HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-07-15

Zögling 15.

XV. Kit öl meg a vezér?


Gnúfosnak minden csontja fájt, de azért nagyjából egyben volt. Reggel, korán kiment a hangárhoz, megnézni a Zöglinget. Hát, bizony, jól elbánt vele. Szomorúan vizsgálódott. Ezt itt ki kell cserélni, s ott azokat a bordákat is. Rendbe lehet hozni azért, s ha az eső eláll, talán még egyet repülhetnek a fiúkkal, mielőtt a szünidő véget ér.
-Gyerünk, hülye állat, -bíztatta magát. -Kürtöld össze a többieket a föld alól is, és hajrá, mindent bele.
Gondosan betámasztotta a hatalmas szárnyas ajtót, rákattintotta a lakatot. -Így ni. Elindult lefele a hegyről, feje tele volt ötlettel, mit, hogy kéne. Elkerülte a cigányputrikat, arra nem jó menni egyedül. A telepesi állomás mögött bukkant ki a főútra, forgalom alig volt ezen a korai órán. Az út jobboldalán haladt hazafelé, egyenletes, hosszú léptekkel, szívében dalolt az élet. Ma a Fannival is találkozni fog, egészen biztos, hogy így lesz, s elmond majd neki valamit, amit eddig még soha, egy lánynak sem mondott. Csak hinni kell benne, s teljesül.

-Az eső azért elállhatna, -gondolta. -De ha nem áll el, akkor sincs semmi baj. Mit befolyásolhat, hogy esik? Semmit. De igazán.
Lelassított. -Itt vannak a sziklák, ni. Vajon a medve benn van-e?
Elnevette magát, a nagyapjára gondolt, és a pici Gnúfosra. Térdig álltak a hóban azon a régi télen. Nagyapa arca komoly volt, tekintete ragyogott. Mutatóujját ajkára illesztette, a tömött, fekete bajusz alá. -Pszt. Itthon vannak a mackók. Meg ne zavarjuk őket!
Elérte a vasúti átjárót, jobbra fordult, fölkaptatott, keresztezte a síneket, és leereszkedett a másik oldalon, Incziék házikója mellett. HáromMatyiéknál fogja kezdeni, az esik a legközelebb. Átvágott a kereszteződésen, innen a második ház háromMatyiéké. Lám, kisMatyi most lép ki a kapun a kecskével. Meggyorsította lépteit, s utólérte.
-Csá, hülye állat. Mi van a bátyáddal?
-Melyikkel?
KisMatyi nem állt meg, a kecske húzta maga után.
-Hát a középsővel.
-Avval? Hát a' elment.
Gnúfos megmérgesedett.
-Hova az annya kínjába, beszélj már érthetően.
-Én érthetően beszélek, -sértődött meg a kissrác. Te nem beszélsz érthetően. Azt kérded, mi van a bátyámmal, nem azt, hogy hol van, s nem mondod, melyik bátyámra gondolsz a kettő közül.
A töltés mellé értek, ide volt leverve a kecske karója. Az állat megállt, s megállt kisMatyi is.
Gnúfos is megállt, elképedten.
-Te, kisMatyi, én seggbe rúglak ám téged.
-A kisfiú komoly tekintettel visszanézett.
-Nem mered megtenni!
Gnúfos sóhajtott. -Figyelj, kezdem előről. A középső bátyádat keresem, beszédem van vele. Meg tudod mondani, hol van, s mikor jön haza?
KisMatyi a kecske kötelét a karóra kötötte, elbíbelődött ezzel a munkával. Nem is válaszolt, amíg kész nem lett. Gnúfos türelmesen várt, fontos volt megtudnia, számíthat-e középsőMatyira.
-Kettőt kérdeztél egy kérdéssel, de én csak az elsőre tudok pontosan válaszolni, a másodikra csak hozzávetőlegesen. Laci Hatvanba van a nagybratyóméknál, onnan iskolakezdésre visszamegy a koleszba, s csak karácsony tájt jön majd újra haza, ha jön.
-Köszönöm.
-Nagyon szívesen.
-Csá, hülye állat.
-Csá, te is az vagy.

Gnúfos otthagyta kisMatyit és a kecskét, s elindult visszafele, a Vasút utca másik vége felé, ahol a Köpcös, a Zéman, a KisJancsi és a Túrófejű laktak. Őket biztos otthon találja, hol lehetnének, ha esik az eső. Az utca erre emelkedett, de nem volt veszélyes, mit számított ez a Kopaszhoz képest. Odaért a nagy cseresznyefához amire fel szokott mászni, cseresznyét lopni. Schwartz néni huszonöt kutyája éktelen csaholással esett neki a kerítésnek, az öregasszony is feltűnt egy pillanatra a veranda ajtóban, de mire Gnúfos kinyöghetett volna egy "csókolomot", visszahúzódott. Schwartz néninek az volt a rögeszméje, hogy Sztálin elvtárs az ő fia volt, amíg élt, s esténként gyertyát égetett csonkig a nagyszoba ablakában, a diktátor leki üdvéért. Pár évvel később a Hivatal emberei érte jöttek, s elvitték, senki nem tudta, mi lett a sorsa aztán. Nagy Mihály háza következett hűvös méltósággal, borostyánnal befuttatva pincétől a padlásig, mellette a Jászi-villa, egy elegáns, kúria-szerű épület, mélyen benn a kert közepén, gondosan nyírt bukszusoktól övezve. És aztán hipp-hopp, néhány lépés, Gnúfos máris a Kiss Ilona néni portája előtt találta magát, de hiába rázta, rángatta az öreg kaput, az, csökönyösen zárva maradt.
-Nézzük meg akkor a Nagy Gyulát, -mondta magában Gnúfos. -Gyerünk, hülye állat.
A kertben összefutott a Gyula muterjával. Az asszony a kerekes kúthoz igyekezett vödörrel, hogy vizet vigyen az állatoknak. Gnúfos követte, segített feltekerni a vizet, előzékenyen kivette az asszony kezéből a vödröt, s hátra vitte a disznó ólhoz.
-Gyuszit keresed? -kérdezte az asszony fáradt mosollyal. -Elküldtem az apjához Kiskúndorozsmára. Én már nem bírok vele, férfi kell hozzá, aki erős kézzel tartja a gyeplőt. Majd jövő nyárra hazajő megint.
Gnúfos csalódott volt, de nem mutatta. -Epiről tetszik tudni valamit? Akarom mondani a Zémanról.
-Epiről? Zémanról?
A Nagy Gyula muterja elsőre nem értette, kit keres a Gnúfos.
-Itthon vannak, -intett aztán a másik ház felé, amikor leesett neki a tantusz. -Az anyját láttam ma már, de a Pityut még nem. Lehet, hogy alszik ebbe a rossz időbe.
-Meg tetszene mondani neki később, hogy ha végzett majd a töméssel, jöjjön ki a hegyre?
Gnúfos nem bírta kihagyni ezt a poént.
-Tessék?
-Szóval azt üzenem, hogy ha már eleget héderelt, jöjjön majd át hozzánk, vagy ki a hegyre, a tábor fölé.
-Á, értem. Jó, majd megmondom, ha látom. Mér nem beszélsz inkább az anyjával?
Nagy Gyula muterja csak félig meddig értette az új zsargont, amit ezek a kölkök beszéltek egymás között, Gnúfost szavait sem értette teljesen. -Héderelni? Mi a csoda lehet az? Más világ ez már, -sóhajtott fel, csak úgy magának. -A két háború összezavart mindent, az első szétszabdalta, összetörte a régi világot, és a második romjain Belzebub tivornyázik. Az emberek, mintha megvesztek volna, a jövő reménysége, az ifjúság pedig...
Legyintett. -Milyen emberek lesznek ezekből, -kérdezte befele, keserűen. Templomba nem járnak, az iskolába butítják őket, erkölcsi tartásuk nulla, lelkük üres. Fogta a vödröt, s ügyet sem véve többé Gnúfosra, bement a nyárikonyhába.
Gnúfos egy ideig még ácsorgott, lesve, hátha előkerül valaki a másik házból, aztán elunta, s kiment az utcára.
-Na, ez eddig sikeres kör, -morogta, s kezét lóbázva elsétált a töküres Bódogh porta előtt. -Hát a Tejfölfejű? Avval is ráfaragok vajon?
Túrós azonban otthon volt, pizsamában reggelizett a verandán. Felnőtt nem tűnt elő sehonnan, most nem is hiányzott. Gnúfos elmondta, mire jutott, s megkóstolta a finom paprikás abált-szalonnát, s a lágy kenyeret, amivel a kis szőke megkínálta. -Csao, -mondta aztán. -Amíg elkészülsz átmegyek a Fanniért, és majd együtt visszajövünk.
-A Fanniért?
-Igen, mi van abba?
-A Fanniért én nem mennék.
-Nem is te mész, hülye állat, hanem én.
-Kár a fáradtságért.
-Na ne mond. Egyébként ez az én dolgom, ebbe ne szólgy bele.
-Nem is szólok, csak...
-Csak?
-Semmi. Mennyél. Még mindig itt vagy?
Gnúfos indult volna, elsündörgött az ajtóig, a kezét a kilincsre tette.
-Mit akartál mondani?
-Nem mindegy, dögölj meg?
-Túrós!
-Rendben van. A Fannit a Fekete Sanyi vázán látták tegnap.
Gnúfos elengedte a kilincset és visszajött a veranda közepéig.
-Milyen vázán? Miket fosol?
-Hát, azt mondták a kölkök, ült a biciklin, a Fekete Sanyi előtt, a gép vázán, s úgy hajtottak mindenfele.
-Hazudsz, szemét, rohadt állat!
-Nem hazudok, a muterom életére esküszök.
A kis szőke felállt, összeszedte az asztalon a tányérokat. Gnúfosra nézett, aki bénán ácsorgott a hűvös kövön. Milyen szánalmas egy alak.
-Ezért mondtam, hogy ne menj oda. Nem kell futnod ez után a bige után, hagyd végre békén. Van más bige is bőven, k...ss mást.
-De egy tetű szemétláda va' te valóban, rohadt Tejfölfejű, -nyögte ki a Gnúfos, ami kikívánkozott belőle. -A Fekete Sanyi bringájának nincs is váza, mer az egy tetű női gép, én cseréltem vele a zöld bringáért, IKKÁ-n jött, én csak tudom, szd meg.
-De ennek a csávónak van férfi gépe is!
-Nincs!
-De van, hülye állat.
-Jól van, dögölj meg!!
Gnúfos lezártnak tekintette a vitát. Ki tudja. Lehet, hogy a Fekete Sanyinak tényleg van egy férfigépe, vagy szervált egyet valahonnan, s lehet, hogy tényleg látták a Fannit evvel a csávóval. Már régóta lógott a levegőben. Már régóta nem kafa az egész, talán nem is volt soha az. Téma ugrott, de frankón.
-Focizunk egyet Túrós?
-Kivel akarsz, hülye állat, ha senki nincs itthon?
-Szólok néhány telepi csávónak, átmegyek hozzájuk.
A kis szőke mélázott néhány pillanatig.
-Mennyél. Ha össze tudsz szedni legalább négy embert, akkor benne vagyok én is. Három a három ellen, az már frankó míting lenne. Mi ketten együtt leszünk, megígérem.
Jó. -A Gnúfos elindult. Nem nézett hátra, úgy is tudta, a kishaver szemtelenül vigyorog mögötte. -Hát igen. Csak neki lehet ekkora antimákja az életben. Egyetlen igaz haverja van, s az is egy ilyen falusi bunkósparaszt. Hát igen.

Elhaladt a Végvári kerítés mellett, átváltott a másik oldalra, hogy bekukucskáljon a gledícsia sövény résein az üres telekre. Senki, semmi nem mozdult benn, a kecskéket sem látta. -Hát, igen. Mindez már régóta lógott a levegőben, a géptörés is, és ez a Fanni-féle dolog is. A Fanni budai csaj, elkényeztetett, agyonmajmolt. Nem is szép. Őrültség volt olyanokat képzelni, hogy ők ketten járni fognak, hogy az ő csaja lesz ez a csaj. A Fanni csak hülyítette, csak a karmait próbálgatta rajta. Túl kell lépni. Itt van például a Végvári Emőke, ő sokkal de sokkal másabb.
-Nem is jól mondtam eztet, -torkolta le önnön magát vihogva, az, hogy "másabb" az egy tökre tré kifejezés, mert...mert a mást... nem lehet fokozni nem ám!.
-Nem tanultad az iskolában, hülye állat! -csepülte saját magát. -Olyan sehol nincs a világon, hogy: "más, másabb, legmásabb", -ez így borzasztó bénán hangzik.
-Ennyire bunkó már tényleg nem lehetek. De az Erzsi azér tényleg másabb. Olyan...olyan izé. Gnúfos nem tudta kifejezni, milyen. Aztán, itt van a Tuczek Ági is. Amióta meglesték fürdés közben, gyakran gondolt rá, és ha a lány meztelen teste elalvás előtt jutott eszébe, az mindig komoly kínokat okozott. Tuczek Ági a középsőMatyi nője, de egyszer, még a repülések kezdetén a Matyi azt mondta nevetve a Gnúfosnak, -akkor történt, amikor Gnúfos bevallotta, hogy meglesték a csaját: Fosom, hülye állat, ha tetszik neked, vedd, vidd, úrd, a tiéd lehet. Hát most, hogy középsőMatyi nincs itt, meg lehetne próbálni.
Ment. A Végvári Emő aprócska kerek mellére gondolt, és a Tuczek Ágira, ahogy pucéran kilép a kádból, de a Fanni barnára sült, szeplős arcocskája, nevető szeme kísértette.
Áthaladt a Vasút utca és a Cseresznyefasor kereszteződésén, látta balra az óvodát, az esőtől nedves játékokat az üres udvaron. Tette a lábait, rakosgatta szépen: egy kettő, egy kettő. Nem érdekes az egész. A gépet meg lehet javítani, a bigékkel pedig nem érdemes foglalkozni, valamelyik úgyis horogra akad, idő kérdése az egész. Már csak negyven lépésre volt a barakktól. Talál-e néhány csávót?
Letépett egy bokorról egy maréknyi levelet, morzsolgatta a tenyerében, aztán eldobta. Megnézte a tenyerét, tényleg frankón zöld lett, nagyon komálta.
Tovább ment, az állami barakk az utca végén volt, vele szemben, a sarkon túl, a málladozó sárga ház látszott, ami előtt a Pap-banda tanyázni szokott. Elérte a sarkot, a kolónia nagykapuja szokás szerint tárva-nyitva, de az udvar a tíkokat leszámítva üres. Gnúfos lassított, lépett néhányat, s akkor megpillantotta őket. Mind együtt voltak, az egész galeri, túloldalt, a sárga ház előtt. Pap Jani, és a többiek.


Amikor Fekete Sanyi elkerekezett és elvitte az összes stabot, és az összes zsetont, a galeri néma fúriával nézett utána. Úgy álltak ott az utcagyerekek körbe-karikába, mintha fejükre esett volna a Kandó, vagy mintha bekakáltak volna, de komolyan mondom. A vezér észlelt legelébb, s akkorát rúgott árvagyereKbe, hogy a szerencsétlennek leszakadt a bal veséje, persze ez akkor, azon nyomban még nem derült ki, de miután a kiscsávó harmadnapra is véreset brunyált, a Dezsőfi beutaltatta Pestre a Péterfybe, nem is látták már abban az évben többet.
Pap Jani ezután szabályosan őrjöngeni kezdett: bezsongott a krapek, -legalább is így mesélték, akik ott voltak. Én persze a magam részéről elképzelni sem tudom, milyen lehet egy szabályos őrjöngés, mert úgy képzelem valami miatt, hogy az őrjöngés, természetéből adódóan mindig szabálytalan kell, hogy legyen, de ezen most ne akadjunk fönn. A főnök ütötte, vágta, rúgta alattvalóit, kit hogy ért. Menekült mindenki, harsányan. Pap Janit ilyennek még nem látta senki, ő maga volt eddig a megtestesült nyugalom, a kiszámítható jéghideg halál. A ribillió rövid ideig tartott, a térség, a sárga falú ház előtt szempillantás alatt kiürült. A vezér ekkor elkapta a Simon Elek grabancát, az Elek volt az egyedüli, aki ott maradt, akit nem rúgott meg a Pap Jani, s megrázta, mint Floki a lábtörlőt.
-Hozd vissza őket, szd meg! -sziszegte a fülébe. -Vésztörvényszéket ülünk, szd meg. Egy percen belül itt legyetek szd meg, megértettél, szd meg? Minden egyes szdmegnél rázott egyet Eleken.
Szállingóztak. Egyelőre nem jöttek közelebb, csak a sarkok mögül kukucskáltak. Ki-ki, sápadtan, reszketeg fejjel. Nagyon nagy volt a baj, érezték, tudták: az összeomlást és a szégyent, amit el kellett szenvedniük, szörnyűséges leszámolás fogja követni. De vajon ki, kik lesznek az áldozati bárányok?
Vajon kik lesznek?
Elek nyakába szedte a lábait, s eltrappolt. Pap Jani rágyújtott egy stabra. Ez volt az utolsó, ezt nem vitte el a Fekete Sanyi. Megtámasztotta a hátát a házfalnak, nagyot szipákolt, kifújta a füstöt. Ez a csávó a halál fia. Beszámította magának. Szemtől szembe nem állhat ki ellene, jó, a Fekete Sanyi tényleg túl erős, de, ahhoz, hogy valakit eltegyen, nem kell feltétlenül szemtől szembe küzdeni. Van más módja is. Vagy, ami még jobb, beszél a tetű Mezeivel, igen, az még jobb. A tetű Mezei tunni fogja a módját...életben marad a csávó, de nyomorúságosan. Elvigyorodott. A' lesz a legjobb. Él majd, de úgy, ahogy nem érdemes élni, rokkantan, nyomorultan. Majd a tetű Mezei elintézi. Ő mindent el tud intézni, úgy hírlik. Vanamit vanamijért. Persze a bringán felül, mert a bringát is meg kell kapnia, mégpedig a mai nap folyamán, előlegbe, így lett megbeszélve.
Aztán a Gnúfost kicsinálja. A hangár a repülőgéppel már ma éjszaka égni fog, s a Gnúfos is jól meg lesz verve holnap, vagy holnapután.
Szívta a stabot, fújta a füstöt. Miko gyünnek mán ezek? Először a munka, aztán a szórakozás. Az ítélkezést és a kivégzéseket halasszuk azutánra.

Végre feltűnt a Simon Elek, mögötte a többiek, árvagyereK is, oldalára tapasztott tenyérrel. Kussolva jöttek, farkukat behúzták a lábuk közé.
-Ű'gyetek le, állatok! -intett körbe Pap Jani. -Helyezzétek kényelembe a seggeteket.
Néma, komor csodálkozással telepedett le a galeri a házfal mellé. A Pap Jani előttük. Arca fehérre meszelt, lenszőke sérója fejére tapad. Kék szemei hidegek, kegyetlenek. Kit fog megölni? Kivel kezdi?
-A' végre gyűltünk itten most egybe, -mondja a vezér vontatott, rettenetes hangon, -hogy megbeszéljük a teendőket. Mindenkinek lesz feladata. De most kussoljatok elébb.
Egymásra néztek. -És a leszámolás? A vésztörvényszék? Megúszták volna ennyivel?
-Jenci!
-Jelen! -ugrott talpra Pupos Jenő. -Itt vagyok vezérem.
-Jenő! Te most frankón beszámolsz mindenről, mi volt ez az egész a stabbal, a zsetonnal, és a Fekete Sanyival. Nem felejtesz ki semmit. Aztán nem beszélünk róla többet, elfelejttyük, ami történt. De őszintének kell lenned, szd meg, mer ha rajtakaplak, hogy hazudol, szd meg...
-Nem hazudok ígérem, nem hazudok vezérem.
-Láss akkor hozzá.
-Stabod nincs, főnök?
-Stabom? -Pap Jani olyasfajta mozdulatot tett a kezével, mintha meg akarná ütni a vakmerőt.
Az utcagyerek meghátrált. -Nem, nem is kell. Nem merte hozzátenni: "dögölj meg"
-Na, kezdj el akkor szarni végre, mer az idő meg telik, hülye állat.

Pupos Jenő óvatosan hátrébb lépett, s szarni kezdett. Elmondott mindent, attól a pillanattól kezdve, hogy az ötlet megfogamzott, egészen addig, hogy összeszedi a trafikban a szajrét, a stabot a polcról, s a fiókból az aprópénzt. Jula szerepét is bevallotta, nem merte megtenni, hogy elhallgassa. A beszámoló lenyűgözően pontos és élethű volt, annyira, hogy a többiek szinte elzsibbadtak tőle. Egyetlen dologban színezett csak icipicit, úgy állította be a történetet, mintha árvagyereK lett volna az ötletadó, s ő, Pupos Jenci csak végrehajtotta, amit ez kitervelt. Pirinyónyit színezett csak vele, néhány vonalkányit.
.A vezér szó nélkül hallgatta. -Kész? Ennyi? -kérdezte aztán.
Jenő bólogatott, s bólogatott a Jula, hátul a fiúk vonala mögött. Bólogattak a szopós görény csajok is, harántcsíkolt izomzattal. Csak szegény kis árvagyereK nem bólogatott Simon Elek mellett, ő valahogy azt érezte, hogy nem kafa az egész.
-És a Fekete Sanyi akko meg, honnan tutta meg?
-Fogalmam sincs főnök!
-ÁrvagyereK?!
A kisfiú fájdalmas arccal csóválta a fejét.
-Én se tudom, főnök.
Pap Jani most Julikára nézett, s szinte szelíden kérdezte:
-Te mit gondolsz?
A lány nem válaszolt rögtön, gondolkodott.
-Tán az öregasszony szólt neki...?
A vezér a fejét rázta. -Nem hiszem, Juli. Fekete Sanyi nagyon gyorsan itt termett. Vanaki más lehetett, hamis szívvel, fürge lábbal a szemét.
ÁrvagyereKre nézett, de úgy ám, hogy a kissrác szinte felsivalkodott a rémülettől.
-Szó sincs róla főnök! Hogy tételezhetsz fel ilyet énrólam? Én együtt gyüttem el a Púpossal, ő is igazolhattya, esküszöm a muterom életére, ho' nem mentem sehova.
-Jó. -Pap Jani elfordult árvagyereKtől. -Tegyük most eztet a kérdést talonba, hülye állatok. Beszéljünk másról. Beszéljünk a mai és a holnapi feladatokról.
-Hogy ki öli meg Gnúfost?
Jakabtetű volt a közbeszóló. A nyakát behúzta, úgy kérdezte. Tipikus strébertempó, bizony, hogy az! Pap Jani nem volt vevő erre.
-Fogd be a pofádat Tetű, mert lerúgom. A Gnúfost megölnötök nem kell. Jó lesz, ha csak megverjük. Erre kaptunk megbízást, nem másra. Elagyabugyáljuk egy kicsit, hogy véreset köpjön. De... Ennyi.
Megvakarta a hátsó felét. Fingott, csak úgy ropogott a levegő.
-Na. Mondom tovább, ha nincs más kérdés. Holnap tehát vanaki elmegy Gnúfosért és idecsalja. Te leszel az, Tetű. Tanájj ki vanamit. Például, ho' van egy új versenygéped, és kipróbálhattya ez a jampi. Nem, ez nem jó, mer ú'se hiszi el. Mondd inkább azt, hogy te és a Pupos Jenő ultizni akartok és nem vattok ki hárman. Gnúfos be van csavarodva az ultiér, eztet már a agyalágyult Mucsi Lali is megmontotta egysze', amikor szóba került. De én asztat se bánom, hülye állat, ha vanami mást tanássz ki, szd ki, de mindenképpen csald ide.
-Értem. De ki fogja...
-Én fogom. Esztet bízd rám. Tik azír itt lesztek készenlétbe. Közbeavatkozni nem kell, a Gnúfossal elbánok magam is.
Jakabtetű buzgón bólogatott. -Értem. És...
-És most akko most meg kussolj. Jenő! A Jenő ma éjszaka fölgyúttya a hangárat a röpcsive', fenn a Kopaszon. Érted, Jenő?! Elviszed magaddal árvagyereKet is. Visztek innet a fésze'bű petróleumot. Gyufát el ne felejcs néhány dobozzal, te húgyagyú, nehogy akko jusson eszedbe, amiko má fenn vattok, hogy nincs mivel meggyútni. Frankón odamentek, nem jár arra 'szaka senki, lelocsójjátok, a tetőt is szépen, oszt szálat neki, hadd szóljon.

A vezér elhevert aztán ott a füvön, állát két kezébe temette. Szívta a stabot, fújta a füstöt. A banda elszéledt, ment mindenki a dolgára. Szopós Jula maradt csak a vezér mellett, leült mellé törökülésbe, neki az volt a dolga, hogy maradjon.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)