HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48870

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2008-08-01

Lola meghal

Egy szép napon megváltozott a táj, beborult az ég és tizenkét napig esett az eső. Aztán a vizek elárasztották a falut, a réteket és mindent, amerre a szem ellátott. A családok szétváltak, néma búcsúval egymásnak hátat fordítva elmenekültek önmagukba mindannyian. Kezüket széttárták, nehogy imára kulcsolódjon, ujjperceik megmerevedtek.

Az egész szürkeség sáros barnává alakult, véres, hullaszagú mocsár hömpölygött a játszótereken, vitte az emlékeket magával, mindenestül. Egy nő másfelé indult, bolondnak mondták, legyintettek. Ahogy a háta fel-felvillant a nihilben gúnyosan tépték ki a szívüket és utána dobták, útravalóul.

Lola a mező széléről indult el, levágott füvek, megpörkölődött virágok között húzta megfáradt, feldagadt lábait. Gyémántokat szedett, sokfajta színűt - kéket, pirosat és sárgát. Lehajolt értük és egyesével beletette ékkövekkel kirakott iszákjába. Nem volt boldog, senki nem is kívánta tőle, hogy az legyen.

Letért a rétről és az elhagyott falu felé vette útját, megtört vállain a gyémántok, mint megannyi szikla - fájt és kisebezte a bőrt, húsba szaladt és vért fakasztott. Nem jajgatott, száját összeszorítva ment előre makacsul.

Ő kereste a bajt, vonzotta a rosszat, de már nem érdekelte a dolog. Valaha szép szája gúnyosan húzódott félre, talán mosolynak szánta, talán nem. Felszakadt az ajka, sós borzalom csorgott végig az állán és ő hagyta.

Lola nem akart boldog lenni, égette a mellkasát a semmi. Bőre rászáradt a bordáira, kezein a körmök, mint megannyi karom, horogként kapaszkodtak a levegőbe. Nem érdekelt ez sem senkit, persze, miért is volna úgy? Talpa alatt forrongott a por, tüdeje megtelt vele és ő hagyta, hogy fuldokoljon.

Lola meg akart halni, de gyáva volt hozzá nagyon. Aztán mégis megemberelte magát, egy házhoz ért, amelynek romjaiból még kanyarogtak a fűtéscsövek. Vállára akasztotta a gyémántokkal teli iszákot és a magával hozott, gondosan megerősített, hurokban végződő kötelet ráerősítette a vasra. Csendesen, gúnyos arccal belehajtotta kócos-okos fejét, behunyta a szemét és elrúgta magát a kőről, amire előzőleg felállt. A csigolyája reccsent egy nagyot, de aztán csend lett, viszont ez senkit nem zavart, hiszen elmentek mind a közöny felé, saját útjaikon, egyesével-egyedül.

Lola meghalt és végre boldog lett. Ugyan, kit érdekel mindez? Téged sem igazán.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-10-25
Összes értékelés:
47
Időpont: 2008-10-29 19:52:11

Megrázó történet!
Nagyon jól megírtad!
Gratulálok hozzá!

Lily
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2008-09-17 20:32:56

Drága Szirom!

Lola nevében is köszönöm!

Tündi
Szenior tag
szirom
Regisztrált:
2007-03-02
Összes értékelés:
196
Időpont: 2008-09-14 10:35:12

Megrázó és elgondolkodtató
Dehogyis nem érdekel!
Pussz
Szirom
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2008-08-04 13:14:04

Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat!
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2008-08-04 13:13:18

Jajj, idióta nemreklámozom-nevű szövegszerkesztő program!!! Köszönöm ezerrel!!!! Kijavítom!
Alkotó
gyogyo
Regisztrált:
2006-11-26
Összes értékelés:
562
Időpont: 2008-08-03 15:11:04

A végkonklúzió levonásának joga az olvasót illeti.Ha elhagyom azt az utólsó mondatot jónak találom írásodat.A vergődés, reménytelenség elleni lázzadás
remek megrajzolása.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-08-02 20:53:38

Hű! Ezt később kommentelem. Előjáróban annyit: nagyon tetszett!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Helene Branco: Liána című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Színaranyba öltötzött címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Óh, ne hidd! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Esik a hó című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Zománc című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)