Szétporladt bűntudat,változó percek,
láthatatlan világok közt lebegnek.
Hasító képek, elfojtott vágyak,
meg nem szűnő színes árnyak.

Te lettél mind akaratlan,
hajthatatlan gondolat szakadatlan.
Csak néhány perc az emlék,
mégis rejtély,maradnék vagy mennék.

Tudni vágyom miért jöttél,
utamon most miért jelentél.
Mi lenne, ha felednélek,
bűn vagy kincs, ha rejtenélek?

Csókod mindig újra kell,
lelkem mégis útra kel,
holnap új élet ragad el,
szétzúz vagy felemel?

Hajnalokkal szűnő vágy,
vagy éjjeli hideg ágy,
múltba tűnő halott kép,
vagy mélyen izzó örök fék?

Történt egy varázslat,
vagy lobbanó parázs hat,
elragadó új érzés,
vagy belénk vésett vérző kérdés?

Engem hív az út,
téged ragad a múlt,
szeretni kell mást,
magunkból pusztítani egymást.

Örök igaz, idő nagy úr,
ott rajzolódik majd az út,
s egy nap már nem lesz kérdés,
miért kínzott most az érzés.