HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1861

Írás összesen: 48120

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: PhoenixFeltöltés dátuma: 2008-07-11

Utolsó percek

A férfi öntudatlanul lépdelt a házuk mellet álló fészer felé. Félúton járhatott, mikor lábai megálltak alatta és még egyszer, utoljára visszanézett. Teste, mint egy bábu, tehetetlenül fordult a barackszínű ház, felé, ami jóllakott óriásként terpeszkedett a zöld gyepszőnyegen. Árnyéka lomhán nyalta végig a fakerítés makulátlan fehérségét. A kémények az ég felé nyújtóztak, a ház egyre magasabb és magasabb lett. Ablakain megcsillant a déli nap fénye, de csak egy pillanatra, hogy aztán máris vakító könnycseppként zuhanjon a Semmi színtelen torkába.
A gigantikus ház most halványodni látszott. Falainak élénk barackszíne megkopottá vált, ablakain nem lehetett belátni többé. A smaragd fű megszürkült. A férfi sűrű ködfelhőt vélt látni, ami lassan falta az otthonát. Beleharapott a lépcsőbe, az ajtó réz kilincsébe, szürke féregként az ablakokig vonszolta vizenyős testét.
"... a boltból... te rám egyáltalán?" A férfi ijedten kapta oldalra a fejét. A felesége állt előtte. Magas, csontos teremtés. Hosszú, barna haja lófarokba kötve, méginkább kiemelve így valószínűtlenül hegyes orrát és előreugró állkapcsát. Nem hallotta, mit mond. Az asszony szavai mintha egy vastag üvegfalon szűrődtek volna át, szétmáltak a homály nedves markában. A nő arca hirtelen megnőni látszott: orra, mint egy kasza, élesen suhogott a férfi homloka előtt, szemei kidülledtek, keskeny, rúzsozott szája cafatokra szaggatta a levegőt, a csontos arcán megülő anyajegy ide-oda ugrándozott. Az asszony végül csak legyintett egyet, sarkon fordult és elment. A férfi a házra pillantott, amit már teljesen elfedett a porszínű köd. Egyedül volt a Semmi gyomrában, csak a fészer állt még barnás derengésben néhány lépésnyire tőle. Elindult.
* * *
Vakító fehérség mindenütt. Se ég, se föld, csak a végtelen fehér. Egy kis kerek asztal állt nem messze. Négyen ülték körbe; kártyáztak. Egy kislány, talán 8 éves lehet; egy kisfiú, 6 éves forma, a nővérével incselkedik. Mellettük egy sovány, csontos arcú nő, haja lófarokban, orra groteszkül türemkedett ki az arca közepéből. Mellette egy férfi. Üres tekintettel bámult a kezében lévő lapokra. A kislány vidáman pöccintett ki egy kártyalapot az asztal közepére, melyet rögtön egy újabb követett, testvére kezéből. Kacagás visszhangzott, az anya odasúgott valamit a gyerekeinek. A férfi nem mozdult, csak a kártyáit bámulta.
* * *
A fészer plafonjáról kígyóként lógott le a vastag kötél. A hurok-száj éhesen várta a friss, rózsaszínű bőrt, amiből majd a nyak puha húsának tetejéről szakíthat le magának. Már minden elő volt készítve. A férfi felállt az oldalára fordított faládára, ami a kötél alatt várta, hogy megtehesse szolgálatát. A hurok tökéletesen illeszkedett. A sárgás fonat érdes nyelvként, mohón nyalta fel a férfi sós verejtékét. Felpillantott. Látta a Nap lécek között átszűrődő sárga sugarait. A vékony fénynyalábokban piciny porszemek tülekedtek a helyekért, akár a tömeg egy cirkuszi előadás legnagyobb attrakciója előtt, az utolsó percekben.
* * *
A férfi végre felpillantott a lapjai közül. Ő következett, de senki sem figyelt rá. Megszokták már, hogy ilyen "hasznavehetetlen", egy "igazi vesztes". Végül nem került lap az asztal közepén várakozó kis kupac tetejére. A férfi lassan, bizonytalanul állt fel székéről. Döbbent arcok szegeződtek rá, tekintetek fúrták magukat a tekintetébe, fájdalmasan, felelősségrevonón. Lapjai kiterítve hevertek az asztal fehér lapján. Már nincs mit titkolnia. Egy kártyát tartott még a kezében, de a karja már lendült is és a színes lap a levegőbe emelkedett; megpördült, halk susogása ezernyi apró cseppként gurult szét a fehér csendben.
* * *
A kötélkígyó sárgás fonatai görcsbe rándultak. Az előadás véget ért.
* * *
Megüresedett egy szék. (Valaki talán hamarosan elfoglalja...)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-08-19 20:18:48

válasz zsike (2008-08-18 21:15:54) üzenetére
Köszönöm. Nagyon kedves vagy :)

Üdv.: Phoenix
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2008-08-18 21:15:54


Nos, ez az írásod is komoly gondolatokat ébreszt: mivel
mérjük az emberi mértékeket?
Nagyon megrázó, nagyon hiteles...nagyon tetszett./ ez is./
Csak gratulálni tudok.
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1161
Időpont: 2008-08-18 19:31:51

A leggjoobb írások, pont így születnek.Csak úgy jönnek.Az emberből áramlik a gondolat, és van, hogy épp akkor írja ki magából, a legnagyobb igazságot, ami körülötte létezik.Lehet épp ezért olyan értékes ez a műved.Mondhatnám azt, hogy a témát jó volt olvasni, de ezt nem tehetem.Azt viszont, hogy az írást dícsérjem, mindenképp!
Szeretettel:Kriszti
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-08-18 19:22:38

válasz Nagy Krisztina (2008-08-18 19:12:04) üzenetére
Köszönöm :) Féltem, hogy nem kapok már több hozzászólást ehhez az irományomhoz, pedig nagyon érdekel, kinek mi a véleménye róla. Egyébként nem kifejezetten korunk szociális problémáját akartam ábrázolni. Mégis valami hasonló kerekedett ki belőle. A történet (ha ugyan történetnek lehet nevezni) csak úgy jött. Akkor nem gondolkoztam ezen. A többivel is hasonlóan vagyok.
Örülök, hogy nálam jártál :)


Üdv.: Phoenix
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1161
Időpont: 2008-08-18 19:12:04

Szia
Nagyon nagyon tetszett ahogy vázoltad, korunk szociális problémáját.Szörnyű képek, de sajnos sokszoros valós dolgokat idéz,,,
Na és igen!Ez a két mondat sem semmi:

A kötélkígyó sárgás fonatai görcsbe rándultak. Az előadás véget ért.
* * *
Megüresedett egy szék. (Valaki talán hamarosan elfoglalja...)

Beleborzongtam, tehát hatásos, és nagyon jó írás!
Szeretettel:Kriszti
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-07-13 20:05:13

Most jöttem rá, hogy hülyeséget írtam! Hiszen, nem csak utalok a mondanivalóra. Na mindegy :) Miután feltettem, nem mertem újra elolvasni, mert féltem, hogy tűl szörnyű és már el is felejtettem, miket írtam. *irul-pirul*
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-07-13 19:48:07

Kedves Arany!

Örülök, hogy tetszett a művem és annak is, hogy érthető a lényege. Csak utaltam rá, de akkor megnyugodtam, hogy világos, mi a mondanivalója :)
Igen, magam is nagyon sokszor találkozom a problémával (a saját bőrömön is tapasztaltam, de nincs köze hozzám a történetnek).
Örülök, hogy "mellbevágott", ha lehet ilyet mondani :)
Köszönöm, hogy olvastál :)

Üdv.: Phoenix

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) a múltunk is mi vagyunk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Sípszó után címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Paradicsom címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) Dal című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Az első űrhajós címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)