HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47917

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2019-03-17 06:40:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2008-08-04

A tudat rabja 2.

- A felállás hasonló volt az előző helyhez hasonlóan, ami a hely nagyságát illeti, bár itt nem hetedmagammal voltam, csak ötödmagammal.


- Új embert hoztam maguknak - szólt a kissé köpcös tiszt a többiekhez hozzátéve, hogy lehetőleg bánjanak velem normálisan......hiszen......hiszen fiatal vagyok még.

- Na ez nem jó ómen gondoltam, csak nem készítik ki itt az embert? Rám meredt mindegyikük szeme, jól végigmértek. Jöttek a kérdések: ki vagy? Miért húztak le? Mennyit kaptam?.......takarodóig beszéltettek.....nem gondoltam volna, hogy ilyen "hangversenyt" tud adni öt elítélt. Egy szemet sem aludtam.......állandó kiabálások voltak, egyesek verték a rácsot, mások erre válaszul ordították, hogy kuss legyen már.....minden eredmény nélkül, mindaddig, míg egy őr végig nem sétált a folyosón. Egyre csak az járt a fejemben, hogy ki kell bírnom, mert vársz, megvársz engem....aztán újra és újra bevillant a kép ahogy Simonhoz simulva állsz a bíróság épületében, hazudtam magamnak, hogy rosszul láttam. Egy testesebb elítélt alatt kaptam helyet az emeletes ágyon. Izgett-mozgott, evvel biztosítva azt, hogy ha tudtam volna is aludni, két perc múlva újra nyitva legyen a szemem. Valamikor mégis elnyomott az álom, hisz hullafáradtan ébredtem-riadtam fel a cella vasajtajának kicsapódására.

- Keljenek fel és tegyék rendbe magukat és a körletet. Na mi van kismadár tán süket is? -kérdezte a morózus tizedes, mikor a fejemre húztam a takarót, melynek olyan szaga volt, mintha három éve mosták volna ki utoljára-. Kapja össze magát, nem a Hiltonban van.

- Rendben!- gondoltam magamban- lássuk, hogy is kezdünk a rendrakáshoz? Ha nagyon őszinte akarok lenni nem is volt nagyon mit rendbe tennünk. A mocskos pokrócot mindenki összehajtotta és az ágy végébe tette, kicsit felráztuk a párnát és ezzel véget is ért a rendrakás. Körbenéztem: a falakra meztelen nők képei voltak aggatva szorosan egy feszület mellé. Mit keres itt egy feszület? Isten elé vágyunk? Én csak melléd vágytam. Odaléptem a mosdó mellé, kinyitottam a hidegvizet és egy tenyérnyi vizet az arcomba csaptam. Itt még a víz sem olyan, mint kint mégis felfrissített.

- Menj már arrébb! -hallottam a vállam mögül. A dagadt lakótársam furakodott, mit furakodott lökött el a mosdótól és egy embereset köpött a kagylóba.- a franc, aki megeszi minden reggel ez van, szólnom kell a börtön dokinak.

- Mit agonizálsz?- kérdezte a másik az ágyon ülve- megfáztál, majd elmúlik, nem kell ehhez a doki, de örülnék neki, ha nem köpködnéd tele, abból iszunk!

- Ja!- kapcsolódott be harmadikként egy alacsony, kopasz olyan hangsúllyal a hangjában, mely biztossá tehet téged arról, hogy bicskával eszi a fagylaltot.- Húzd el a dagadt segged legalább a vécéig.

- Sorban mind a mosdóhoz jutottunk és ott álltunk a nap elején.....egy hosszú nap elején. Tudod, ha kint vagy akkor legalább elfoglalod magad bármivel......bármi értelmessel. Jobban körbenéztem a cellában: tegnap csak a meztelen fotókat vettem észre, ma már a málló vakolatot is. Nem beszélve a szerelmes vallomásokról (Szeretlek Ica) és a vésett rovátkákról. Újra nyílt az ajtó
- Reggeli!- harsogott a tizedes (honnan tudom, hogy tizedes? Nem is voltam katona!)
- A smasszer vezérletével levonultunk a közös étkezőbe, mely akkora lehetett, mint egy iskola tornaterme. Itt a bordásfalat rácsokra és priccsekre cserélték. Lehettünk vagy háromszázan. Álltunk az ételosztó pult előtt ahol mindenki megkapta a neki szánt adagot. Nem mondom szűken mérték. Három szelet kenyér rajta margarin és valamikor szebb napokat látott felvágott. Volt ki rögtön a szemetesbe vágta és inkább ette az üres vajas kenyeret.
- Már megint döghús, hogy ezeknek nem fordul ki a belük mikor hozzányúlnak?- hörgött előttem egy figura
- Körülöttünk megannyi őr sétált fel, s alá. Közülük az egyik a gumibotjával megkocogtatta a rácsot jelezve evvel sokaknak, hogy fogják be a szájukat. A döghús valójában egy vastagabb szelet párizsira emlékeztető zsíros húscafat volt. Kénytelen-kelletlen ettem belőle, s kortyoltam mellé egy se íze, se bűze teából. (utoljára a kórházban kaptam ilyet, mikor a mandula műtétem volt) Milyen éhes maradtam volna kint egy ilyen reggelitől, itt pedig a harmadik szeletet csak tologattam. Ide-oda.
- Nem kéred?- hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
- Hátra fordultam és egy korombeli srácot láttam, arcát sebhelyek borították.- Még nem tudom! -feleltem egy jó adag kétkedéssel a hangomban- Neked ízlik?
- Ízlik-e?- hökkent meg- nem egyátalán nem, de ez itt nem a Hilton!
- Na, igen ezt ma már hallottam, úgy látszik ez nagyon kedvelt mondás errefele.- mi közben ezt megtárgyaltuk szemeimmel a cellatársaim kerestem. Nem láttam a fától az erdőt: ott ültek a közvetlen közelemben. A dagadt irtózatosan csámcsogva evett, az alacsony kopasznak rágás közben előbukkantak a rohadó fekete fogai, a nyurga-nyegle félénken nézett körbe. Az, amelyik szerint a kövérnek nem kell orvos egy másikkal beszélgetett (vélhetően régről ismerik egymást). S, az ötödik csak mereven bámult maga elé, néha testéhez szorítva nyakában fityegő keresztjét.
- Na kéred?- zökkentett vissza kitekintésemből a sebhelyes.
- Nem! A tied lehet!- avval a lendülettel elkapta a tányéromról és megette- Mi a neved?- kérdeztem tőle
- Máté, s a tied?
- Mátyás. Szabados Mátyás.- feleltem
- Mióta vagy itt?- folytatta a kérdezést
- Tegnap este óta. Nem ismerek itt még senkit.


- Miért húztak le?
- Rablásért. Valaki elrabolta a szívem, s nekem pénz kellett ahhoz, hogy szerethessem. Nem vagyok rá büszke.....az apám hívtam rám a rendőröket. S, te?
- Hagyd el! Lopásért. Tudod van nyolc testvérem és hozzá két alkoholista szülők. Csak etetni akartam a többieket, ha már anyámék összes lóvéja az alkoholé lett. Megbuktam, két évet kaptam, s az isten se tudja mi lehet a többiekkel. Remélem elvették tőlük őket. A legkisebb alig múlt három éves. Én vagyok a legidősebb. Gondoskodnom kellett róluk, az lett a vesztem. Faterék csak ittak és veszekedtek, ütötték egymást ahol érték, sokszor álltam közébök állva a pofonokat, csakhogy hallgassanak már el, hisz a kicsik alszanak. Az iskolát is otthagytam, munkát akartam de ez képzettség nélkül szinte lehetetlen.
- Mennyi idős vagy?- vetettem közbe
- Huszonkettő. Te?
- Alig múltam tizennyolc

Ekkor egy hatalmas ordítást hallottunk, szinte leforrázva a hangulatot.

- Na madárkák, a reggelinek vége! Tudjátok a szabályokat. A tányérokat és a poharakat tegyétek az asztalok végén elhelyezett kocsikra, de úgy mintha odahánytátok volna őket. Ha ezzel mindenki kész, akkor irány a munka. Ha, valaki nincs beosztva sehova, vagy valami hasfájása van az itt marad a többieknek irány a gyülekezőhely.

Ott maradtunk vagy húszan, abból a fele a gyengélkedőn kötött ki, a maradék várt a sorsára.

- Na! - horkantott felém az egyik tiszt- van szakmája?
- Nincs- feleltem- gimnáziumba jártam
- Nézzük csak.- mért végig- elég erősnek tűnik egy kis fizikai melóhoz, a hengerműbe osztom be. Pisti vezesd a húszashoz.
- Rendben.- válaszolt a Pisti nevezetű egyén, s mellém lépve irányított a megadott helyre.

A húszas a legtávolabbi kapunak tűnt börtönön belül, vagy tizenöt kapun és ellenőrzőponton haladtunk át míg elértük.

- Nem lesznek többen, indulhattok! Mondd meg a Katinak, hogy este sietek, mindenképp várjon meg! - vetette oda társának a mi Pistink
- Jól van, megmondom, de ne én legyek már a postásotok. Rendben? Na emberek, kocsira!- harsogta most már felénk a felügyelő.

Sorban mindenki felszállt, legutoljára maradtam én. Ha, a börtön nem a Hilton, akkor a rabomobil nem egy limuzin vonta párhuzamot a körülmények között. Húsz, huszonegy elítélt, na meg négy őr állig fegyverben egy Barkasnál alig nagyobb rácsos dobozban. Azt tudtam, hogy a hengermű a város külső részén, Kispesten van, gyakorlatilag ez volt minden információm róla. Az út a Sírkert utcából mintegy huszonöt percet vett igénybe, ez idő alatt semmi említésre méltó nem történt, itt-ott elfojtott beszélgetés hallott.

2008-08-03

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-19 17:08:12

Jó az írásod...szinte magam előtt látom a börtönéletet...a börtönélet első napja...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-01-30 01:24:08

Szia Szőr!
Hasonló dolgot javasolok, mint az első résznél. Jó az írás. Van fantáziád, és igencsak láttatod az emberrel, amit leírsz. Csak így tovább!
Üdv.

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A tavasz hírnöke címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Fönn a hegyen címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 12. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Pilátus című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Lepketánc című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 12. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 11. című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Egy agyonhallgatott ember élete című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Mithras kéje címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Egy agyonhallgatott ember élete címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Feleségéhez, Gabikához /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXV. szonettjére./ címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)