HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1913

Írás összesen: 51075

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

sailor
2020-11-25 12:14:28

Szülinaposok
Reklám

Versek / emlékezés
Szerző: Hermione BatlerFeltöltés dátuma: 2008-07-28

Pilisi álom

Hosszú, átvirrasztott éjszakákon
magam fekszem a néma ágyon,
s a Pilis megint szólít, s visszavár.

Hány, meg hány átvirrasztott éjszakán
gondoltam rá, hogy talán
egyszer viszontlátom megint?

"Te Pilis! Mért követsz te engem,
mi az mi hozzád vonz engem?" -
kérdezem rekedten.

"A szeretet, s azok kik téged szeretnek:
fogadott nagyanyád s egy másik család.

Délután,
ha kitekintesz szobád ablakán,
s meglátod a Mátra ormát,
a Mátrában a Pilis mosolyog rád.
Ha a vidéken eső vonul át,
arra gondolsz, talán
épp így esik
a Pilisben is.

Ha a vidéken vihar közeleg
elréved eszed a pilisi táj viharán,
hol egy - két délután
oly megnyugtatóan esett...

Aztán felidézed, kik téged szeretnek,
s arcodon egy könnycsepp legördül,
mert érzed legbelül,
hogy bármi történik is,
az emléket nem veheti el tőled
senki sem: az örökké tied.

Látod a kertet, hol nagyanyáddal
a gazt egyelitek.
Érzed a borok illatát,
ami esténként,
mikor hosszan meséltél,
kicsit a fejedbe szállt.
Érzed a zsalugátereken átszűrődő fényt,
mely reggel felébresztett.

A másik helyen
először a fürész hangja szólt reketten.
A fehér kerítésre néztél, s
egy rég ismert kerítést felidéztél.
Akkor már tudtad,
mit csak sejt a lélek:
EZ a ház mindörökre a Te részed.

Aztán bementél az ajtón,
és csoda - világ tárult eléd,
valami megfoghatatlan
varázsban lett részed.
Öröm és béket fogadott:
egy kicsit számoltak tevéled..." -
szólt a Pilis, majd tovább hallgatott.

S mire az első napsugár
megérintette a Föld porát,
az ágyban egy gyermek zokogott,
s a néma hálaima után
csak ennyit motyogott:
"Köszönöm néked Pilis!
Köszönöm néked Élet!
Köszönöm, hogy legalább ennyi adatott!"

2008.július 27.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) botladozó fények című alkotáshoz

Szabó András bejegyzést írt a(z) Ostyák című alkotáshoz

Szabó András alkotást töltött fel Kedves G.S. Élethűsgről aggodalommal címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) botladozó fények című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt az ősz címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Számadás helyett című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Adventre címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 59. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 59. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) botladozó fények című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) botladozó fények című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) botladozó fények című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)