HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49023

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: FreyaFeltöltés dátuma: 2008-07-16

Hullámvölgyek

Alulról fölfelé

Nyár van, agresszív és forró, pedig a Nap messze jár a Földtől. Az uszodában mindenütt tarka fürdőruhás testek mozognak a kemény betonon és a lágy füvön. A fonnyadt fűszálak közül apró élőlények, hangyák, pókok másznak a testére. Ha szétnyomja őket, szánalmas kis folt marad utánuk tiszta bőrén, amely már kezdi átvenni a nap illatát. Óvatosan lerázza hát az állatokat, kegyelemmel meghagyja életüket. Inkább a nyomasztóan kék, végtelen égre figyel. Háton fekve, fölfelé néz. Mindig is szeretett volna repülni, de szorongásai selyemfala ellenállóbbnak bizonyult. Körülötte óvónők beszélgetnek, nem akar odafigyelni, szavaik lassan érthetetlen duruzsolássá olvadnak fülében. Hirtelen az Adria jut az eszébe, dühös-tajtékos hullámaival, amit a velencei Lidóról bámult órákig öt évvel ezelőtt. A tenger mágikus bűvöletet és mély alázatot ébresztett akkor benne. A tenger ugyanolyan volt, mint itt ez a kék ég, a száguldozó kis bárányfelhőkkel.
Elneveti magát. Tudja, úgysem tehet semmit.

Kezdeményezések

Homo sedens az íróasztalnál, támlás széken ülve. Közönséges helyzet. Mont Blanc töltőtolla végét rágja, gondolatban a sors kabátujját cibálja, könyörögve egy kis tehetségért. De így is szürke marad, erőtlen versei lefolynak a szerkesztők domború homlokán, mint a sós izzadság, amit undorral törölnek le. Mégsem adja fel a harcot. Mást ír. Megint mást. Majd egyszer csak megérti valaki, hogy nem fából vaskarikát, hanem rabságból szabadságot szeretne teremteni.
Mikor megismertelek, végtelen horizont nyílt meg a homlokom mögött, befelé, mintha önmagamat láttam volna. Akkor éppen három év sok kis tüskéje egyesült egyetlen lándzsává, amelynek döfésétől egy világ hullott szét bennem. A kudarc, a már felismerhetetlen érzések, az eltávolodott barátok szinte vaddá tettek. De egy idő után a szomorúság alkotó erővé duzzadt a toll hegyén.

A lovak

Arca nem látszott a hajától, melynek tompa, sűrű fényében elnyelődnek a szidalmak. A lovak nem szóltak hozzá, csak nagy busa fejüket dörgölték a kezéhez. Máskor elnyújtott testtel vágtáztak, három ember figyelte a lovasokat, köztük ő is. A fehér ló méltóságteljesen vette az akadályt, ugrásának egyetlen, legszebb pillanata fényes papírba zárult. Hiszen másoknak is meg kellett tudni, hogy ez milyen gyönyörű.

Talán

Senkit nem lát még, de mindenkit érez. A szívével látja erőlködve kilincselő sorsát. Látja a gerincével, hogy ki fogják nevetni. Pedig tudja, valamit másképp kellene csinálni, és valamit igazán csinálni kellene. Eddig hiába élt: nem hitte el senki, hogy jobbat akart a renitens viselkedésével.
Megbüntették. Most nézi a cipője orrát, merre fordul. Arra fog elindulni.
De a határokat nem lépi át. Az ország tabu: itt van dolga.

Igazságot

Titokzatos mosollyal figyeli a szemöldökfát, amibe egy óvatlan pillanatban (megint) beverheti a fejét, visszafelé menet. Leveszi homlokáról a tapaszt, mély ránc marad a helyén. Eszébe jut a strumaműtéte, amikor a kórteremben vihogva bontottcsirkének szólongatták egymást. S akkor jóindulatból vágták el a nyakát, a helye már alig látszik.
Az igazi fegyverek láthatatlanok.

A sarki ház

A szülővárosnak varázsa van. A ház rozoga, sarkosra faragott, kétemeletes, függönyös ablakoktól lyukacsos.
Innen küldik el jelentéktelen dolgokért, s ő mindent felvállal, mert szereti az embereket, bizalmatlanabbul, ugyan, mint rég... Egy ideig nem okozott gondot, hogy vissza kell térnie. Most azonban valószínűleg kezdődő fekély csavarintja meg a gyomrát, ha ráteszi a kezét a kattanó csengőre, amelyről azt sem tudja, működik-e. Sokszor érez gázszagot, estére keze-lába megdagad és fájdalmasan tüzel, mint valami háromműszakos kohó - onnan belülről is. Micsoda kavarodás volt itt éjszaka, tudod, mindenkit berángattak katonának, karikás szemmel ki-be rohangáltak az enyhén ittas emberek, minden sarokban sörösüvegek tornyosultak, a zene üvöltve tapogatta a személyiségfalakat, ajzottan kenték a ragasztót a fényképek hátára. A többi is ott, de nem akkor történt, hanem egy másik sörszagú féléjszakán. Mindent lefilmezett az agy, ami kívülről nem látható.

Évgyűrűk

Régen látott egy amatőrszínházi előadást, s amikor az előadás után hazafelé utazott többedmagával, alig emlékezett az arcokra. Csak egy vers zakatolt benne, a rózsa nyílik, nincs miért, csak úgy nyílik csupán, nem lesi önmagát, s nem kérdi, nézed-e. Soha nem volt még ennyire magányos. Robogott a gyorsvonat. Állt a peronon, szívta a sokadik szál cigarettát. Hiszen csak elhatározás kérdése, minden csak idő kérdése, minden csak hit kérdése, nem kérdezte senki, hol fáj, meséld el, segítek. Felrántotta az ajtót, hideg levegővillám vágott be a sötétségből, a szapora kattogás felerősödött. Ekkor valaki megfogta a karját és visszatérítette a józanságba.
Vele töltött három évet.

Szakadékok

Mi, gyarló emberek, kilométerekben, években, kilókban és hasábokban mérjük magunkat és egymást.
Néha már szájára meri venni Isten nevét. Mély csodálatot ébreszt benne a vallás, a szeretet feltétel nélküli megnyilvánulása, s az a különös varázs a templomi hangulatban...
Tudja már, mi a különbség a membrán és a kőszikla között. Azt azonban még nem tudja megmondani, mi az a leheletnyi hártya, ami a mennyország és a pokol között feszül. A mese, ami gyönyörűvé teszi a legrútabbat is. Addig mesélni, amíg a vakvágányok között nyiladozó virágoktól lesz édes a rabság. Remegő keze érzékenyen reagál minden mozdulatra, szíve idegesen dobban fel minden kutató tekintetre. Titkok nehezedtek a fehéringes lélekre, nem mondtalak el senkinek, amikor a legnehezebb lett az életem, és azt hittem, veled könnyebb lesz. Előbújtak a virágok megyeszerte (a rózsák még nem), az utak mentén üdezöld lett az árok. Voltak emberek, akik ilyenkor is pusztítottak, sok szép fát vágtak ki, amelyek tavaszt ígérhettek volna.
Aztán minden visszafejlődött, lehet, hogy elrontott valamit, megsértett valakit - ezt sem mondta meg neki senki. A zászlók lengtek, a harangok zúgtak, mindenki tette a maga dolgát. Egyedül ő bámult bele a visszapillantó tükörbe, látta maga mögött az esőtől szétolvadó úttestet, a megannyi lázadóként virító pipacsot. Szeretett volna legurulni a gáton, gondtalanul belehasalni a széltől zizegő fűbe, mélyen beszívni az illatát, hallgatni az öbölben a víz csevegését. Ehelyett maghéjat köpködve ücsörgött egy farönkön és gondolataiba merülve nézte a vadul vízbe hajított téglák loccsanását. Hiszen ha így csobbanhatnának a fal téglái az óceánban -
Mintha a fenyő tűlevelei váltak volna sündisznó tüskéivé, úgy nyilallt belé a felismerés: nekem kell cselekedni.
A fal pedig ugyanaz, mint a szakadék. Csak az előbbi kívül üres, az utóbbi belül. Ha a falat kifordítom, szakadék lesz, ha a szakadékot befordítom, fal lesz.

Érintetlenül

Friss, dologillatú reggel volt, amikor megalázta valaki. Becsukta a kaput ismét belülről, és feszült, fáradt léptekkel ment be a szobájába. Felöltözve feküdt vissza a bevetett ágyra, miután az autónak már csak a távolodó, rekedt hangját hallotta, ahogy végigporzott a falusias kerítések szegélyezte utcán. Üresnek és hasznavehetetlennek érezte magát, mint gyomormosás után. Amikor az ember agyát, lelkét és egész múltját ki akarnák vakarni. Onnan. Arra gondolt, hogy egy átiszogatott féléjszakán tiszta és tisztességes akart maradni és maradt is temiattad, mert egyedül ő látta, hogy rohansz üvegszilánkokkal arcodban keresztül egy kaján tragédián - s így még nem szeretett senkit. Bizonyíték is van rá, a leggyönyörűbb áldozat.

Kérdésem volna

A hullámok mozdulatlanok. A gyufa sercenve lobban, a cigaretta vége beszívja az apró lángocskát. A kormos tűzszerszám koppanva hull a pici, üveg hamutartóba. Kinyújtotta a kezét és elhúzta a sötétítőfüggönyt. Az ablakra kívülről vasrács nehezedett, a kilátás az emeletes házak közötti sikátorszerű szűk udvarra nyílt. Öt évvel ezelőtt és két utcával arrébb még nem jelentett volna semmit.

A kezdetek

A vendég tiszta, éles hangon beszélt. Pengevékony alakja, jelenléte szuggesztíven töltötte be a termet. Emberi értékek kaptak szárnyakat a színpadon elhangzó szavakból, a kemény, embertelen zenéből. Hideg zuhanyként zúdul az emberekre a véglények keserű játéka, a felhangosított lélegzés a mi tüdőnkben folytatódik, a tangó ritmusa bennünk rezeg tovább. A végtelen humanizmus, az iszonyatos néma félelem az atombombától - ez kap hangot a nyakig érő szemétben való játékban. Kényelmes, Csipkerózsika-álmunkból ébreszt így a múzsa csókja, mint öt éve őt az alkotás szenvedélye. Hiszen az emberi szorongásokat, komplexusokat csak úgy lehet feloldani, ha megtesszük, amire ösztönöznek. Egy keserű élet emberszeretete és derűlátása mondja mindezt.
Megtanultam látva látni, sorok közt olvasni, filmkockák közé érezni a Gondolatot.
Megtaláltam az eszmét, a szenvedélyt. Vigyázni a világra. Teremteni szépséget, egy gyűszűnyi őszinteséget. Elkapni egyetlen századmásodperc jelentőségét, akárhol vagyunk, felfedezni a sárban a megvillanó gyémántot. És pengetni az érzékeny húrokat is, mert különben tovább romlanak.

Hétfő

Bimbózni kezdett a rózsa a türelemből.
A szobában ketten voltak egy ideig.
Kifelé bámult az ablakon, amelyen még függöny is volt belülről, mintha várt volna valakit, ült a szék támláján, hogy mindent felülről lásson, hiszen sokáig dróton rángatták, mindez még éjfél előtt történt.
Üveg a koporsóm, kilátok belőle, gondolta, szemüvegén megcsillant az utcasarki lámpa erős fénye, csak az világított befelé is, hiszen a mennyezet neonjai rég pihentek, a zenehallgatáshoz nem kell látni, ez a fül és a hatodik érzék műfaja. A kívülről bólogató műfényben mintha más bolygón lett volna. Esetlenül kapargatott valamit a zsúfolt asztalon, és a pokolba kívánta alkalmatlanságát mindenféle kapcsolatteremtésre.
Nulla kilométerkő.
Romos templom bejárata előtt ül hajnalban, a farkasok órájában. Ilyenkor hal meg és születik a legtöbb ember, ilyenkor a legerősebb a szerelem és a gyűlölet, a vágy és a magány.
Mégis tudja, semmi nem ért véget.
Nézem az állhatatosan felkelő Napot, legkedvesebb társamat, jön velem, bárhová megyek, közelinek érzem. Te pedig közel vagy és mégis távoli titok a légköbméterekben.
A templom falának aljában patkányok nyüzsögnek a rózsák között.

1985-ben jelent meg az Új Írásban.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) búcsú az idei nyártól című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a csapatszellem halála című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyertya fénye... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyertya fénye... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szonett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Űrszemét című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Kurt Tucholsky: Zweifel / Kétely címmel

sailor bejegyzést írt a(z) a csapatszellem halála című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sorsom sorstalanságán című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Útravaló című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Dalát a nyár... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)