HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-07-18

HB új kalandjai: Maxplay Dunlop

Maxplay Dunlop



Szemem kincse, mindenem volt az a teniszütő. Több volt számomra, mint egy egyszerű használati tárgy, totemállat volt számomra, (ami, tudom, komplett marhaság!) -igazi, hús vér valaki, ideggel, érzelemmel. Meg tudtam érteni az ősi népek férfiait, akik a tárgyakat személyes jóbarátjuknak tekintették, vele aludtak, sírjukba tetették haláluk után. Gyakran gondoltam arra, hogy ezer év múlva ép úgy találják meg majd csontjaim mellett az én teniszütőmet a síromban, mint a szidorovi előkelő férfi arany nyakperecét és ruhadíszeit az ő sírjában, és amikor ezeket a gondolatokat a Hámori Bandinak elmondtam, a Testvér lelkesen felkiáltott: micsoda nagyszerű eszme Testvér! Ez jó! Ha meghalok az én síromba meg az én Doneyemet tegyétek, így hagyatkozom! Én is vele akarok temetkezni, Testvér, ládd-e, pont úgy, ahogy a szidorovi férfi a lándzsájával temetkezett!

Bevallom, nincs mit tagadnom rajt', én bizony az ütőmmel háltam, mellettem volt Kovács néni szalmapadlásán, aztán az üdülőben, a tóra néző kétágyas szobában, amit Tenkey nénitől kaptunk volt örökbe néminemű szolgálatokért, melyekről majd annak helyén és idején beszámolok, sőt a sátorban is, amikor sátorozni támadt kedvünk, bár ott elég szűkös, kényelmetlen fekvés adódott kettőnknek egy oldalon. Hámori Bandi szintúgy tett a maga Doneyével, ő is dédelgette, maga mellé fektetgette. Gyakran mondogatta: "hejhó Testvér! ha ennek az ütőnek baja esne, vége lenne az én életemnek is"
Egyszer aztán bekövetkezett az előre proféciált katasztrófa: eltörött a Hámori Bandi ütője. Erről a rettenetes napról akarok most regélni. Hogy hogyan kapcsolódik egybe a Hámori Bandi Doney-ütőjének, és az én Maxply Dunlop ütőmnek a sorsa, kiderül a történetből. Sőt, más is kiderül, egyéb komoly, megfontolandó tanulsága is van annak a napnak és a következőknek. De ne szaladjunk az események elé, vegyünk mindent szépen sorjában!

Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi egyforma nyári nap: felébredtünk. Előbb a Hámori Bandi ébredt fel, s átnyúlt hozzám, átkepeszkedett a szemben lévő ágyból, majdnem lelökve a két ágy közti asztalkán álló aprócska vázát a művirággal.
-Testvér, -szólt halkan, és gyengéden rázogatta a vállamat, -ébresztő. Mennünk kell trenyálni!
Kinyitottam a szemem. A halk, kedves szavak úgy hatottak érzékeimre, mint harci paripának a riadó kürt jajongó szava. Szemem lusta pillantása a Hámori Bandi sportos rövid frizurájáról, böcsületes nagy, kék szeméről, római metszésű arcáról az ágya felett lógó ocsmány giccsre tévedt, tágas mezőben piros-szoknyás asszonyok rakták asztagba a sárguló kévét, hátuk mögött a valóságban soha nem látható-kéken világított a Balaton keskeny szalagja. A festménytől teljesen magamhoz tértem, óvatos lettem hirtelen, sunyi és és számító.
Hohohó! A Testvér futni akar egy tizest, nyilvánvalóan így van, s azt akarja, én is fussak vele. A Testvérnél ez érthető, ő készül az olimpiára, de nálam nincs alapja, én nem készülök sehova.
Felültem, megdörgöltem a szemem. Az óra fél hetet mutatott. Gyenge fényben fürdött az ablakon túli világ, a kikötő a hajókkal, az alacsony és magas árbócok sokaságával, melyek barnák voltak és a csúcsuk meghajolt, mint a lányok dereka csók közben, vagy áttetszőek, fémszínűek, egyenesek. A roletta résein át úgy tűnt, az árbócok arasznyi darabokból vannak összetákolva, a vitorlástelep egyszintes hosszú épülte lapos, sápadt téglalapokból, a fűzfa, pedig, az öböl innenső sarkában össze nem függő ágakból, fűzérekből, szerteszét álló, mi közöm a másikhoz levelekből. Más világ volt a kinti álomvilág, mint az üdülő egyszerű szobácskájának reális világa az asztalkával, az akasztós-szekrénnyel a két ággyal, s a giccsel a falon. Kinéztem, és odakinn e másvilágon találtam magam, nem a realitásban, ami itt volt, itt, a szobában, körös-körül. De csak rövid ideig tartott, mert ugyanis, amikor már kezdtem éppen elmerülni rózsaszínű hullámaiban, megszólított a Hámori Bandi, aki már ekkor tréningruhában toporzékolva várta, hogy induljunk, s ilyet mondott:
-Ne haragudj Testvér, de én rögtön leköplek téged Testvér. Ha két percen belül nem vagy kész, vedd tudomásul, egyedül megyek futni!
Óvatosan, sunyin azt válaszoltam, fáj a vádlim, görcsöl a keresztcsontom, ép készülök meghalni.
Vádlón nézett rám szemében benne éget a nagyvilág összes kis világainak felhalmozott fájdalma.
-Testvér, Testvér!
Lötyög a tüdőm, szúr a szivem, ki akar esni a lépem, -folytattam makacsul, s ő megismételte:
-Testvér, Testvér!
Mire negyedszerre kimondta, hogy :"Testvér", már én is álltam. Az ágyam mellett álltam bizonytalanul ingadozva, onnan indultam a kétajtós akasztós szekrényhez, s odaérvén, s ajtaját kitárván bele tekintettem a nagy öltözködőtükörbe, hogy megnézzem azt a szánalmas alakot, aki a túloldalon mindennemű ruha nélkül, gyűrött, álmos arccal bóklászott. Akit láttam nem én voltam, hanem csak a földi porhüvelyem: egy túlizmos, szikár alak, lapos hassal, kiálló bordákkal, feketére égett bőrrel.
-Jól van Testvér, izmos vagy Testvér, -mondta a Hámori Bandi elismerő hangon, -de én még nálad is sokkal izmosabb vagyok. Bújj a ruhádba és induljunk, mert az idő telik.
Nem volt mit tenni, az idő ellen én sem harcolhattam. Másfél perc múlva már kinn futottunk az emelkedő, kanyargós fűutcán, elfutottunk a szép, fehér, falusi templom mellett, s kiértünk az országútra.
Lelléig futottunk meg vissza, aztán résztávaztunk, mert a Testvér azt mondta résztávozni is kell, tudjam meg, ő készül az olimpiára. Csináltunk négyszer ötven fekvőtámaszt, a sorozatok között lazítottunk, gimnasztikáztunk, aztán egyvégtében kétszáz felülést. Egy út melletti ház ablakából egy idős, talán negyvenes férfi végignézte az egészet, s amikor ott tartottunk, hogy a felüléseket nyomtuk, felvette a telefont és hívta a mentőket. Ő lett rosszul, nem mi. Hiába, na, egyszerűen mi voltunk a legjobbak. Húsz évesek voltunk, nem volt semmink, csak a húsz évünk, a meséink, és az a tudat, hogy mi vagyunk a legjobbak.
A 9 óra már az üdülőben talált minket, a nagy ebédlőben, ahol Tenkey néni sajátkezűleg szolgálta fel a reggelit, tejeskávét tett az asztalra, édeset, dupla adag cukorral, mert tudta, hogy édesen szeretjük, vajat, mézet, téliszalámit. Édes fiaimnak szólított minket és érdeklődött, túl vagyunk-e a reggeli edzésen?
Csészéből átlátszó üvegpohárba szedtük át kiskanállal a tejeskávét, hogy hűljön, vajat, s mézet kentünk a kenyérre, és haraptunk hozzá a téliszalámi karikákból. És, amikor lecsöppent a méznek egy cseppje az abroszra, s mint apró kristálygömb ült meg a tányér és a pohár közötti festett rózsán, megszólalt a Hámori Bandi: "nézd csak Testvér, szavamra olyan, mintha egy félbevágott kristálygömb volna, olyan kicsiben, mint a Boglár tetejéről messze fénylő csillagvizsgáló-kupola."
A reggelit követően még ellődörögtünk a társalgóban egy kicsit. Ide-oda lökdöstem a hosszú dákóval a golyóbisokat a rex-asztalon, váltottam néhány szót a haverokkal, ismerősökkel. A Testvér sürgetett, menjünk már, induljunk már, neki trenyálnia kell.
-Várj mép egy percre Testvér, -mondtam a Testvérnek, -még el kell szaladnom egy percre valahova. Elszaladtam, s két perc múlva jöttem vissza.
-Milyen karcsú lettél Testvér, -nézett rám a Testvér, -kakiltál Testvér?
A Fasorba mentünk ezután. A pálya foglalt volt, várnunk kellett. Amíg vártunk, a Hámori Bandi felidézte a reggeli jelenetet az országúton, teleszájjal röhögött az idős férfi esetén, aki rosszul lett az edzésünkön.
"Ezt kellene egyszer megírni, Testvér, -mondta- "gennyesre röhögtem magam rajta. Meg kéne írni ezeket a kalandokat, hogy az utókor megtudja, milyenek voltunk, hogy éltünk, milyen emberfeletti teljesítményekre voltunk képesek!"
A pályán az idegenek akkor fejezték be, készültek lehúzni a pályát.
-Gyere Testvér, -mondta a Testvér -végeztek ezek a férgek, most mi következünk, és én, dögöljek meg, ha nem úgy lesz, szarrá foglak verni Testvér.
-Ne is haragudj, de veled még az anyósom is elbánna, -vágtam vissza, hogy hű maradjak társalgási konvencióinkhoz.
-Jaj Testvér, -replikázott, -ne röhögtess, Testvér. Lutz Gizi sírvafakadna, ha meglátná, hogy teniszezel, Testvér!
Az első szettet én nyertem, a másodikat ő. Aztán a harmadikat megint én s a negyediket megint ő. Állt már a levegő a pálya felett, a forróság elviselhetetlen volt, amikor az ötödik, a döntő szettnek nekivágtunk. Ha én megnyertem az adogatásomat, ő is nyerte az övét, mint két egyerős birkózó, egymásra rogyva pihegtünk. 4:3-ra vezettem, a Testvér következett szerválni. Felállt jobboldalra az alapvonal mögé, földobta a labdát. Az ütő hurkot írt le hátul, a Testvér háta mögött, majd a cikázó villám sebességével rácsapott a labdára. Egy reccsenés hallatszott. Valami repült a levegőben, nem a labda volt, elsüvített a fejem felett, s hátul, a sarokban nekivágódott a kerítésnek. Odamentem, felvettem. Nem voltam teljesen magamnál. Megnéztem azt a tárgyat. Elsőre ráismertem: a Hámori Bandi teniszütőjének feje volt az. A Testvér féltérden nyögött, és sírt a háló mögött:
"Jaj, Testvér, jaj, jaj! Eltörött az én szép Donay ütőm, az én szép Donay ütőm!"
Hámori Bandi vígasztalhatatlan volt. Megkért arra, ha Istent ismerek, és van még pénzem, vegyek egy üveg rumot fenn az ABC-ben. Azt mondta:
-Figyelj, Testvér, én meg akarok halni. Az én életem már mit sem ér. Megiszom az üveg rumot és beleugrok a Balatonba!"
Meghalási szándékától nem lehetett eltéríteni. Sírt, amikor kimentünk a mólóba, de ez nem akadályozta meg abban, hogy rá ne szóljon egy ismeretlen lányra, aki a sólya szélén ácsorgott, lesve, hogy bocizik át Tibor Tibor nagy hasával a sólyáról a gátra:
"Mondd ksilány tudsz te már egyedül pisilni?"
A lány nem válaszolt, felvetette a fejét gőgösen, és másfele nézett, s ekkor a Testvér hozzátette:
"Nem jössz velünk kislány, mi is csak ide megyünk a Balaton közepére meghalni."
Felszereltük a sharenkrautczert, s a gyenge délnyugati szélben kivittük a tóra. Amikor már jól benn voltunk, a Testvér kérésére horgonyt vetettem.
"Most pedig igyuk meg a rumot Testvér és ugorjunk a vízbe."
Fénylett az oldalam a lecsorgó verejtéktől, és hevesen vert a szívem. Ez volt életem utolsó perce. Nem igaz, hogy ilyenkor az embernek minden az eszébe jut, ne higgyétek! Nekem nem jutott az eszembe semmi...azon kívül, hogy meg fogok halni.
Hámori Bandi ugrott elsőnek. Teste a vízbe csapódott. Mielőtt feljött volna élve, vagy holtan, és is beugrottam. A hideg víz csattanása a fejemen, a hasamon, tudatta, még élek, még nem haltam meg. Felbuktam, levegőt vettem, hápogtam, mint a kacsa. Nem messze tőlem a Hámori Bandi feje emelkedett ki a hullámból. Röhögött, a szemét törölgette.
"Testvér, Testvér! Nekünk még meghalni sem sikerül!"
"Nem is," -morogtam vissza-, "ha ilyen kevés a rum!"
"Gyere ide Testvér, ússz ide" -mondta- hadd öleljelek meg Testvér"
Odaúsztam, megölelt, megcsókolt, aztán azt mondta:
"Farkaséhes vagyok Testvér. Menjünk ki a partra, rendelek egy egész, nyárson sült bárányt, és egy láda sört, vagy, ha nem, téged váglak le Testvér, olyan éhes vagyok! Van nálad pénz?"
Az esti vonattal elutazott a Hámori Bandi. Elvitte magával kölcsönbe az én Maxplay Dunlop teniszütőmet. Versenyre ment, kellett neki. Úgy volt, hogy két nap múlva jön vissza, de két, vagy három hét is elmúlott, mire újra előkerült. Jött a vonattól, piros-csicsás bicikliszerkója helyett most farmerban volt, melynek övtartóján sekli fityegett. A Rondónál vártam rá, messziről lestem, vajh' a hóna alatt van-e a teniszütőm?
Közelebb ért, láttam, nincs nála.
-Megnyertem a versenyt, -mondta és átölelt és megcsókolt. Szervusz Testvér. Hogy vagy Testvér?
-Hol van a teniszütőm, -kérdeztem, reá riadva.
-Milyen ütőről beszélsz Testvér, -kérdezett vissza, és nagy, kék, becsületes szemei megállapodtak az arcomon.
-A Maxplay Dunlopról, -kaptam bele a szóba. -Amit kölcsönadtam.
-Amit kölcsönadtál? Testvér, Testvér!
Szó szót követett, végül összevesztünk. Szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez.
Ilyeneket mondtam:
"Nem szégyeled magad Testvér? Lopsz, csalsz, hazudsz. Elviszed az ütőmet azzal az ürüggyel, hogy versenyre mész, és eladod? Milyen ember vagy te?! Semmi nem szent előtted, még a barátság se?!"
És így és így folytattam tovább. Szemrehányást tettem mindenért, azért is, hogy él, ami alaptalan, át nem gondolt tett volt tőlem, arról ő nem tehetett!

Amit mondott végül, mielőtt könnybe lábadó szemekkel otthagyott volna lelkembe ívódott, soha nem fogom elfelejteni. A szavak értelme csak később, jóval később világosodott meg.

"Érc feszül ércnek a világban Testvér, képletesen értsd amit mondok, s undok nyálkás mocsarak nyelnek el mindent. A becsületnek ma nincs e földön világa. Szó kiröppen, s elszáll, marad csak a tett. És akkor te siránkozol, és nekem esel egy hitvány eszköz miatt?"

Megcsóválta a fejét. Arca szomorúságot fejezett ki, kék szemében a bánat, a megbocsátás, s a szeretet tüze égett.

"Szégyeld magad Testvér! Meg fogod te még bánni ezt a napot Testvér, nagyon meg fogod, én tudom. De tudom, visszajössz majd, mert akármilyen gyenge ember vagy is, a szíved jó. Most megyek. De ha szükséged lesz rám, a közeledben leszek, megtalálsz Testvér!"

Elment, otthagyott. Későnyári délután volt, foltos árnyék ringott a Tejivó, és a Fagylaltozó előtti térség szélén. Könnyű szél kerekedett, megforgatta a fák első, földre hullott, barna, sárga leveleit. Elmentem a kocsmába és nekibuzdulásból ittam egy jó korsó hideg sört. Régi tapasztalat: zaklatott kedélyállapotra ez a legjobb orvosság. Bár még az előtt ittam volna, mielőtt a veszekedésbe belvágtam volna! Talán minden másképp alakult volna!
Elindultam a móló felé. Az motoszkált a fejemben, megkeresem az ismeretlen lányt, összeismerkedek vele, és elhívom fagylaltozni. De, mire odaértem, a Testvér már megismerkedett az ismeretlen lánnyal. Kézenfogva jöttek visszafele a nyárfák alatt. A vitorlástelep előtt, ahol a Robi ácsorgott, amíg élt, megálltak, összeölelkeztek, és csókolózni kezdtek.

A történet tanulsága azt hiszem kézenfekvő: ne kezdj soha perlekedést halandó, mielőtt nem ittál egy jó korsó hideg sört!
Vagy, ha igen, hülyeség, de azért tudj róla, elveszíted a legjobb barátodat, magad zárod rá a kaput! Utána inni, már...lehet éppen, de minek? Veszett fejsze nyele az!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-07-21 15:40:10

Pontosan így van, nagyon jól látod. Hogy házasságban, párkapcsolatban működik-e ilyesmi, azt nem tudom. Az az illető, akiről a figurát mintáztam hatszor nősült aztán, -fiatalon. Talán a nők nem tudnak annyi mindent tolerálni, mint egy jóbarát?

Szia: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-07-20 18:23:36

Mondjuk, képzeld azt, én vagyok a Hámori Bandi "testvére", s nekem meg a Hámori Bandi a legjobb barátom, -s ne vess meg érte. Fura dolog az emberi kapcsolatok dolga. Miért lesz egyik embernek szimpatikus a másik ember, aki tősgyökeres ellentéte? Ezt nem lehet tudni.
De mindentől függetlenül, én azért szeretem a "Testvért", mert ő is szeret engem. Úgy szeretem talán, mint szülő a gyerekét, fiú a fivérét. A hibáival együtt szeretem. Olyannak szeretem, amilyen. Az irántam érzett, nem érdekből való, önzetlen szeretetéért szeretem.

Persze tudom, a normális világ nem így működik.

Hámori Bandi szeretetre méltó figura. Alakja hasonlít Robert Rogers őrnagy alakjára (Kenneth Roberts: Északnyugati Átjáró) Lehet, hogy az egyik pillanatban lelopja kezedről az aranyórát, de a másik pillanatban, ha a mélybe zuhansz, habozás nélkül utánad ugrik. Hány "becsületes", "tisztességes" ember teszi meg ezt?

Nagyon örülök, hogy írtál! Te, nyilván, egészen más szemszögből nézed, hiszen nem ismered HB-t. Illetve, most már ismered. Mi a meglátásod?

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-07-18 19:31:50

válasz Kuvik (2008-07-18 16:19:38) üzenetére
Nagyon jól esett olvasni, kedves, elismerő szavaidat Kuvik. Számomra ezek nagyon fontos visszajelzések. Én csak írok egy sztorit, ahogy eszembe jut, csak arra törekszem, olyat írjak, hogy az, aki olvassa, ne unatkozzon közben.
Fogalmam sincs, hogy ilyesmi van benne...
Köszönöm...!

-én
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-07-18 16:19:38

Minden írásod szeretem, de akadnak olyan kivételes gyöngyszemek, mint ez is - bárhol, bárkinek, jó szívvel ajánlnám. Kiemelkedően jó - amo nem azt jelenti, hogy a többi rossz (de érted Te).
Szépen felépített történet, ami önmagában is megállja a helyét, előzmények és utózöngék nélkül (a többi HB sztorival is passzol, tovább színesíti szereplőid jellempalettáját, de számomra önmagában is sokat ad); akár a dunai evezős sztorid (ami az egyik kedvencem). Gratulálok!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)