HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-07-28

HB új kalandjai: Becsületbeli lopás

Becsületbeli lopás



Létezett abban az időben a mólón rajtunk kívül még két társaság. Ismertük őket, bár túlzottan nagy barátságba se egyikkel se másikkal nem keveredtünk. Az egyik társaságot a "belvárosi galeri" nevezetű banda néhány tagja alkotta, ők hárman-négyen lehettek, s rendszerint a móló legvégében tanyáztak. Veszélyes, zűrös fickók voltak, igazi nagyvadak. Nekem és a Hámori Bandinak nem sok gondunk volt velük, udvarias, szevasz-szevasz volt a viszony. A másik társaság, ki tudja honnan szalajtott szedett-vedett alakok, tőlünk néhány tíz méterrel lejebb, a móló öböl felőli részének füves területét foglalták el a VITUKI szögesdróttal körbekerített mérőállomása, és a szélső nyárfa közötti térségen kissé közelebb a VITUKI-hoz, mint a nyárfasorhoz.
Velük is csak szevasz-szevaszba voltunk.
Nos, ez utóbbi társaság néhány embere, akik ismeretség révén bejáratosak voltak az üdülőbe, egy éjszaka ellopták a büfésnőnek az üdülő gazdasági épületei mögé kipakolt, betéti díjas, visszaváltásra váró sörös, illetve boros-üveg-készletét. Egy kézikocsinyi üveget rekkentettek el, a betétdíj egész komoly értéket képviselt. Mariska néninek (ö gebinben vezette a büfét) nagy kára keletkezett, sírt is reggel, mint a záporeső, a történteket észlelve. Mariska néni Tenkey néninek panaszkodott éppen, amikor a hajnali futásból visszatérvén, reggelizési szándékkal bementünk az üdülőbe. A bejárat mellett rögtön balra volt a büfé, mellette Tenkey néni picuri irodája, az irodaajtó a társalgó előterére nyílott, pár lépésnyire innen volt felállítva a biliárdasztal és, ugyanitt üvegasztalok roskadásig megrakva sajtótermékekkel, valamint nagy, kényelmes, süppedő bőrfotelek az üvegasztalok mellett a végből, hogy szolgálják az üdülővendégek mindennemű, és rangú kényelmét. A két hölgy a büfé, és az iroda melletti falrész előtt beszélgetett, Tenkey néni, ha jól emlékszem hátával a lambériának támaszkodott megérkezésünk percében, vele szemben állt sírásra görbült szájjal, szemüvegét törölgetve Mariska néni. Mindkét nő fehér köpenyben volt. Tenkey nénit csak az különböztette meg Mariska nénitől (azon kívül, amit az imént említettem, már tudniillik, hogy ő eredendően a lambériát támasztotta), -hogy jó fél fejjel magasabb volt, mint Mariska néni, és szürke volt a haja, míg beszélgető-partnerének hót barna, és alacsony volt, mint a mosómedve. Mi beléptünk, elől hanyagul, vállát lóbálva a Testvér, mögötte mellkasom feszítve én. A gebines-nő ekkor kezdett el sírni. Szerintem sírt volna tovább, ki tudja meddig sírt volna ottan, ha Tenkey néni oda nem int magához minket. De odaintett, s ezzel egy időre véget vetett Mariska néni sírámainak, a sírás, és pityorgás fel lett függesztve arra az időre, míg félig elmesélve, félig elmeséltetve Mariska nénivel a történteket, a kedves hölgy figyelmét a megoldás lehetséges változatainak elemzésére ösztökélte. A büfésnő édes, komoly, ennivalóan mély, nagymamás ráncokba futó arccal elemzett, majd immáron már nem sírva, de még mindig reszketegesre csukló hangon kijelentette: " minden bizonnyal Kálló Kis Béláék lehettek a tettesek, ők sündörögtek a délután folyamán mindíglen arra hátul, még csudálkoztam is magamban, mi a rossznyavaja eszi őket mindíglen oda..."
El kell mondanom, Kálló Kiss Béla azt a társaságot jelentette, akik tőlünk jobbra, a VITUKI állomása mellett tanyáztak, a név jól ismert volt bizonyos korábbi fennforgások óta. Jól tudta a Hámori Bandi kik a Kálló Kissék és mondta is rögtön, hogy nagyon nem tetszett neki az elmúlt nap folyamán az a társaság, és csóválta hozzá a fejét, ahogy csak ő tudta csóválni.
Tenkey néni azért hívott magához minket, hogy adjunk tanácsot, mit lehet ebben a helyzetben tenni? -ez derült ki végül.
-Bandikám, -fordult okos, tudálékos arcával langaléta haverom felé, -mondd csak, mit lehet ebben a helyzetben tenni?!
A Testvér elmeresztette kék szemét, hol rám, hol Mariska nénire, hol Tenkey nénire nézett.
-Ne tessenek semmit csinálni, kezitcsókolom, -szólt aztán megfontoltan, -tessenek az egészet rám bízni.
Mondott még két-három "kezitcsókolomot" majd hozzám fordult.
-Gyere Testvér, -sürgetett. -Együnk előbb Testvér, mert kilyukad a belem. Omlett lesz reggelire és bőrös-virsli, azt mondta a szakács, és én mindkettőből kérni fogok repetát, s megiszok hozzá egy egész kancsó tejeskávét, vagy kettőt, igen, kettőt, Testvér, ha nincs ellene kifogásod. Csak menjünk már, Jézusmária, menjünk, menjünk, menjünk.
A Fasorban trenyáltunk ezt követően, ez volt a következő napirendi pont. Bemelegítés közben, éppen nyújtottunk, szökdeltünk és lazítottunk, a szituációtól imprimálva azt mondtam a Testvérnek:
-Figyelj Testvér, ne is haragudj Testvér, de most szarrá verlek Testvér!
Rám nézett egy pillanatra, bár a szökdelést nem hagyta abba. Felém villanó sugarát kék szemének még most is látom. Mennyi kétségbesés, és fájdalom világlott ki azokból a szemekből, értem, miattam, balgaságom miatt. Még ilyet! -ezt mondta az a két szem. Hát létezhet az, hogy valaki engem, a nagy HB-ét szarrá verjen?! És az pont te lennél az, Testvér? Na ne röhögtess, Testvér, én vagyok a legjobb, én vagyok a legnagyobb, -ezt fejezte ki a Hámori Bandi felém villanó pillantása az égnek, a kéknek felfokozott, héroszokat teremtő igaz merényével.
Aztán magabízóan csak ilyet szólt:
-Figyelj, lovasszobrot állíttatok neked a Hősök terén, Testvér, ha megversz. És, huhogó díszlépésben fogom ottan neked az seggedet kinyalni. Tudod, milyen a huhogó díszlépés, Testvér? Nem. Na, majd én megmondom. Egy lépés, egy nyalás, egy huhogás. Igen, Tetvér, ne röhögj Testvér. Huhogni kell közben, ezért huhogó a díszlépés. Gyere, lássunk neki, mert sok dolgunk van még máma.
Öldöklő csatát vívtunk. Három és fél órán keresztül püföltük a labdát, de nem jutottunk egyről a kettőre. A döntő szettet én nyertem 15:13-ra.
Az utolsó poén után a Testvér bejött a hálóhoz, megölelt, megcsókolt.
-Most te nyertél Testvér, -mondta, -állati nagy mákod volt. Szívtam, mint a torkosborz. Vállalsz egy visszavágót? Vagy nem mersz kiállni?
Elkezdtük a visszavágót. Az első szet közepén, 4:4-nél megjelent a gondnok és közölte, fel kell függesszük a partit, mert esedékessé vált a pályalocsolás. Hogy érzékeltesse, mennyire komolyan gondolja, ki is húzta szépen a hosszú sárga locsoló-tömlőt és elballagott a sarokba a csapot megnyitni.
Mit volt mit tenni, el kellett menni eztán a mólóra. Várt ránk a kötelezettségek újabb sorozata, a fürdés, a vitorlázás, a sörözés és más eféle, kellemes, de úntig únt mulatságok. Nehéz teher volt az élet 20 évesen, de derekasan kiáltunk a porondra, soha nem hátrálva, soha nem retirálva.
A vitorlástelep előtt Rob Robiba botlottunk. Különösen öregnek tűnt most és összeesettnek, ahogy kezében a rumosüveggel a telep nyitott kapujában ácsorgott. Lába megroggyant, fejét kínlódva fordította felénk.
-Mi a harci helyzet? -kérdezte. -Dugtatok már máma?
-Még nem, -mondta a Hámori Bandi, -de azon vagyunk, éppen, hogy dugjunk. Hogy ityeg?
Robi megkérdezte még, kérünk-e rumot? Kértünk, átvettük a flaskát és megittuk a Robi maradék rumját. Otthagytuk Robit asztán, aki csak egy hozzánk hasonló, velünk egyívású srác volt a maga 85 évével a térről. Tibor Tibor nagy hangját hallottuk a gátról, ahogy tovább baktattunk, goromba szavakkal szidalmazta az egyik hajó mancsaftját, aztán szembejött velünk egy ismeretlen lány, és a Testvér összeismerkedett vele.
Megkérdezte tőle:
-Mondd, kislány, tudsz te már egyedül pisilni?
Az ismeretlen lány nevetve válaszolt:
-Persze, hogy tudok, és mondd csak nagyfiú, te tudsz-e...izé...
-Tudok, -szögezte le a Hámori Bandi, -majd kimegyünk a belugával később, majd szólok, hogyha megyünk, és akkor majd meglátod.
Tovább mentünk ekkor, és ekkor azt mondta a Hámori Bandi.
-Mondd Testvér, szabad-e ellopni valamit, amit más már egyszer ellopott?
A kérdésre nem tudtam válaszolni, azt mondtam, én nem tudom, kérdezze meg a papot.
Volt abban az időben a mólóban egy pap. Mindig fürdőruhában volt, először nem is tudtuk róla, hogy ő pap. Annyi idős volt, mint mi, vagy talán néhány évvel idősebb. Aznap is ott volt kinn a móló hajlatában a többiekkel, az egyetemista fiúkkal és a gimnazista lányokkal. Amikor kiértünk, éppen valami történetet mesélt, a társaság nagy figyelemmel hallgatta.
Tőle is megkérdezte a Hámori Bandi:
-Mondd csak papom, szabad-e visszalopni az egyszer már mások által elrekkentett holmit? Mi áll erről a kapcsos könyvedben?
A kérdés megállt a levegőben, mindenki a Hámori Bandira nézett, aki úgy állt a vártán enciánkék úszónadrágjában, délcegen, derekát kihúzva, ahogy Hatteras kapitány állhatott Észak-fokán, a jégfal legtetején, ahol a Föld összes délkörei összefutnak.
A pap mérlegelt, majd így felelt.
-Azt mondja a tízparancsolat: "ne lopj". A tiltás világos, Isten nem fűz hozzá semmit. Nem mondja, hogy ne lopj ekkor vagy akkor, ne lopj, ha így, vagy úgy van. Csak annyit mond,...annyit mond: ne lopj, s ezért én is csak azt tudom mondani neked, mint, ami Isten mond: NE LOPJ!
A sárgahajú lány, akibe szerelmes voltam, ránézett a Hámori Bandira, aztán énrám nézett. Arcán átviláglott valami, amit felületesen akár érdeklődésnek is lehetett vélni. Megigazította melltartója pántját, lejebb tolta egy kicsit a felső szegélyt, hogy alatta is barnuljon.
Éleződött a dolog, és a Testvér azt mondta a papnak: "köszönöm", a pap meg így adta vissza a szót. "szívesen" és aztán még hozzáfűzte:
-De tudj róla, bármi bűnt követsz is el, Isten közel van, és megbocsájt, ha szívből kéred"
Éleződött a dolog kétségkívül. A Testvér karonfogott.
-Gyere csak Testvér, nekünk most dolgunk van Testvér.
-Mi a dolgunk Testvér, -kérdeztem midőn beértünk a fiatal nyárfák alá.
Hámori Bandi nem felelt sejtelmesen mosolygott, s megfogva a karomat húzott előre, egyre előre. Egy helyen megállt, majdnem ott voltunk már a VITUKI nagy piros motorosa előtt, s lemutatott a móló mellett himbálózó csónakokra.
-Mit látsz ott Testvér?
Lenéztem, de a szokot képen kívül semmi érdemlegeset nem tudtam felfedezni, ami akár a lopásra, akár a mi, ezzel kapcsolatos teendőinkre utalt volna.
-Ott-ott, -mutatta a Testvér, s újja egy ponyvával letakart csónak irányába mutatott. Azt a csónakot én is ismertem, gazdája a villasoron lakott, de már hetek óta nem láttuk. A csónak mellett összetört sörösüveg cserepei látszottak a köveken.
-A ponyva alatt vannak az ellopott üvegekTestvér! Éjszaka visszalopjuk őket Testvér! Isten majd megbocsájt, Testvér!
Másnap reggel a betétdíjas üvegek egy szálig újra a kézikocsiban voltak, hátul, a szokott helyen, a kerítés és a gazdasági épület sarka között. Mariska néni egy könnycseppet morzsolt el a szeme sarkában, Tenkey néni pedig kezét a Hámori Bandi férfiasan széles vállára téve így szólt.
-Köszönöm Bandikám. Nem is tudom, mit mondjak most. Van fenn az emeleten egy kétágyas szoba. A személyzet részére van fenntartva. Azt a szobát örökre nektek adom. Amíg én vagyok itt az üdülővezető, a tiétek, nem kell érte fizetnetek.

Mi a történet vége?

A történet vége nagyon érdekes, s felettébb rejtélyes. Harmadnapra felszívódott
a mólóból a Kálló Kiss féle galeri. Félreértés ne essék, nem az üveglopás miatti eset miatt mentek el. Hogy voltaképpen mi is történt, azt a Hámori Banditól tudtam meg, ő meg a kis-Maghytól hallotta.
A viharágyú mellett, a mólónak a nyílt víz felőli oldalán egy részen ki voltak szedve a nagy kövek, itt lehetett bemenni fürödni. Másnap, azt követően, hogy az üvegek a csónakból eltűntek, a vezér délelőtt elhatározta, hogy bemegy egyet úszni a Balatonba. Ő ment éppen befele, a belvárosi galeri főnöke pedig jött éppen kifele. Kálló Kiss Béla elkezdett hercigeskedni a belvárosi galeri főnökével. A főnök egy szőke, jó sérójú srác volt, szijjas, kemény. Az a fajta volt, aki előbb üt, s csak azután kérdez. Ha volt valaki ott, a Hámori Bandin kívül, akivel nem lehetett csak úgy viccelődni, akkor a belvárosi galeri vezére az a fajta fickó volt. Úgy csapta szájon a Kálló Kisst, hogy az csak eldőlt egyszeribe, orrán, száján folyt a vér.

Harmadnapra eltűnt a mólóból a galeri, hírük se maradt.
A Testvér azt mondta nekem este a beluga cokpitjében:
-Menjünk ki a partra Testvér, s igyunk egy jó korsó hideg sört. Szomjas vagyok. Van nálad pénz, Testvér, mert az én kalóriapénzem, amit az olimpiai felkészülésért kapok, megint késik.

Megnéztem a bukszám. Két sörre való még volt benne. Úgy döntöttem, elköltjük.
-Másnap, -gondoltam, ha lesz másnap, majd a lányok hozzák a hajóra a kaját és a piát.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2009-01-14 18:26:54

Köszi! Most már ezt is tudom. Banditól csömöröm? Dehogy! Bandi örök! :DD
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2009-01-13 21:04:17

A VITUKI Vízügyi Tudományos Kutató Intézet. Köszönöm, hogy ezt a HB kalandot is elolvastad. Nincs még csömöröd HB-tól? Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2009-01-13 18:51:03

Még mindig van hangulata! És Bandi is a régi. Na meg a Tesója. Csak azt áruld már el nekem, mi a jó nyavalya az a VITUKI??? :D
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-08-01 15:44:09

válasz Rozán Eszter (2008-08-01 13:33:12) üzenetére
A megoldás kézenfekvő, a megfejtés tökéletes. Csakhogy van egy "rejtett" szempont is. Mi van akkor, ha valaki azért lop (vissza) betétdíjas üvekeket, hogy a jó-cselekedet által bizonyos előnyökhöz jusson?! Szóval a HB azért egy bonyolult figura, -gondold csak el!

Üdvözlet: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-08-01 13:33:12

Szia!
HB kérdésére válaszolva, igenis vissza lehet lopni, amit egyszer elloptak, hiszen a lopással nem kerül át a dolog az illető tulajdonába, hanem az eredeti tulajdonosé marad. Másrészt meg Bandi csak visszaszolgáltatta az üvegeket, tehát jót cselekedett. Ha viszont valaki azért lopná el még egyszer, hogy eladja, és a pénzt megtartsa magának, az már erkölcsileg megkérdőjelezhető.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)