, s előreugrott, hogy segítsen Pap Janinak összeszedni a pénzeket.
-Ne nyúlj hozzá!
A főnök eltaszította a kisfiút, aki boldogan esett hasra a vezéri érintéstől. Mindannyiuk szájában jófajta Munkás füstölgött, csak Pap Jani és az Elek szívott Kossúthot.
Fekete Sanyi a telepiek vezére elé kanyarintotta a vadonat új női bringát, lefékezett. Nem szállt le a gépről, csak az egyik lábát támasztotta hanyagul a földre.
Pap Jani felnézett. Nem szerette, ha pénz-olvasás közben zavarják meg.
-Mit akarsz? -nézett rá gyilkos kék szemével az érkezőre. -Mongyad gyorsan.
-Aggyátok ide a cigit és a stekszet, amit megfúttatok.
-Tessék?
-Jól hallottad!
Pap Jani mérlegelt. -Honnan tud ez errűl? És mit lehet most tenni egyáltalán? Ők tizen vannak, Fekete Sanyi egyedül. A banda kétségkívül engedelmeskedne, de kire lehet számítani, úgy istenigazából? ÁrvagyereK, Pupos Jenci eleve kiesik, gyengék, mint a szar...Jabtetű csak akkor nagy legény, ha kisebb az ellenfél. Elek, ha elborul az agya üt, mint a gép, ez nem vitás. De elég-e két, három ember Fekete Sanyi ellen? Nem biztos, s ő, Pap Jani, a legerősebb, legtekintélyesebb banda feje nem kockáztathatja renoméját.
Megpróbált kibújni.
-Ez itt mind a mi cigink és a mi stekszünk. Haggyál szépen minket, mi se ártyuk magunkat a ti dógotokba.
-Aggyatok ide mindent, különben elveszem.
Árvagyerek lehajolt, markába söpört annyi érmécskét, amennyit csak tudott, s mint a villám, -eliszkolt. Példája ragadós volt, mások is kezdték kapdosni a zsetont.
-Szólj nekik, jöjjenek vissza, különben baj lesz!
Fekete Sanyi képe fekete volt, ahogy ezeket a szavakat kimondta.
Pap Jani ugyanabba az egyesületbe járt le ökölvívó edzésekre, mint Fekete Sanyi, a Vörös Csillag SE-be, de egy korosztállyal, s két súlycsoporttal lejjebb bunyózott. Tudta mire képes a nagyfiú, ha kenyértörésre kerül sor.
-Vissza, -kiáltotta rekedt hangon. -Vissza, hülye állatok!!
Óvatosan visszaszivárogtak mind. Pap Jani parancsát senki nem merte megszegni. A vezér mögé álltak, félkörben, szembe velük Fekete Sanyi a női bringán.
-Tegyetek mindent le, ide! Pap Jani lába elé mutatott a földre, ahol az imént fel nem szedett tíz és húszfiléresek hevertek.
A bandatagok egyenként jöttek, lehajtott fővel, a szégyentől és megaláztatástól égő fejjel kirakták zsebeiket. Senki nem szólt egy szót se.
Most Pap Jani árvagyereKhez fordult. -Szedjél össze mindent. A pénzt olvasd meg, s add oda az egészet ennek.
ÁrvagyereK engedelmeskedett.
Amikor már az összes pénz és az összes cigaretta Fekete Sanyi kezében volt, azt mondja a vezér:
-A léből semmi nem hiányzik, maradéktalanul meg van mind. A stabból tizenkét szálat elszívtunk.
-Fizessétek ki. Két forint, huszonöt fillér.
Pap Jani körbe hordozta tekintetét a csapatán.
-Kinél van ennyi, hülye állatok?
Szomorúan rázták a fejüket. Honnan vóna?
-Rendben van, majd én.
Zsebébe nyúlt, kotorászott. -Itt van, b... meg. A saját pénzemből adom.
-Levered rajtuk, -vihogott a nagyfiú, körbekaszálva. -No, további jó mulatást.
Föltette a másik lábát is a pedálra, s vidám képpel elkerekezett a trafik irányába.
-Meg fogod még ezt bánni, nagyon meg fogod, -kiáltotta utána Pap Jani, csak nem pontosan ezekkel a szavakkal. Hogy mikkel, azokra boruljon a feledés sűrű homálya.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-07-09 08:24:55

Köszönöm, számíthatsz rá!

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-07-07 15:25:57

válasz Rozán Eszter (2008-07-07 10:58:16) üzenetére
Köszönöm Rozália, hogy továbbra is olvasod!

Szia: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-07-07 15:25:55

válasz Rozán Eszter (2008-07-07 10:58:16) üzenetére
Köszönöm Rozália, hogy továbbra is olvasod!

Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-07-07 10:58:16

Szia!
Továbbra is tetszik.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)