Álmom lépte
koppan az éjben,
sötét fátyla
vígan lebben.
Botlik a csillag
csillogó fénye,
reszket a hold
a tó tükrében.


Árnyak futnak
falak mellett,
tompán puffan
a kinti világ.
Fény felé némán
surran a lepke,
bezárja szirmát
az összes virág.


Bagoly röppen
fekete égen,
fentről nézi
áldozatát.
Szalad az ürge,
eléri vége,
nem látja többet
otthonát.


Tündérek szárnya,
karcol az égre,
szerelmes szívnek
apró imát.
Csókok tüze
perzseli éppen,
az éjszaka édes
pillanatát.


Szürkén lépdel
űzi az éjjelt,
hajnal pírja
a házak falán.
Újra ébred
megint az élet,
szárnyal tova
Nap sugarán.