(Stúdióbeszélgetés-paródia)

Műsorvezető: Köszöntöm meghívott vendégeinket!
Laikus: Én idézve voltam.
Jósnő: Az kizárt. Maga még él.
Ezoterikus: Nem úgy néz ki.
Laikus: Jól van, na! Még nem ittam meg a reggeli kávémat.
Tudós: A meghívást illetően! Részemről a szerencse.
Jósnő: Maga ne beszéljen szerencséről. Az az én asztalom.
Tudós: Varázsgömbbel a közepén.
Jósnő: És akkor mi van? Abban sok mindent látok.
Művész: Például rémeket.
Ezoterikus: Tükörbe nézett már?
Laikus: Ez már a tudományos vita?
Műsorvezető: Nem. A témát még nem tálaltam.
Laikus: Vacsora is lesz?
Műsorvezető: Nem. Megpróbáljuk közösen megválaszolni, megkeresni a magyarázatot arra, hogy melyik színt ismerte meg először az ember.
Laikus: Melyik ember?
Műsorvezető: Az első.
Laikus: Tudják, hogy ki volt?
Hívő: Attól függ, melyik vallás szemszögéből nézzük.
Tudós: Az antropológia szemszögéből egyszerűbb lenne.
Ezoterikus: Ó, hogyne. Mostanában minden ásatás után ezer éveket ugranak, időben visszafelé, az ember eredetét, a civilizáció kifejlődését illetően.
Hívő: Az eredetről én többet tudok, ha nem sértem meg önöket.
Tudós: De igen, megsért. Mit nyomul ezzel a térítős szöveggel? Talán tudja, milyen színt látott az első ember?
Laikus: És ha színvak volt szegény?
Tudós: Kicsoda?
Ezoterikus: Az első ember.
Jósnő: Megmondom én kedveskéim.
Művész: Honnan tudná?
Tudós: Biztosan a gömbből.
Jósnő: Nem. Kávézaccból.
Laikus: Két cukorral kérném a kávét.
Műsorvezető: Ne kanyarodjunk el a témától. Kérek mindenkit, hogy saját tudása szerint határozza meg a választ a feltett kérdésre, és magyarázza meg röviden a válaszát.
Ezoterikus: Talán azt is el kellene dönteni, mikortól tekintjük az embert embernek?
Laikus: Tegnap olvastam az újságban, hogy már az embriót is ...
Művész: Fafej. A legelső emberről van most szó.
Laikus: Akkor megnyugodtam. Tudják, én óvszert használok, és már azt hittem, hogy az új rendelkezések miatt esetleg lecsukhatnak a közeljövőben, mint tömeggyilkost.
Jósnő: Birka.
Műsorvezető: Kérem, ha lehetne az eredeti terv szerint ...
Tudós: Jó! Akkor én kezdem, mert a tudomány mindenek felett.
Ezoterikus: Ugyan már! A tudomány nem olyan régi, mint a ...
Jósnő: Mint a jóslás.
Művész: A művészet sokkal régebbi.
Hívő: A vallásnál semmiképpen sem.
Laikus: Most akkor mi van?
Műsorvezető: Az, hogy maga kezdi.
Laikus: Én? Lila gőzöm sincs.
Tudós: A lila nem lehet.
Jósnő: Miért nem?
Tudós: Mert az ember az összes színt már a kezdetektől látta.
Laikus: Nahát! Mind a tízezret? Hihetetlen.
Tudós: Mit beszél? Miért lenne annyi?
Laikus: Tegnap a szomszédom vett egy LCD tévét és dicsekedett vele, mennyi szín van benne. Láttam a dobozát is. Rá volt írva.
Művész: Ha már az első embernél tartunk. Madách művében csak tizenkét szín van.
Laikus: Melyikben?
Ezoterikus: Az ember tragédiájában.
Hívő: Egykönyves író.
Laikus: Az valóban tragédia.
Tudós: Nem annyira. Vannak még egykönyvesek.
Jósnő: Mutassa a tenyerét.
Tudós: Mit akar vele?
Ezoterikus: Biztosan abból állapítja meg, színvak-e, vagy sem?
Jósnő: Dehogy! Megnézem az életvonalát.
Hívő: Ne merje azt mondani, hogy meg tudja abból állapítani, meddig él.
Tudós: Ha így folytatják, akkor egyikük sem sokáig.
Műsorvezető: Kérem, maradjunk az eredeti témánál.
Ezoterikus: Jó. Az első szín, amit az ember megismert az a piros. Éspedig azért, mert számára az élelmet, a bogyót jelentette.
Laikus: Kinn a zöldben?
Jósnő: Ha a piros volt az első szín, akkor a pirosban.
Laikus: És az érett gyümölcs volt a zöld? Ezt nem értem.
Ezoterikus: Ott volt a többi szín is, de az első volt a legfontosabb.
Laikus: Ezzel egyetértek. A nővérem szerint is az első a legfontosabb. Erre esküszik
Hívő: Esküvői szertartás csak a templomban érvényes.
Tudós: Ott azonban nem lehet válni.
Laikus: Majd elválik.
Jósnő: De miért éppen a piros?
Ezoterikus: A bika is arra vadul.
Tudós: A bika nem a színre vadul, hanem a mozgásra.
Művész: Akkor honnan tudta, hogy a piros az valóban piros?
Laikus: Ki? A bika?
Jósnő: Nem. Az első ember.
Hívő: Mi a helyzet, mondjuk az almával?
Laikus: Zöld almával?
Ezoterikus: Ezt nem bírom tovább.
Tudós: Nem mi? Mert nem tud rá válaszolni.
Ezoterikus: Tudok, csak nem akarok.
Művész: Na persze.
Hívő: Én nem hiszem.
Jósnő: A kék volt az első szín.
Tudós: Mitől ilyen biztos benne?
Laikus: Most melyik kék? A világos, vagy a sötét?
Ezoterikus: Nem mindegy?
Laikus: De igen. Csak érdekelt volna.
Hívő: Az első szín a zöld lehetett, mert ...
Művész: Én, ha festészettel foglalkozom éppen, akkor mindent szürkére festek, de egyszer véletlenül feltettem a szürkére egy sárga pöttyöt. Mindenki azt találgatta, mit ábrázol a sárga pötty, holott én a szürkét hangsúlyoztam. Tehát a sárga lehetett az első.
Tudós: Nézzük inkább a tudomány oldaláról. Amit maga sárgának lát, az valójában kék.
Művész: Merész megközelítés. Új irányzat? Lehet, hogy mi ketten tudnánk valami újat alkotni.
Hívő: Ne akarjanak Istent játszani!
Laikus: Mi van már megint?
Tudós: A fény összetett. Tartalmazza az összes színt. Amikor rávetül egy bizonyos tárgyra, megbontja azt. Amit visszaver, azt látjuk. Amit elnyel, az a valódi színe. Tehát, amelyik a sárgát veri vissza, az valójában kék.
Laikus: És amelyiket pirosnak látom?
Tudós: Az valójában zöld.
Laikus: Szegény ősember!
Ezoterikus: Ugyan mit tud maga a fényről?
Tudós: Maga mit tud?
Ezoterikus: Én fényátadó vagyok.
Laikus: Ehhez képest elég sötét ... van itt.
Művész: Biztos elnyeli a fényt.
Tudós: Akkor maga egy nagy fekete lyuk.
Műsorvezető: Kérem, ne személyeskedjenek.
Tudós: De ez az ember itt egy sarlatán, egy önjelölt mágus, egy ...
Ezoterikus: Mit tud maga az ezoterikáról?
Tudós: eleget ahhoz, hogy ne foglalkozzak vele. Elvetem a kártyajóslást, varázsgömböt, asztrológiát, és ...
Műsorvezető: A sulykot.
Jósnő: Ne keverjen itt össze mindent. A kártyavetés magas tudomány.
Művész: Akkor miért nem pókerezik? Azon meggazdagodhatna.
Laikus: Úgy hallottam, így is eléggé megtollasodnak.
Tudós: A sok hiszékeny ember kárára.
Hívő: Mit emlegeti folyton a hitet?
Ezoterikus: Maguk, tudósok, ha nem boncolnak szét valamit, nem is tudnak semmit.
Tudós: Hogyne, majd kézrátéttel állapítunk meg tudományos tételeket, mi?
Műsorvezető: Kérem, ne legyenek dühösek. Így nem tudunk meg semmit.
Tudós: Ebbe a műsorba nem kellett volna mást meghívni, csak engem, ha bármit is meg akar állapítani.
Művész: Cöcö.
Laikus: Kicsit unatkozom. Nem arról volt szó, hogy a színek ...
Ezoterikus: Adok egy névjegykártyát. Keressen fel. Remek tanfolyamaink vannak unalom ellen.
Tudós: Na persze, biztos valami hipnotikus sámán izé. Hókuszpókusz.
Művész: A színek ...
Jósnő: Ne kezdjen megint papolni a festészetről, mert ...
Hívő: Már megint miket nem vesz a szájára? Maga ...
Műsorvezető: Kérem, ne verekedjenek! Jaj! Ki volt ez? Halló, rendészet! Azonnal ... ááá.