HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48384

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2008-07-16

Burokban született

Sokáig azt mondták rólam, hogy nehéz természetem van... Egyesek kifejezetten gonosznak tartottak. Nos, lehetett benne valami, mert gyerekkoromban folyton szurkálódtam. Különös örömömet leltem a társaim piszkálásában, és ha kibuggyant a könny a szemükből, én csak annál kárörvendőbben nevettem. Arra azért gondosan ügyeltem, hogy engem ne tudjanak megsebezni, sőt, többnyire éppen azért mentem át támadásba, hogy megvédjem magam. Olyan szúrósan tudtam nézni, hogy a puszta tekintetemmel sikerült távol tartanom az ellenségeimet. Szükség is volt erre, ugyanis kis növésű gyerek lévén remek célpontul szolgáltam a többieknek.
Mihelyt aztán nagyobbacska lettem, inkább kerültem a társaságot, és gyakran befelé fordultam - anyám szerint túlságosan is. Általában magányosan jártam a közeli erdőt, ahol legfeljebb a vadon élő állatoktól kellett tartanom, őket viszont egyszerűen kikerülhettem, ha a kijelölt ösvényeken maradtam. Hamarosan elsajátítottam az álcázás művészetét is, így gond nélkül elrejtőzhettem a sűrű növényzetben, ha menekülésre már nem maradt időm. Annyira megszerettem a természetet, hogy többé nem tudtam meglenni nélküle.
Szerencsére felnőtt fejjel sikerült valóra váltanom régi álmomat: családommal együtt beköltözhettem az erdőbe. A szüleim szerint burokban születtem... Imádtam az állatokat, és néhány év alatt minden fontos dolgot megtanultam róluk. Ismertem a párzási- és táplálékszerzési szokásaikat, a vadászterületüket, az otthonaikat, és számon tartottam az utódaikat is, az utolsó szálig. Naponta kijártam az etetőkhöz ellenőrizni, van-e bennük elegendő eleség a barátaim számára...
Feleségem legnagyobb megütközésére ez a rajongásom odáig már nem terjedt, hogy áttérjek a vegetáriánus kosztra. Úgy okoskodtam, hogyha a szarvasok, őzek és vaddisznók növényeket esznek, mi pedig sok fehérjét, biztosítva van a biológiai egyensúly, és nem szakad meg a tápláléklánc.
A gyermekeim az én apró termetemet örökölték, de szerencsére harciasságért nem kellett a szomszédba menniük. A faluban lakó pajtásaikkal ugyanúgy szerettek szurkálódni, ráadásul ugyanúgy meg tudták védeni magukat, ahogyan az apjuk, és ez mérhetetlen büszkeséggel töltött el! Az asszony mondogatta olykor, hogy nem ártana, ha kissé szelídebbek lennének, de mi nevetve leintettük.
Hideg téli estéken összekuporodtunk a kellemesen meleg családi fészekben, nagyokat beszélgettünk... és még nagyobbakat aludtunk. Mindazonáltal alig vártuk a tavaszt, amikor hosszú, téli álmából feléled az erdő, és újra megindul az élet. A hónapokig tartó lustálkodás után kívántuk már a kiadós sétákat. Naponta elvittem a srácokat kisebb-nagyobb túrákra, élelemszerző körutakra, de előfordult, hogy egyedül kerekedtem fel. Mint később kiderült, ezt nagyon rosszul tettem...
Utolsó magányos sétámon annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem hallottam meg a két keréknyom szélességű földúton közeledő autót. Amikor megpillantottam, már késő volt... A fekete terepjáró tekintélyes méretével teljesen elfoglalta az utat, és egyszerűen nem lehetett kitérni előle. Abban a másodpercben tudtam, hogy itt a vég, amikor a sebesen forgó, széles gumiabroncs átgurult fölöttem. Miközben szétdurrant a testem, akár egy focilabda, hallottam, ahogy a saját belső szerveim süvítve távoznak a testemből. Távolról mintha egy gyerekhangot hallottam volna, amint ezt kiáltja:
- Hé, apa, kilapítottunk egy sündisznót!
Még hogy burokban születtem! Nevetséges...


2008. július

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2010-04-15 12:23:18

Kedves Müszélia!
Örülök, ha sikerült meglepnem:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-03-19 06:06:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
mindenre számítottam, csak erre a nagy poénra nem!
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-21 17:59:06

válasz Csibe (2008-07-21 17:32:15) üzenetére
Kedves Csibe!
Nem biztos, hogy szegény süni is így gondolja:) Köszi, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Olvasó
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
44
Időpont: 2008-07-21 17:32:15

Kedves Borostyán! Nagyon aranyos és vidám ez a kis mű. Nagyon tetszett. Gratulálok.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-19 17:15:43

Kedves Arany!
Örülök, ha sikerült megtréfálni:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-16 20:56:57

válasz Pomázi Dóra (2008-07-16 19:50:53) üzenetére
Kedves Dóra!
Örülök, ha sikerült derűt csalni az arcodra:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-12
Összes értékelés:
1673
Időpont: 2008-07-16 19:50:53

Bevallom, engem sikerült becsapnod...
Tetszett a csattanód!
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-07-16 17:59:26

válasz szhemi (2008-07-16 17:53:09) üzenetére
Kedves József!
Úgy látszik, ravaszabbnak kell lennem:) Mostanában megtalálnak az abszurdok, mit tegyek?:)
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2324
Időpont: 2008-07-16 17:53:09

Kedves Borostyán! Bevallom, már mosolyogva olvastam az írásodat, mert tudtam, hogy úgy is be fogsz csapni, de hagytam magam. Nagyon jó lett ez az írásod is, örülök, hogy olvashattam.
Üdv: József

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)