HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48397

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: UltimusFeltöltés dátuma: 2008-08-06

George

Eszeveszett rohanásba kezdett. Csak előre nézett, összpontosított, minden mást kizárt az elméjéből. Koncentrált. Semmi sem zavarhatta meg. Szédítő sebességgel rohant be a féregjárat szerű alagútba. A többiek a nyomában jártak. Egyetlen cél létezett: elsőnek lenni! Elsőnek lenni bármi áron! A járat, mintha élt volna. Redős, rugalmas anyagnak látszott. Pulzált, összehúzódott, majd megnyúlt, olykor megcsavarodott. George egy pillanatra kizökkent a versenyben szinte törvényszerűen megkövetelt koncentrációból. Megbámulta a járatot, kissé meg is szeppent. Értékes tizedmásodperceket vesztett, a többiek már a sarkában jártak. Hátrapillantott, észbe kapott és már indult is tovább. Az alagút, mintha csak magába szippantaná, úgy nyomult előre. Georgenak fogalma sem volt róla miért teszi ezt. Csak annyit tudott, hogy nyernie kell. Ha nem nyer, nem marad életben. A verseny élet-halál kérdése.
Valaki mellé ért, és vele egyvonalban száguldott. George megriadt! Megriadt, ezzel kizökkent és abban a pillanatban már le is maradt egy hangyányit. Kizárni! Kizárni! - biztatta magát. - Az elmének tisztának kell maradnia. Csak így lehet! Csak így lehet nyerni! Egyre többen értek mellé. George megzavarodott. Elméjén átsuhant a gondolat, veszíteni fog. A félelem eluralkodott rajta, és tudatára tapad, ami blokkolta, és nem tudott összpontosítani. Ez által pedig elveszíti azt a képességét, hogy önmagát kontrollálja és irányítsa. A lehető legnagyobb sebesség eléréséhez, és a precíz irányíthatósághoz a lehető legtisztább, könnyű, szűzi tudat kell.
A gondolatainak egy tizedmásodperccel önmaga előtt kell járnia. Tudnia kell előre, hogy a következő másodpercben mit kell reagáljon. Tudnia kell, hogy a járat merre fog kanyarodni, emelkedik, vagy süllyed, gyorsíthat-e, vagy lassítania kell.
Georgeon enyhe remegés futott végig, ami ilyen nagy sebességnél jókora pályaeltérést eredményez. Az alagút egyszerre egy éles kanyart vett balra, majd jobbra. Az első sorban lévők az s-kanyart óriási bravúrral vették. Nagy ívről kis ívre fordulva suhantak tovább, milliméterekre a bordázott, egyenetlen faltól. Úgy tűnt, mintha a mindenki számára vadidegen pályát már ezerszer végigfutották volna. George már a második sorig szorult vissza. A pánik által pókhálóként átszőtt tudata, és a testén végigfutott remegés, az s-kanyart bevehetetlenné tette.
George roppant sebességgel a falnak rontott, és belefúródott. A fal rugalmas anyagának köszönhetően benyomódott, majd visszaállt eredeti pozíciójába, Georgeot visszalökve a csatornába. Egy darabig pörgött-forgott, majd végre nyugalmi helyzetbe került. Nem sérült meg, szerkezete erős volt. Fájdalmat nem érzett, viszont szédült. Egy pillanatot várt, megnyugodott, szisztematikusan végigfuttatott magán egy ellenőrzést, majd miután minden kódot a helyén talált, elnézett a folyosó mindkét irányába.
Észrevette, hogy nem messze tőle egy-két társa tébolyultan körbe - körbe forgott saját tengelye körül, volt, amelyik az alagút puha falát bökdöste, volt olyan, amelyik őrült tempóban próbálta hajtani magát előre, de meg sem moccant. Mint valami haláltánc. George azt gondolta, valószínűleg valamilyen hibás kódrészlet miatt. Ekkor eszébe jutott, hogy ezeknek itt, végük! Sőt! Neki is vége! Az élmezőny akármikor elérheti a célt, és akkor már minden mindegy lesz. Viszont ahhoz, hogy tudja vesztett, látnia kell, hogy ki lett az első. Látnia kell, hogy valaki tényleg nyert, mert csak akkor tudhatja biztosan, hogy vége a versenynek. Tehát itt nem maradhat, sőt volt valami benne mélyen elásva, ami arra kényszerítette ne adja fel, menjen tovább. Mivel nem tudta a helyes irányt, bizonytalanul elindult hát jobbra. Aztán valami vonzerőt érzett a másik irányból. Megfordult és akkor már biztos volt abban, hogy arra kell mennie! Összeszedte magát, összpontosított, és elindult!
Elindult, de alig haladt előre valamicskét! Csak minimális sebességre tudta magát felgyorsítani.
Nincs kezdősebesség! - villant át rajta a gondolat. - Magamtól nem tudok felgyorsulni. Ekkor eszébe jutott valami! A csatorna közepéig beerőszakolta magát, és várt. Várt, és reménykedett.
Több tizedmásodpercig csak lebegett a hengeres alagút kellős közepén, amikor több társa húzott el mellette. Kicsivel később egy nagyobb csoport érkezett a háta mögé. Hatalmas sebességgel rontottak neki Georgenak. A csoport magával ragadta, és felgyorsították őt is a csoport sebességére.
George érezte, hogy feltöltődik energiával, a magabiztosság, a sikerélmény, és a remény megtízszerezte maradék energiáját. Kizárta a zavaró tényezőket, csak azokra a paraméterekre koncentrált, amelyekre szüksége volt a kitöréshez. Koncentrált, mélyen magába szállt, sem a zaj, sem a csend, sem a sötétség, sem a fény, sem a káosz nem hatolhatott át azon a burkon, amit George elméjével maga köré vont. Tökéletes elmélyülés. Két tizedmásodperccel megelőzte fizikai mivoltát. Számításba vette térbeli helyzetét, sebességét, a maradék energiamennyiségét, a társai valós, és két tizedmásodperc múlva esedékes, lehetséges pozícióját a térben.
És akkor az idő lassulni kezdett, és George felkészült a kitörésre.
És akkor az idő már majdnem megállt, és George utolsó lehetőségként minden erejét összeszedve nekirugaszkodott.
És akkor az idő megfagyott, és George olyan iszonyatos erővel robbant ki társai közül, hogy a helyén szinte vákuum keletkezett, és társai közül, akik tudni vélték, hogy azon helyen az előbb még volt valaki, most ezt lehetetlennek tartották.
George szinte teret és időt bontott, olyan tisztán látta maga előtt az útvonalat és a kikerülendő versenyzőket, annyira tisztában volt erejével, hogy biztos volt benne még ekkora hátránnyal is nyerni fog. George olyan sebességgel haladt, hogy az alagút bordázott fala tükörsimává mosódott össze, egy - egy elhagyott társa fehér csíkként villant a térben. Nem hallott semmilyen külső zajt, csak valami monoton duruzsoló morajlást, ami mintha csak az erőt tartaná benne. Nyugodt volt. Magabiztos. Bizsergető érzés futott rajta végig. A letisztult önuralom jólesően bizsergető érzése.
George a legelső sorban lévőket is maga mögött hagyta. A társai nem is látták őt. Éreztek valamit, tudták, hogy valaki elsuhant mellettük, de úgy tűnt mintha csak érzéki csalódás lenne.
George valami fényeset pillantott meg. Úgy vélte itt az alagút vége, talán itt a cél is. Talán mégis sikerült, és életben maradhat. George sebességét nem csökkentve a fény felé repült. Az alagút egy hatalmas csarnokká szélesedett. Mikor közebb ért látta, hogy valami óriási gömb alakú, fényes objektum uralkodik a csarnok közepén. Egy nap, amelyik életerejével beragyogja a környezetét, és ellenállhatatlanul maga felé vonzza Georgeot és ellenfeleit.
George lelassított kissé, de folytatta a száguldást egyenesen a nap felé. A nap fénye sárgára festette a szerkezetét, és jólesőn melengette. Érezte, szinte hallotta, ahogy a gömb hívja őt. Az ismeretlentől való félelem fel sem merült benne.
Mikor a közelébe ért, megérintette, nyomogatni kezdete a gömböt. Nem volt sem tűzforró, sem jéghideg. Érezte a nyugalmat, és a békét, amit az sugárzott. A biztonság érzése kerítette hatalmába. A gömb felülete egy pontban megnyílt, amin George besurrant. A gömb anyaga furcsa volt belül, akárcsak a sajátja lenne. Úgy érezte eggyé olvad vele és ez furcsamód megnyugvással töltötte el. Közben mögötte feltűntek a többiek, akiket szintén megbabonázott a fényesség. Ők is hozzáértek, tapogatták a gömböt, aki immár nem nyílt meg többé.
Csak egy juthatott célba.
George szerkezetén apró villámok cikázták keresztül, mire egységes kódja szétbomlott, és módosult. A nap befogadta, egyesült az ő kódjával. Újabb, összetettebb, bonyolultabb, és sokkal kifinomultabb kódokat alkottak együtt. A kódok folyamatosan fejlődtek, és egy bizonyos fejlettségi szint után a nap újra és újra dimenziót váltott.
A tudat végképp letisztult, és nem marad más, csak a tökéletes béke.

Kilenc hónap múlva megszületett egy kisfiú.
A George nevet kapta.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2009-02-19 23:13:37

Szia Ultimus!
Már az elején kitaláltam, hogy George kicsoda és milyen versenyben vesz részt. :) De csak annál jobban élveztem az írásodat. Remekül sikerült ez is!
Judit
Alkotó
Ultimus
Regisztrált:
2008-04-17
Összes értékelés:
38
Időpont: 2008-08-13 13:29:13

válasz Phoenix (2008-08-12 09:17:05) üzenetére
Nagyon köszönöm Phoenix!
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2008-08-12 09:17:05

A Nicsak ki beszél! című film jutott az eszembe. Nagyon jó írás :) Csak a végén kap a fejéhez az ember, hogy miről is szól :)) Tök jó! :)

Üdv.: Phoenix

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)