mész, mész, csak menetelsz előre a célod felé. nem sietsz, csupán a szokásos tempódban haladsz, mégis az emberek sorra tűnnek el mellőled. az időjárás sokak számára nem a legkellemesebb, de pont a te hangulatodhoz illik. fúj a szél, csepereg az eső, a hajad egyre inkább vizessé válik, de most nem figyelsz semmire. "jól esne valami" - gondolod magadban. arcok, szemek, üres tekintetek. mosolyok, amiket sosem felejtesz el. nézések, amik kitörölhetetlenek. érzések, amik újra és újra átjárnak. oly sok minden van, oly sok hogy lehetetlen őket számba venni. elmédben egyre inkább kuszálódnak a gondolatok, lassan a megőrülés határára kerülsz. semmi sem elég jó, semmi sem olyan, mint amilyennek kellene lennie. "jólesne egy ital" - szólal meg benned valami.
eléd kerül a pohár...hozzáérsz...melengeted, mintha a kedvesed lenne. belenézel és a saját lelkedet látod visszatükröződni. a feneketlen mélység egyre inkább hatalmába kerít. iszol, torkodon lecsúszik a nedű, de nem lesz jobb. valami felemelő, eget rengető érzést vártál, de ehelyett csak forróságot érzel. egyre gyakrabban nyúlsz a pohár után, talán majd átváltoztat mindent. talán megváltozik a világ. menekülés... neked már csak ez maradt. egyre inkább mosolyogsz, főként magadon. az ital telhetetlen, egyre gyorsabban tör magának utat a torkod felé, de most ez sem számít. a hangfalakból az egyik kedvenc számod dübörög. "....falling further down, falling down, down in black. falling further down, no way out, no way back...." Az utolsó poharad is kiürült. Leteszed a hirtelen súlyossá vált poharat, és megkönnyebbülsz.
Talán öt év múlva, talán húsz, de egyszer csak kinövöd majd ezt(ahogymindenkimondja), túlteszed magad rajta és elfelejted, hogy milyen is a világ.