Üresség...Ez minden, mit érzek,
Kín és Halál, ez lett hát a végzet.
Valaki nélkül szenvedés az élet,
Valaki nélkül nincs értelme élnem.

Ígéretet tettél, sokat és szépet,
Nem hagysz el addig, amég csak élek.
Kezemet fogod, mikor megszerzem diplomám,
Pezsgőt bontasz majd lakodalmam napján.

Annyi minden maradt bevégezetlen!
Annyi perc lett volna az életben,
Mit együtt kell megélnünk.
Szebb, s jobb jövőt együtt remélnünk.

De elmentél.Eljött a végzet.
Jött a kór, mely sírásra késztet.
Szenvedtél egy évet, ágyad kínpadod,
Csak ezt suttogtad: élni akarok!

S én hittem, bíztam a jövőben...
Akartam a Te győzelmed!
De halotti tor a jutalom,
Küzdelmedet őrzi földhalom.

Pedig álmodtam egy jövőt, szépet,
De a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csak alszol valahol, álmodsz...
Egy szebb, boldogabb, közös világot.