HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2008-08-01

HB új kalandjai: Egy szörnyen erkölcstelen szeretkezés

Egy szörnyen erkölcstelen szeretkezés.



Világéletemben meg voltam róla győződve, hogy minden szeretkezés erkölcsös. Isten teremtette a férfit férfinak és a nőt nőnek, Ö tudja miért teremtette ílyennek őket, Ő akarta, hogy így legyen. Szóval, mint mondottam, világnézeti alapon száz százalékig biztos voltam abban, hogy a szeretkezés, jó, a szeretkezés hasznos, a szeretkezés erkölcsös. Egyszer aztán mégis belefutottam egy olyanba, melyről most utólagosan azt kell mondanom: erkölcstelen volt, nagyon-nagyon erkölcstelen. Erről a végtelenül erkölcstelen szeretkezésről akarok most mesélni.
Történt egyszer, az egyik nyáron, ne kérdezzétek már melyiken, mert a nyarak így utólag összefolynak bennem egyetlen-egy, nagy, elfogyhatatlan nyárba, összeismerkedtem a mólón egy lánnyal. Ez a lány valakinek a valakije volt ott kinn, talán az egyik egyetemista fiúnak volt a húga, vagy az egyik gimnazista lánynak a nővére, végül is mindegy. Nagyon szép lány volt, érdekesen, izgalmasan szép, nem azon az únt, egyhangú módon, ahogy a szép lányok általában szépek szoktak lenni, hanem valahogy máshogy, egyedi izgalmas, megfejthetetlen módon. Hogy mi tetszett benne? Tetszett a szeme, ami olyan volt, ha nevetett, mint a búzavirág, tetszett a szája, melynek színe érett cseresznyére emlékeztetett, tetszett fiúsra vágott rövid haja, nyúlánk alakja, formás, kicsi melle. Tetszett, ahogy lépett, tetszett, ahogy beszélt. Tetszett a csibészes kifejezés, ami az arcán ült, s ami oly különlegessé tette. Férfivágyat éreztem iránta, -de csak azt, és semmi mást. Mert volt ám egy bibi. Én ugyanis azon a nyáron a sárgahajú lányba voltam szerelmes!
A sárgahajú lány általában a móló derekánnál tanyázott, más történeteimben már beszámoltam róla. Általában a törölközőjén ült, általában felhúzott térdekkel ült, és a vizet bámulta, vagy lebámult a fürdőruha kivágásába, két melle közé, és nézte, szépek-, teltek-e, barnák-e a mellek?
A mellek nálam mindig nagyon sokat jelentettek. Ha a sárgahajú lányra néztem, először mindig a mellére esett a tekintetem. Ő, általában észrevette, hogy nézem a mellét, sőt, azt kell, hogy mondjam, mindig észrevette, s visszaigazolta egy átható pillantással, ami semmit, de semmit nem fejezett ki az égegyadta világon. Az is megtörtént, ilyenkor, hogy csókos száját apró, alig észlelhető félmosolyra húzta. Ilyenkor én voltam a legboldogabb ember a világon, hiába beszélt nekem a Hámori Bandi, hiába mondta észlelvén a közjátékot:"jaj, Testvér, hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni, Testvér!"
Szerelmes voltam a sárgahajú lányba, és kívántam a barnahajút. Hogy ez konkrétan mit jelent, arról majd később, de annyit már most mondhatok: a megkülönböztetés semmiképpen nem jelenti azt, hogy a sárgahajú lányt nem kívántam! Őt kívántam csak igazán, csak másképp kívántam, mint a másikat, akit csak a puszta, világló vággyal kívántam. A szerelmemet szerelemmel kívántam, -és úgy gondolom, ez döntő különbség.
Miért voltam szerelmes a sárgahajú lányba, s miért nem voltam a barnahajúba, aki viszont mellesleg énbelém volt szerelmes, -ezt viszont meg nem tudtam volna mondani. Ezek a szív dolgok roppant bonyolultak. De lássuk mi is történt.
A történet veleje a mólóbeli beszélgetésekbe van elrejtve, ezért asztán előbb ezeket mondom.
Így ültünk körben:
A viharágyú vaskos, ferdén felfelé meredő csöve mellett ült a szerelmem, a sárgahajú lány. Mellette ültem én, óvatosan ültem, nehogy hozzáérjek a törölközője sarkához. A viharágyú másik oldalán az egyetemista srác dekkolt, akivel a sárgahajú lány esténként a kocsmában málnaszörpöt szokott inni. Mi hárman egy csoportot képeztünk fenn a mellvéden, de itt volt még két lépéssel arrébb egy gimnazista lánnyal összefonódva a Hámori Bandi is, ők külön csoportot képeztek. A Testvér éppen akcióban volt, karja a lány vállán nyugodott, a lány kicsi keze meg a Testvér combján, illetlenül közel a kék úszónadrághoz.
Lenn ellenben, átellenben a móló betonplaccán meglehetősen közel hozzám a barnahajú lány ült gyékényén, e történet főszereplője, aztán mellette és mögötte szétszórtan az egyetemista fiúk és a gimnazista lányok. A pap kicsit távolabb volt tőlünk, nem sokkal távolabb, éppen csak egy kicsit. Hétágra sütött a nap, a délelőtt közepében voltunk, és sokan fürödtek.
Ekkor mondtam, ki tudja mely okból és meggondolásból az első marhaságot, ami mindent elindított. Így szóltam a sárgahajú lányhoz:
-Nézd csak amott azt a hattyút szerelmem, milyen szép hattyú az a hattyú!
Nekem fordult hirtelen erre, mint a darázs.
-Ne nevezz szerelmednek, -sziszegte.
Felvette olajos üvegecskéjét lecsavarta a kupakot, öntött valamennyit a tenyerébe, és kenni kezdte a vállát.
-Bekenem a hátadat, ha akarod, -ajánlkoztam.
A szerelmem erre már nem válaszolt, kente magát tovább elől is, a melle között is, és nézte a mellét, ami feszes volt, szép volt, majd kicsattant. Rólam tudomást se vett, mintha én a világon se lennék.
Megszólalt viszont lent a lábamnál a barnahajú lány, és csibészes kifejezéssel édes, szeplős arcán megjegyezte, hogy az ő hátát viszont bekenhetném, ha már annyira kenni támadt kedvem. Nem tudtam mit mondani hirtelen erre, benne voltam a mókuskerékben, a kerék forgott, én voltam a mókus, a hosszúfarkú mókus.
-Figyelj csak, -szóltam a szerelmemhez, és kezemet kinyújtottam feléje, és majdnem hozzáértem a vállához, -most repült el.
Rám nézett. A szeme olyan volt, mint a macskáké, zöld és sárga pettyek kergetőztek íriszében. Nem lehetett elmenni rajta, mit akar a szeme kifejezni.
-Mi a nyomort akarsz tőlem, -megmondanád végre? -kérdezte bágyadtan, erőtlenül.
A Testvér valamit súgott ekkor a gimnazista lány fülébe. Odahajolt hozzá, néhány percig csókolóztak. Ha akartam, ha nem, láttam, mi történik. A gimnazista lány vihogott, és azt mondta, oké, rendben, a dolog túl van tárgyalva. Felálltak és elindultak. Tudtam hová mennek, nem kellett sok ész, hogy kitaláljam. A Hámori Bandi és a gimnazista lány azért mentek a belugára, hogy...nem akarom kimondani, miért, nehogy valaki megbotránkozzon. A Testvér majd felszereli a hajót, mondtam magamban- és kiviszi a nyílt vízre. Ott majd lehorgonyoznak, lehúzzák a vásznakat, leveszik a ruhájukat és megteszik. Aztán visszajönnek majd és leülnek újra közénk.
-Elrepült a hattyú, -mondtam, illetve súgtam cserepes szájjal a sárgahajú lány felé.
-Tényleg elrepült, ott repül, ni -csudálkozott a barna lány.
-Haggyál mán a nyomorba, -mondta a szerelmem. -Mi a töknek, nem hagysz má' békén!
-De jó lenne most egy hideg málnaszörp, -sóhajtott az egyetemista és rágott, szívott valami füvet, amit oldalról tépett le.

Telt a délelőtt, futottak az öreg órák Vándorolt a nap az égen, most a part felett állt, a VITUKI csupa üveg épülete felett. Fürödtünk időnként, a nagy bazalt-kövekből épített trambulinról fejeseket ugráltunk a vízbe. A mókuskerék egyre forgott.
-Megsímogatnám a combodat, -mondtam egyszer csak a szerelmemnek.
A szerelmem durcás arccal hallgatott a törölközőjén, úgy tett, mintha a félhangosan kiejtett szavakat meg se hallotta volna. Meghallotta ellenben átellenben a lábamnál a másik lány és kuncogva szólt fel a mellvédre:
-Nekem megsímogathatod ott, de csak finoman ám, óvatosan ám!
Férfivágyat kezdtem érezni, nőttön nőtt. Olyannyira és eladdig, hogy a barna lány is felfedezte, befelé szívva a levegőt nevetett egy sort, arca rózsaszínből élénk pirosba váltott. Nem nézett rám, tekintete kinn kalandozott a vízen a gumicsónakázó, fürdőmatracozó, csapkodó, labdázó, visongó sokaságon, -s úgy kérdezte évődve: -mikor jön vissza aTestvéred a vitorlással?
A beluga éppen ekkor futott be a két móló közé, patyolat-tiszta nagyvászna dagadt a szélben. Elhúzott a VITUKI szögesdróttal elkerített mérőállomása mellett, simán siklott a hullámtalan felszínen. A Testvér kutatva nézett ki a mólóra, észrevett és odaintett. Felálltam, körbetekertem magam egy nagy, virágmintás törölközővel, s felállt lángoló, piros arccal, egyre csak kuncogva befelé magába, a barna leányzó is a móló kövéről. Úgy volt, hogy indulunk, csak még a cókmókjainkat szedegettük a törölközőt és a többit.
-Tudnál szerezni jegyet a ma esti filmre, -kérdezte a szerelmem e perc kellő közepén. Visszafordult, szemembe nézett, nyávogós hangon mondta, amit mondott, midőn már éppen indulóban voltunk.
Belém a kérdéstől belém nyilallott valami édes szép gondolat: szeret, mégis csak szeret, -bíztattam magam ezen écesszel. Maradtam volna hát, oly édes volt az érzés. Megtorpantam, szerelmemre néztem. Fájt a pillanat, fájt a nyár. A lány azonban, aki vágyamat bájával, nyíltságával, viszont-vágyával felkorbácsolta gyengéden megfogta a könyököm, és halk hangon megszólított, gyere, gyere, mire vársz?! Vagy már nem akarsz...vitorlázni?
Szeretkeztünk mi aztán a belugán, annak kemény, funírból készült fedélzetén annyit össze-vissza, amennyit csak bírtunk. Nagyon jó volt, csak nagyon erkölcstelen. Mert, röstellem elmondani, amíg a barna hajú lánnyal voltam, végig a sárga hajúra gondoltam. Egyre csak az járt az eszembe, hogy megkérdezte, igen, megkérdezte: nem-e tudnék mozijegyet szerezni estére? Tőlem kérdezte, és nem az egyetemista sráctól, -mondtam magamban álmélkodva, míg a dolgom tettem a deken. Ez jelent valamit, ez jelent valamit...
A szép, barna lány vívódásaimból nem vett észre semmit. Ha a Testvér ott lett volna, és belelátott volna a fejembe, biztos azt mondta volna: "hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni Testvér!"
Aztán véget ért a nap, és eljött az este. És este valaki kihozott a mólóra egy demizson nagyon finom édes, fehérbort. Félkörben ültünk, kézről kézre járt a demizson. Szó esett mindenről, de a szerelemről esett a legtöbb szó. Ugrattuk a fiatal papot. Az egyik egyetemista fiú nevetve kérdezte tőle: mondd, atya, szabad szeretkezni, -szabad, atya? Mit ír erről a Biblia?
-Ne paráználkodj, -mondta a pap, és ő is nevetett. -Az van a tízparancsolatban, hogy ne paráználkodj. S ebben a szeretkezés is benne van.
-Mi van még benne, atya? -forszírozta egy hang a sötétből.
-Minden, ami a nemiséggel kapcsolatos. Ne kérdezzetek többet, ne kérdezzetek részleteket.
Én kerültem sorra, az egyik gimnazista lány nyújtotta oda a demizsont, ő a Hámori Banditól kapta, a Hámori Bandi meg egy egyetemista fiútól. Belekortyoltam. Az édes, erős ital átjárta a testemet. Kimondtam, ami a bögyömben motoszkált, a bor tette, a bor adta hozzá a bátorságot.
-Minden szeretkezés erkölcstelen, atya? Az is erkölcstelen, amelynek mindkét szülője a szerelem?
-Az is, -mondta a pap lakonikus rövidséggel. -Testi kapcsolat csak házastársak között megengedett, Isten előtt kötött, Istentől megáldott házasságban, gyermek-nemzési céllal. Nem tudok többet mondani a témáról. Aki közel akar kerülni Istenhez, annak be kell tartania Isten törvényeit.

Sokáig ültünk még kinn a mólón a meleg, nyári éjszakában. Fölséges csend volt, sziporkáztak fenn a csillagok. Végtelen szomorúság vett rajtam erőt. Szomorú voltam a nyártól, az estétől, szomorú voltam a szerelemtől. Nem messze tőlem két egyetemista fiú között ott ült a sárgahajú lány, az a lány, akibe szerelmes voltam, ő miatta voltam aztán végképp szomorú. És, amiatt, amit a pap mondott.
"Minden szeretkezés erkölcstelen" -ez volt a veleje annak, amit a pap mondott.
-Ha ez így van, -mondtam magamban elmerengve, -ha tényleg így van, ha a szerelmes szívvel elkövetett szeretkezés is erkölcstelen, mennyire, de mennyire erkölcstelen az én mai napi szeretkezésem! Mert én a barnahajú lánnyal szeretkeztem, akibe nem voltam szerelmes, s közben egyfolytában a sárgahajúra gondoltam, akibe viszontmeg szerelmes voltam.

Sok héten keresztül éltem még erkölcstelen életet, míg a barna lány el nem utazott. Ő szerelmes volt belém, ő nem követett el erkölcstelenséget, legalább is akkorát nem, mint én. És nem követett el erkölcstelenséget a Hámori Bandi se, aki minden lányt elvitt a mólón, aki hagyta magát, és közben egyikbe se volt szerelmes.


(Úgy gondolom, ez a történet kicsit erkölcstelen, annyira csak, amennyire a világ az, amennyire mi emberek akik nem vagyunk szentek, erkölcstelenek vagyunk. Erkölcstelen a történet, de úgy gondolom, nem megbotránkoztató. Azért nem az, mert emberi. Aki a nemiség kérdéseit megbotránkoztatónak tartja, annak ajánlom figyelmébe az ógörög költészetet, Sapho-t és társait.)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2009-01-10 16:53:51

Rátapintottál, ez a bibi benne. De mégis tartozhatsz Valakihez, ha akarsz, aki több, mint az egyház, s aki megbocsájt, ha erkölcstelen vagy. És miér? Ha valaki erkölcsös, de hazudik, lop, csal, letojja embertársait, stb, az jobb??????????
Szia: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2009-01-09 22:28:34

Hát igen, ezek a "szívdolgok" elég macerásak, és az ember nem mindig a megfelelő másikba szerelmes... de hogy erkölcstelen lenne? Most hirtelen újra megértettem, miért nem akarok semmiféle egyházhoz tartozni.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-09-16 09:19:18

Köszönöm, jólesik ilyesmit olvasni. Mellesleg a vizsga várhatóan csak október közepén vagy végén lesz, addig pedig nem lehet Napviág nélkül élni.
Rozália
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-09-15 20:13:19

Örülök, hogy Te is így látod, Rozália. S annak még jobban, hogy újra "látlak"
Hiányoztál.

-én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2008-09-15 15:33:53

Szia!
Történeted semmiképpen sem megbotránkoztató. Jó kérdést vetettél föl, hogy vajon erkölcstelen-e a szeretkezés. Ha mindketten igaz szerelemből teszik, akkor nem lehet az. Ha viszont az egyik szeretkezés közben folyton a másikra gondol, ott már az erkölcsösség mivolta megkérdőjelezhető. Ebben a szörnyű hidegben jó volt nyári novelládat olvasni.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)