HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47962

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: Koós AttilaFeltöltés dátuma: 2008-08-04

Magyarkodom... 1.



Kinn most vihar játszik az est dunyhájában, végigveri a házakat, tereket, tán az emberek álmát igyekszik megszentelni, ha már az életüket Istennek sem engedik.

Mert úgy van ez, hogy lassan belefáradtak az emberek a jólétbe, tudniillik a hatalmasok, a vezetők jólétébe. Aztán, hogy a saját hülyeségüket korrigálják, amivel ilyen vérszívókat ültettek a saját nyakukba, azzal igyekeznek vigasztalni magukat, hogy sok rossz közül a kisebbet választották. Amikor lassan -lassan rádöbbentek, hogy talán nem is olyan kicsi az a rossz, hát nagy fáradtságukban ráébredtek, hogy a szomszédjuk még inkább hibás, sőt: tulajdonképpen mindenki hibás, és szép virtussal lám, egymás torkának esett a magyar.

Persze a hatalom él, virul és kacag a népen: amíg egymást ütik, minket kevésbé ütnek - mondják.

A nemzet pedig van olyan szíves, és megteszi azt a szívességet a saját hóhérainak, hogy akiket ön közülük a hatalom nem gáncsolt még el, elgáncsolják maguk. Mert a nemzet lobogóját vinni kizárólagos jog, privilégium.

Egymás után szépen, mint a gombák, kinőttek a jajból és a muszájból a különböző gárdák, szövetségek, egyletek - egy közös van bennük: mind nemzetinek, magyarnak vallja magát, s a Haza érdekeit és feltámasztását tetszhalott állapotából - ha külön-külön módon is - tartja legfontosabb feladatának.

Hogy miért nem egyetlen egységbe tömörülnek ezek a hazafiak? Miért nem olvasztja egyetlen gárdába, testületbe vagy kimondom: ellenzékbe a magyart a muszáj és a sürgető hazaszeretet?

Talán mert ezek a csoportosulások nem befogadó, hanem kirekesztő szerveződések. Talán mert túl sok magyart, érző és tenni vágyó magyart kirekesztenek személyes bosszúból maguk közül ezzel az egy bélyeggel: magyarkodik.

Nem tudom, létezhet-e nagyobb sértés magyarra, keserűbb gyalázkodás, mintha ezt vágják a szemébe: magyarkodsz. Gyurcsány Ferenc magyarkodik a Himnusz alatt szívtájékra helyezett tenyérrel - mert póz az, üres póz, szinte nyilvános gúnyolása a Nemzetnek.

S magyarkodom én is, mert magyarságomról, elkötelezett hitemről és esetleges áldozatvállalásomról vallok nyíltan - de nem vagyok tagja sem pártnak, sem szervezetnek, de még egy iciri-piciri kis nemzeti sejtnek sem: ugyanis annyi rossz tulajdonságom van, annyi gonoszságot követtem már el igaz, tiszta lelkű és teljességgel fedhetetlen, erkölcsiségében megkérdőjelezhetetlen, makulátlan múlttal bíró és tökéletes magyar szívű emberek ellen, hogy én hiába is vallom magam magyarnak, az ő szemükben idegen szívű vagyok.

Magyarkodom.

Vajon hányan vagyunk, akiket testvéreink bélyegeztek meg magyarkodónak a Nemzet, a Haza nevében? Vajon hányan lesznek még, akik szívvel-lélekkel tennének szervezett keretek között is az Egyetlenért, de már keményedik szemükben a lélek fénye, s néznek szét maguk körül: hát magyarkodom? Hát ezt üzeni vissza a Haza: magyarkodom?

Odakinn néha megtorpan a szél, de aztán rohan tovább durcás agyarakkal, neki fáknak, bokroknak, tán egy perc múlva az Országház falát veri könnyeivel. Elképzelem, hogy egy nap fogja az Öregisten azt az épületet, a Duna fölé emeli és belerázza mind, aki nem odavaló és azt mondja: csak kiszórom a szemetet.

Mert amíg nem lesz egyetlen nagy egység a magyarok közt, addig a magamfajta magyarkodó álmodik, nézi a vihart, s benne várja az Öregisten keze mozdulatát. De ha végre megrázná már valami kéz azt a Házat a Duna fölött...bánom is én, dobjon aztán a habokba engem is.

2008.08.04.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2009-02-19 21:34:42

Nem is tudom, Arany, nem vagyok hajlandó utánolvasni most az írásomat - miért is?
Mert vagy ebbe döglik bele az ember, vagy abba. Mibe? Vagy ha mond valamit, vagy ha hallgat...hát, mi pofázunk rendesen, aztán csak pislogunk...
Tudod, hány újságíró halt meg tavaly?
De nem ez a lényeg: az, hány maradt néma...
Alkotó
Koós Attila
Regisztrált:
2008-07-20
Összes értékelés:
195
Időpont: 2008-08-06 18:26:15

igen, uram :) és köszönöm :) ezek szerint csak tanultam valamit :)

Legutóbb történt

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A könyvkiadás rákfenéje című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Gyermekkorom I. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy hullámhosszon című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelmek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A szív szava címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság VIII. rész címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Szerelmek címmel a várólistára

Etelvaria alkotást töltött fel A könyvkiadás rákfenéje címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 17. Csend legyen! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)