HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45236

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-07-07

Apám megérezte...

Szomorú emlékű hétvége

1971.Húsvét előtt meglátogattam Balatonkenese-Üdülőtelepen élő szüleimet. Anyukám évek óta már a lakásban sem tudott segítség nélkül járni; kényelmes nyugszékben töltötte idejét. Egyre törékenyebb és gyöngébb. Hétvégét azzal töltöttem, hogy rendbe tegyek körülötte mindent: megfürösztöttem, levágtam és megmostam a haját. Éreztem, milyen jól esett neki a gondoskodás.
- Legközelebb hozzál töltött káposztát - kért. - Tudod, olyat szeretnék enni, amilyet mi (vagyis amilyet ő vagy én) főzünk, mert jó az, amit apuka készít, mégis más. Megígértem neki. Húsvét utáni héten készültem ismét hozzájuk, azonban ünnep utáni kedden délután megszólal a telefon az irodában. Veszprémi kórházból egy orvos hívott. Zavaros vonalon csak annyit értettem meg, hogy anyukámat nagyon rossz állapotban vitték be a kórházba, s ha látni akarom, siessek meglátogatni. Telefonon hívtam a bátyámat, hogy ők mit tudnak anyuka állapotáról? Sajnos, jót nem mondhattak. Közöltem, hogy azonnal indulok hozzájuk autóbusszal.

Késődélután volt, mire Budapestre érkeztem. Bandinál már összegyűlt a család. Guszti tegnap meglátogatta anyukát. Ajánlotta: ne induljak el, úgysem tudok vele beszélni; mikor ő ott volt tegnap este, már nem volt eszméletén. Rettenetesen érintett a hír. Persze az akkori vonatközlekedés miatt hiába indultam volna útnak, hová mehetnék éjszaka egy idegen városban? Ezért a hajnali vonattal utaztam Veszprémbe. Azonnal a kórházba siettem, de már a portán szomorú hírrel fogadtak, hogy anyukám előző este kilenckor meghalt. Mélyen lesújtott a hír. Fölhívtam testvéreimet, velük egyeztetve intéztem el a szokásos szomorú teendőket a kórházban, és a temetkezési vállalatnál. Budapesten fogjuk eltemetni a Farkasréti temetőben. Mivel a kórház még nem küldte el a hivatalos értesítést apukámnak, kértem, ne tegyék, mert egyenesen odautazom; jobb lesz, ha tőlem hallja, s nem egy kétsoros táviratból kell megtudnia a halálhírt.
Autóbuszra szálltam. Szomorú volt tudni, hogy Édesanyánk nincs többé közöttünk. Bántott, amiért nem teljesítettem utolsó kívánságát, hogy töltött káposztát már soha többé nem vihetek neki.

Megérkeztem Balatonkenese-Üdülőtelepre. Olyan különleges volt számomra a találkozás apukámmal. A Botond utcai ház kis szobájában magába roskadva ült. Szeretettel üdvözöltük egymást, leültem melléje, beszélgetni kezdtünk. Nem értettem egészen a dolgot, mert elutazásom előtt mégegyszer benéztem a kórházba, ahol megerősítették, hogy nem küldték ki az értesítést a halálesetről, ahogy kértem reggel.
Egymás mellett ültünk a heverőn. Csodálkozva hallgattam, mert apám úgy beszélt, mintha már tudná, mi történt. Könnyeivel küszködve mondta, hogy került kórházba anyukám (s most hogy már nem él), azt várja, mikor áll meg a gyászkocsi a kapunál, amivel hazahozzák... Itt akarja eltemetni a ház mögött, a magas kerti falban kivájt pincehelyiségben, ott készít neki nyughelyet az aranyeső bokrok mellett, és kerti virágokkal fogja beborítani. Én csak hallgattam, miért beszél így, hisz' nem tudhatja, hogy már nem él...
De ő megérezte...


Nemsokára csöngettek. Én mentem a kapuhoz; a postás hozta a táviratot. Csak akkor említettem apukának, hogy nem otthonról, hanem Veszprémből jöttem, és anyukát nem fogják ide hozni. Beszéltem testvéreimmel és arra gondoltunk, hogy Budapesten kellene eltemetni. Szeretnénk, ha ő is egyetértene vele.
Nem fért a fejembe: honnan tudta olyan biztosan, hogy már nem él? - ezt nehéz volt megértenem. Annyira szerették egymást, hogy elvesztését megérezte. Néhány napig ottmaradtam vele, hiába hívtam, jöjjön velem, de ő egyedül akart maradni mély gyászával. Ezért a testvéreimet kértem, hogy a temetés részleteit megbeszélni látogassák meg.

Este magamra maradtam az elárvult szobában, sokáig nem jött álom a szememre. Különböző képek merültek föl bennem a múltból. Láttam anyám szomorú arcát, mikor meglátogattam őket, és elkísértek a hegytetőig. Nem tudom miért, nagyon elérzékenyültem. Átöleltük egymást, nem jutott eszembe semmi vigasztaló szó, én is elpityeredtem, mint egy kisdiák, aki először megy el otthonról. Sokáig integettünk egymásnak. Egyedül maradtam, egyedül az erdő magányos ösvényén. Besötétedett, letértem az ismert ösvényről, nem tudtam tájékozódni. Körülöttem a sűrű erdő. Elindultam vaktában az akácfák alatt, botorkálva siettem előre. Úttalan úton, tüskés bokrok között haladtam a göröngyös ösvényen... Hajam csapzottan lóg az arcomba, szememben a kétségbeesés, fáradtan pihegek...

Utána egy kisgyermekkori kép jelent meg előttem:
Korareggel van, vasárnap. Most kel a nap, sugarai bearanyozzák a szobát, ahol elmélázva figyeltem a szép reggelt. A nyitott ablakon egy fecskepár repült be, ott köröztek a fejem fölött. Vidáman csivitelnek, meg-megkerülik a szoba mennyezetének közepén lógó, szépen megmunkált, fehérburás függőlámpát. Kis neszre lettem figyelmes. Mi ez? A lámpa ide-oda leng. Jól látnak szemeim? Igen. Kicsit mintha a bútorok is megmozdultak volna, az éjjeliszekrényen tartott apró tárgyak összezördültek. Csak néhány percig tartott. Nem képzelődés! Egy kisebbfajta földrengés volt.
Szüleim is fölébredtek a szokatlan neszre. Hálószobájuk az enyémtől alkóvval elválasztva, melynek nyílását egy bársonyfüggöny foglalta el. Anyukám átszaladt hozzám. Nem tartott sokáig az egész, így nem volt idő megijedni! Átmentem a hálószobájukba, odabújtam anyám mellé. Olyan jó volt mellette, jó volt hozzábújni, közelsége mindig biztonságot árasztott. Ilyenkor szokott nekem mesélni, s kérdéseimre válaszolni. Őrzök róla egy fényképet: fiatal korában mosolyog rajta, elegáns kosztümben, akkori divatnak megfelelő kalappal. Ezt a képet legkedvesebb könyveim mellett a polcon őrzöm, ahol minden nap láthatom.

Aztán egy vendégség jutott eszembe. Hogyan készülődött anyukám mindig a vendéglátásra. Jó érzéke volt hozzá, nagyon finoman főzött, sütött, díszítette a hidegtálakat, tortákat. Az ismerősök szerettek hozzánk járni. Matyi néni, a védőnő a körorvossal mindig nálunk ebédelt. A fiatal orvos kiment a konyhába, ott forgolódott a készülő ételek körül, aztán - mint egy csintalan kölyök - kiemel egy szelet rántott-húst a tálból. Anyukám mosolyogva ránéz, és a mutatóujjával megfenyegeti...
Milyen szomorú, hogy már csak így, emlékezetben láthatom...
Hajnal lehetett, mikor végre álom jött a szememre.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2011-11-03 18:03:37

válasz T. Pandur Judit (2011-11-02 18:31:17) üzenetére
Kedves Judit!
Elfogadnálak családtagnak, kedves jó barátnak, szívesen látott vendégnek.
Valóban érdekes, hogy éppen ilyen napon választottad ki ezt a történetet, amely színtiszta valóság, ugyanis az én véleményem, hogy annyi esemény történik meg egy-egy családban és a család környezetében, ismerősei körében, hogy szerintem kár kitalált történeteken törni a fejünket.
Vagy ahogyan a Te közreadott útleírások is fantasztikusak, pedig "csupán" élethűen leírod mindazt, amit átéltél.
Szerencsésnek mondhatom magam, bármilyen nehéz korszakban is születtem és éltem, de nagyon jó szüleim voltak, és nagyon kedves-rendes három fiútestvérrel együtt nevelkedtem. Ezért nem volt nehéz válogatnám, amikor egy-egy megtörtént esetet meg akartam örökíteni. S még nem beszéltem arról sem, hogy nagyon szeretem a természetet, ami szintén határtalan tára a szépségnek, csodának. Hiszen mindezt Te is tudod, és átadod nekünk írásaidban.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2011-11-02 18:31:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Milyen különös, hogy éppen ma, halottak napján olvastam el ezt a régi történetedet...
Olyan szépen, olyan szeretettel van megírva, mint minden visszaemlékezésed, amit a családodról írtál.
Remélem azt a sok szeretetet ami belőled árad feléjük, ők is viszonozták/viszonozzák!
Szeretem a szépen megírt, lényegre törő, de mégis olvasmányos történeteidet. Szinte családtagnak érzem magam Nálatok, vagy egy szivesen látott, kedves barátnak.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2011-03-22 21:27:19

Kedves Ági!

Valóban nagyon szomorú történet, s nekem mélyen a lelkembe vésődött az a szeretet, ami szüleim közt halálukig fennmaradt. Mert apám a szobájában megérezte anyukám halálát, aki a távoli kórházban volt, s nem is tudhatta, hiszen akkor ott még telefon nem volt. Én mentem hozzá a hírrel, de ő már tudta, megérezte. Soha sem tudom elfelejteni azokat a megrázó perceket, amit akkor együtt megéltünk.
Köszönöm kedves szavaidat, s hogy elolvastad a történetet.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11596
Időpont: 2011-03-22 20:30:52

válasz Arnodre (2006-08-08 22:32:22) üzenetére
Köszönöm mindkettőtöknek, hogy olvastátok. Nem tudom miért, csak most találtam rá a kedves érdeklődő soraitokra.
Köszönöm. Kata
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-10-12 05:09:10

hát minden öreg idejut, sajnos.
Alkotó
Regisztrált:
2006-07-03
Összes értékelés:
341
Időpont: 2006-08-08 22:32:22

Hu! Nagyon szép és megható!
Annyira tudom sajnálni az ilyen öreg embereket, akik több évtized után maradnak egyedül...
Engem főleg ebből a szempontból fogott meg a mű, mert nagyapám is hasonló helyzetben van...
mostani éveim többszörösét leélni valakivel és elveszíteni... Jesszusom!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Apeva 1-4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Halandó élet, halhatatlanságba ágyazva címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Útikalauz című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku-haj címmel a várólistára

barnaby alkotást töltött fel Egy nemzet nevében (ünnep előtti gondolatok) címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Mikor még nem voltam címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)