Erkölcsről prédikálni általában nem szerencsés dolog, sporterkölcsről az olimpia előtt, pedig végképp nem, hogy mégis szóba hozom annak okait az alábbiakban, megkísérlem leírni.
Gyászol a magyar sporttársadalom, gyászban az olimpiai mozgalom, tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolonics György, természetesen erről beszél mindenki, erről írnak a lapok, az egész ország döbbenten figyeli az erről szóló híreket.

A többség talán észre sem veszi azt a közlést mely szerint "Fazekas Róbert kedden teljesítette az "A" szintet, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) pedig csütörtökön úgy döntött, hogy nevezi a diszkoszvetőt a pekingi olimpiára."

Ez önmagában nem lenne valami nagy bejelentés, sőt örülhetnénk is, hogy egy újabb magyar sportoló kvalifikálta magát Pekingbe, ha nem tudnánk, hogy ki is valójában Fazekas Róbert, és mit tett barátjával Annus Adriánnal a 2004-es athéni olimpián, majd az azt követő napokban.

Menjünk sorba.
2004. aug. 23-án Athénban Fazekas Róbert diszkoszvetésben olimpiai bajnoki címet, és ezzel aranyérmet nyert. Mivel korábban a kalapácsvető Annus Adrián is aranyérmes lett így nem csoda, hogy örömmámorban úszott az olimpiai csapat, de remélem nem túlzás, hogy győzelmükkel nagy örömet szereztek az egész országnak.
Sajnos, hogy ez az öröm csak egy napig tartott, aug. 24-én ugyanis napvilágot látott az a hír miszerint Fazekas doppinggyanúba keveredett.
Kiderült ez több volt, mint gyanú, a doppingvizsgálaton az előírt 75 ml helyett csak a harmadát produkálta, ez doppingvétségnek számít, mert annyi idő áll rendelkezésre amennyit akar, és az ellenőrzésnek alávetett személy korlátlan mennyiségben, fogyaszthat folyadékot.
"És amit megiszunk, annak ki is kell jönni", ezt Csapó Gábor olimpiabajnok vízilabdázó nyilatkozta az eset kapcsán, aki maga is sokszor átesett doppingellenőrzésen.
Mindezek ellenére Fazekas otthagyta az orvosi stábot, vagyis nem volt hajlandó ellenőrzött körülmények között mintát adni. (Ő tudta miért, de másoknak sem volt nehéz kitalálni!)

Így aztán el is vették az aranyérmét, és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) Annus Adriánt is újra ellenőrizni akarta, de Annus Fazekassal együtt gépkocsival hazajött.
Tehát Annus Adrián sem volt hajlandó újabb mintát adni!

Ők gépkocsival, otthagyva a csapatot, nem várva meg az "Aranygépet", szinte hazaszöktek, gondolom nem nehéz kitalálni, hogy miért.
Talán mondanom sem kell később Annust is, megfosztották az aranyéremtől, addig azonban még történt egy-két kabaréba illő, vagy inkább nagyon is szomorú dolog.

Annusnak lehetővétettek, hogy már hazatérve, itthon is adhat mintát. Az egész magyar média várta a jáki háza előtt, és a közeli határállomáson a WADA képviselőivel együtt, de Annus nem jött, amikor néhány nap múlva előkerült, és kérdőre vonták, hogy miért nem adott mintát azt mondta, hogy nem is tudott róla. (Az egész ország tudta, csak ő nem?)






-2-


Ekkor már a közvélemény sem hitt nekik, még szűkebb pátriájukban Szombathelyen ünnepeltették magukat, de ez elég szánalmas volt, mert tudta mindenki, hogy ez már csak a veszett fejsze nyele.
Nem sokkal ezután Annus Adrián bejelentette visszavonulását, és mind a ketten a lausanni székhelyű Nemzetközi Spotdöntőbírósághoz fellebbeztek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozata ellen. Szeptemberben a Magyar Atlétikai Szövetség két évre eltiltotta Annust és Fazekast is, akik fellebbeztek a döntés ellen, az elnökség november 10.-re halasztotta a döntést. Egy nappal a döntés kihirdetése előtt Fazekas is bejelentette visszavonulását, visszavonult sportoló ellen ugyanis nem indítható fegyelmi eljárás. (Ügyes!)

A WADA elnöke közben kijelentette: a két magyar atléta manipulálta az athéni olimpia doppingvizsgálatát, s mindketten hamis vizeletet produkáltak az ellenőrzés során. "A készülék, amelyet használtak, egy gumicsőből és ennek a végén egy kis ballonból állt, amelyet a végbélbe helyeztek fel. A bőrszínű csövet a nemi szőrzeten keresztül vezették át, s a pénisz alatt helyezték el. Amikor eljött a vizsgálat ideje, a manipulált vizeletet kiengedték a csőből, s úgy tettek, mintha normális mintát produkáltak volna. Ez undorító!"

Ami pedig itthon történt az kezdett tragikomikus fordulatot venni, színre lépett Eva Maria Barki, az atléták ügyvédje, aki azzal kezdte tevékenységét, hogy a Magyar Olimpia Bizottságot támadta, amiért nem állt ki kellőképpen a védenceiért.
Igyekeztek menteni a menthetőt:
A Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége, és a Magyar Olimpiai Bizottság orvosi bizottsága megállapította, hogy orvosi mulasztás nem történt. (De jó!)
Hogy van még egy csavar a történetben, az november 24-én derült ki, amikor minkét atléta kijelentette, hogy folytatni kívánja pályafutását. (Micsoda emberi tartás!)
Ezután a MASZ elnöksége egy évre eltiltotta Fazekast, mivel nem szándékosan követett el doppingvétséget. (Hát hogyan, véletlenül hagyta ott labort?)
Mindenesetre a MASZ már elismeri a doppingvétséget!
Ugyanakkor Annust felmenti. (No komment.)

A történet 2005 februárjában folytatódott, amikor a nemzetközi Sportbíróságon sor került a meghallgatásokra. Az április elején született határozat mindkét atléta fellebbezését elutasította.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség is fellebbezett, mivel szerinte a magyar szövetség nem menthette volna fel a doppingellenőrzést háromszor megtagadó Annust, és nem csökkenthette volna felére Fazekas eltiltását.

"Az indoklás szerint Annusnak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján semmilyen elfogadható indoka nem volt arra, hogy ne jelenjen meg a búcsúi határállomáson, az utólagos doppingvizsgálaton, így kivonva magát a mintaadás alól, ezzel, pedig vétett a NOB vonatkozó szabályai ellen. Fazekas esetében a bírók megállapították, hogy szintén elfogatható indok nélkül adott elégtelen mintát az olimpián a diszkoszvetés döntőjét követően."

Ismét megszólalt Eva Maria Barki ügyvédnő is, (bár ne tette volna), aki "erkölcsi rehabilitációként" értékelte a döntést.





-3-


Mitmondjak fura egy megállapítás. Vajon milyen erkölcs az, ahol két élsportoló doppingol, jó ilyen mással is előfordult már, éppen Athénban egy magyar súlyemelő is megbukott, visszaadta az ezüstérmét, nem csinálta a "balhét", ma már a nevére sem emlékszünk.
Ezzel szemben Annus, és Fazekas nemhogy szégyellték volna magukat, még hülyének néztek mindenkit, pedig ők pontosan tudták, hogy mit csináltak, mint ahogy azt is tudniuk kellett, hogy ha nem adnak elég mintát, és otthagyják a labort, vagy nem jelennek meg pótlólag mintaadáson az doppingvétség. A doppingvétséget elkövetők eredményeit, pedig törlik.
Ezt tudta mindenki, és itt felvetődik a Magyar Olimpiai Bizottság, és a Magyar Atlétikai Szövetség felelőssége is, még akkor is, ha magáról a dopping használatáról nem tudtak.

Mégpedig azért, mert asszisztáltak, a fiúk abbahagyjuk, folytatjuk, csiki-csuki játékához, valamint abban is, hogy engedték bíróságokhoz fordulni őket, egy eleve hazugságon alapuló üggyel, ezzel a világ előtt még jobban lejáratva a magyar sportéletet.
És még nincs vége, a két atléta, amikor látta, hogy kiderül az igazság, az érmeket vissza kell adni, még egy gusztustalan játékba kezdtek, kijelentették, hogy nem akárkinek adják vissza az érmeket, majd ők döntik el, hogy kinek! (Még ők szabtak feltételeket, elképesztő!)
A választásuk Smidt Pálra esett!
A sportvezetés még ekkor sem szólt, hogy gyerekek, ti itt nem szabhattok feltételeket, nem még ebben is partnerek voltak. Sőt az elvesztett perek költségeit Fazekasnak 20, Annusnak 15 ezer svájci frankot kellene megfizetnie. Mivel 2006 novemberében a 35 ezerből, még 23600 frankkal tartozott a két barát, a MOB végül a magyar sport nemzetközi megbecsülésének megőrzésére gondolva rendezte a tartozást helyettük.
Idén januárban aztán visszakapták a versenyzési jogot, azzal a feltétellel, hogy júl. 15-ig mindent kifizetnek. Fazekas rendezte a tartozását, (Annus nem, hőbörögni könnyebb, mint fizetni.)
Aztán a ljubljanai versenyen Fazekas 64, 56 cm-rel megdobta az olimpiai szintet. A MOB pedig úgy döntött, hogy nincs jogi akadálya Fazekas nevezésének, vagyis részt vehet a pekingi játékokon.

Közbevetőleg jegyzem meg, Nagy-Britanniában hasonló eset történt, bizonyos Dwain Chambers, 2003-ban, doppingbotrányban érintett atléta megnyerte hazája olimpiai válogatóját, a Brit Olimpiai Bizottság, mint doppingban érintett sportolót megfosztotta a későbbi olimpiai szerepléstől.

Ez nálunk egyelőre nem így van, annak ellenére sem, hogy Kamuti Jenő a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökeként azt mondta, nem tartja szerencsésnek, hogy egy korábban doppingvétségen ért sportoló induljon az olimpián.
Aztán a MOB gyémántfokozatú főtámogatója a T-mobile közleményt adott ki, melyben erkölcsi aggályát fejezte ki egy olyan versenyző indulásával kapcsolatban, aki doppingvétség miatt veszítette el olimpiai aranyérmét.

Nem is Magyarország lenne, ha a politika nem ártaná bele magát ebbe az amúgy is gusztustalan ügybe, de beleártotta.







-4-


"Ipkovich György szombathelyi polgármester a nyugat. hu című internetes oldal értesülése szerint fel kívánja bontani a város szerződését a T-mobile telekommunikációs céggel, miután a vállalat súlyos erkölcsi aggályának adott hangot Fazekas Róbert diszkoszvető olimpiai indulása kapcsán."

Igen lehet hitetlenkedni, el lehet képedni, de legfőképpen el lehet szomorodni, ez van!
Az sem a Magyar Olimpiai Bizottságnak, sem a Magyar Atlétikai Szövetségnek, sem, senkinek eszébe sem jutott, mit gondol a sportvilág rólunk, mit mondanak majd a világ sportriporterei, amikor Fazekas Róbert a dobókörbe lép?
Mennyit ártottunk ezzel magunknak?
Mit gondolhatnak azok a magyar sportolók, csapattagok, akik becsülettel felkészültek?
És milyen üzenetet hordoz ez a nevezés a jövő sportolói számára, lehet csalni, hazudni, hülyének nézni mindenkit, aztán egy kis furfanggal újra lehet menni az olimpiára?
Ez bizony nagyon rossz üzenet!
Sajnos ilyen az ország morális, és erkölcsi állapota, és sajnos ez alól a sport sem kivétel.

Végezetül a Magyar Olimpiai Csapat minden tagjának becsületes helytállást, és nagyon sok sikert kívánok.