Zúgnak a felhők, én meg alatta,
Nézek rájuk, csendbe maradva,
Elszomorodva, mert utolér,
Hűvös van és támad a szél,
Érzem a bajt, már mennék messzebb,
bőrömet érik az apró cseppek,
Kár hogy fáj, akkor most bírnám,
S közben nyílik az égen a villám!

Ő annyira jó, elragadó,
Észbontó, s mámorító,
Vibráló, s nincs rá szó,
Arra hogy mennyire csábító!

Ezek csak a tények, s lényeg a lényeg,
Bennem van két évtized élet,
Mégis tessék, szörnyű látvány,
Lépcsőn várni hogy múljon az ármány,
Szörnyű kép ez, engem látva,
Bőrömig ázva, mint egy árva,
Lépcsőn ülve, megdermedve,
Könnyes szemmel, lelket vesztve.

Bárcsak lennél undorító,
Tahó bunkó, irritáló,
Fárasztó, borzasztó,
Minden embert kiakasztó!

Ő annyira jó, irritáló,
Bárcsak lenne elragadó,
Fárasztó, de Nincs rá szó,
Arra hogy mennyire mámorító....