Borús az ég,s esik az eső,
De nem kell fejem fölé tető!
Nekem az is elég lenne,ha itt lennél velem,
S nem hagynád megázni összetört szívem

Nekem az is elég lenne,ha mellettem állnál,
S a történtek ellenére,újra megcsókolnál!
Újra végigsimítanád lágyan a hajam,
Mit rajtad kívül senkinek sem hagytam!

Miért írom e sorokat vajon?
Miért nem elég az üresség e lapon?
Talán azért,mert a szívem sem üres,
Talán azért,mert minden téged keres!

A te neved suttogja a szél,
S a te hiányod mutatja a tél!
A te arcod lesi,minden kis bogár,
A te hangod várja,az éji kismadár!

A te képed formálja a csillagos ég,
S ilyenkor a szívem is érted ég!
Figyel csak!Hallgasd a szellő hangját!
Hallgasd,s megtudod szívem minden baját!

Hisz a szellőnek sírtam el bánatom,
Mert tudtam másnak el nem mondhatom!
Villámlik már,és háborog az ég,
Ő is azt dörmögi:Vallomásnak ennyi épp elég!