HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 20 Tagok összesen: 1889 Írás összesen: 49244 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-08-09
A Nagyúr 6VI. Fenyegetés és egy rég halottnak hitt személy. A lány elbűvölten figyelte a napfelkelte utolsó fázisát, s nem hallotta, hogy nyílik a közös ajtajuk. Tyr nesztelenül a háta mögé állt, és megfogta a derekát. Antonia megrezzent, s a férfi felé fordult, aki mosolyogva nézett rá. - Megijesztettelek?- kérdezte. - Egy kicsit. - Miért nem alszol? Elég korán van még. - Korán kivet az ágy. De azért te se aludtál sokáig. - Nem tudok aludni. Borzalmas éjszakám volt. - Igen tudom. Sokszor hallottam, ahogy felijedtél. - Ne haragudj, ha felvertelek. Nem akartam. - Nem haragszom. Mit tervezel a mai napra? - Nem tudom, de majd kitalálok valamit. Tudod, nagyon unatkozom. Jó lenne kimozdulni innen. - Na, igen. Néha tényleg nagy kedvet érzek rá, hogy itt hagyjam ezt az egész kócerájt. - Akkor miért nem tesszük meg? - Mert harminc évig még maradnunk kell. - Pedig látom rajtad, hogy szívesen megtennéd. Az istenség csak bólintott, s nézte a sivatagot. - Mit szólnál, ha reggeliznénk. - Rendben. Nyolckor megfelel neked? - Nagyon is. De addig mit tegyünk? - Nekem lenne egy tippem. - És mi legyen az?- kérdezte a lány kíváncsian, de nem kerülte el a figyelmét a férfi tekintetében felvillanó bujaság. - Gyere, és megtudod. Mikor bementek a szobába, a férfi bezárta az erkély ajtaját, s magához vonta a lányt, s a nyakába csókolt. A királyné engedett a férfi csábításának. Tyr lassan megszabadította a ruháitól. Öt perc múlva már félmeztelenül feküdtek az ágyon. Mikor azonban az elviselhetetlen kéjtől Antonia felsikoltott Tyr-nek eszébe jutott a lánya. Ettől teljesen elszállt a kedve a szeretkezéstől. Lemászott a félájult lányról, és öltözködni kezdett. Antonia lassan magához tért, és némán figyelte a férje tevékenykedését. - Tyr, hová mész?- kérdezte, mikor látta, hogy a férfi a közös ajtajuk felé indul. - Bocsáss meg, nem tudom tovább csinálni. - Gabriella? Én jutattam eszedbe? - Az arckifejezésed. Ne haragudj, nem tudok lazítani. - Talán majd máskor, semmi baj. De azért áll még a közös reggeli? - Igen, áll. Azzal bezárult az ajtó, s Antonia is felöltözött. Tyr a szobájában elült az asztala mögé, s miközben a sivatagot nézte mérgelődött. "Gyászolok"- emlékeztette saját magát.- "Én bolond, nem kéne annyi időt töltenem ezzel a nővel, hisz ha a közelében vagyok, elvesztem a fejem. Jobb, ha a reggelit is lemondom." De aztán mégis úgy döntött, hogy a kedvesével költi el a reggelit. Antonia se értette, mi baja van az istennek. Talán a merész szeretkezés zavarja? Igen, biztos, hogy ez a probléma, hisz csak egy hónapja, hogy a lányát eltemette. Egy gyászoló apa nem így viselkedik még akkor sem, ha friss házas. Nagyon jól tudta, hogy a férfi kívánja őt, s képtelen ellenállni a csábításnak. Ennek többé nem szabad megtörténnie! Okosabb lesz, ha elutazik, míg a gyász le nem telik. Reggeli közben ezt megbeszélte a férfival, akinek nem tetszett az ötlet. - Tyr, én azt hiszem, elutazom. Nem akarom, hogy miattam bűntudatod legyen. - mondta reggeli közben. - Miről beszélsz?- nézett fel a tányérjából az isten megrökönyödve. - Nem akarom megzavarni a gyászodat, és tudom jól, hogyha itt vagyok, akkor teljesen megőrülsz. Nem akarok több ilyen félbehagyott szeretkezést, inkább nélkülözök. Gyászold ki magad, és utána ismét együtt leszünk. - Hová mennél, ha szabad kérdeznem? - Haza. - Nem gondolod, hogy a haza tértettel nagy riadalmat okoznál apósomnak?- szúrt oda Tyr. - Írok neki néhány sort, mielőtt haza megyek. - vont vállat nem törődöm módon a lány, felállt, hogy összeszedje a koszos edényt. Mikor el akarta venni a tányért az istenség előtt, ő elkapta a csuklóját. - Nem mész sehová.- szólt hidegen. - Nem érdekel! Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek, hova menjek, mikor és miért! Nem vagy az apám! - De megmondhatom, mivel a férjed vagyok, és engedelmességgel tartozol nekem! - Lehet, de elegem van belőled! Rád jön a szerelmeskedés, aztán meg észbe kapsz és otthagysz! Ez a módszer se nekem, se neked nem jó! Hagyjuk inkább az egészet akkor!- mordult fel a királyné, és kirántotta a kezét Tyr szorításából. Tyr megrökönyödve nézett a lányra, aki otthagyta, s a szobaajtó dörrenve csapódott be mögötte, ami még sokáig visszhangzott a fülében. Rájött, hogy a királynénak igaza van. Jogos volt ez a veszekedés, és a letolás. Két nap a férfi aláírás nélküli levelet kapott. Antonia épp készülődött, hogy haza menjen, mikor a férfi átjött hozzá. - Mi a baj?- nézett Tyr-re a felesége, aki elég feldúlt volt, s egy levelet nyújtott át neki. A lány elolvasta. A levél így szólt: "Már csak a feleséged van hátra, és ismét az enyém leszel! Egyedül az enyém! Meglátod, minden olyan lesz, mint régen." Aláírás nem volt. Antonia megrökönyödve olvasta, majd ránézett az istenre. - Mi az ördög akar ez lenni? - Fenyegetés.- mondta ki higgadtan a férfi. - De ki írhatta? - Nem tudom. Fogalmam sincs, hidd el. - Tyr mondd csak neked az első feleséged után volt szeretőd? - Nem. Te vagy az ő halála óta a második nő az életemben. Kivéve persze a lányomat. - De akkor mit jelent ez a "meglátod, minden olyan lesz, mint régen." mondat? - Van egy sejtésem, de még kimondani sem merem, olyan valószínűtlen. - De beszélj! Kíváncsi vagyok rá! Tyr hallgatott egy sort, majd nagy nehezen kibökte: - Lehet, hogy az első feleségem, aki ennek a hátterében áll! Antonia felkapta a fejét, s a szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Hitetlenkedve nézett a férfira, aki lehajtotta fejét, s a szőnyeg mintáit kezdte figyelni, mintha valami érdekes lenne rajtuk. - Ezt ugye nem gondolod komolyan?- kérdezte megütközve a lány, miután néhány perc múlva meg tudott szólalni. - Mondom, hogy őrültség.- felelte a férfi, s felnézett. - Nincs itt valami rendben. Én ezt nem értem. Nem lehet, hogy valaki királyné akar lenni? - De ki? Ki álmodhat ekkora vakmerőségről? - Bárki a nép közül.- vont vállat a lány.- Nem ismerhetjük az emberek egyéni igényeit, álmait és vágyait. - Valóban nem.- hagyta annyiban a dolgot a hadisten.- Mindenesetre, figyelünk, és óvatosak leszünk. Mást egyenlőre nem tehetünk. A lány figyelte a férjét, akinek szemében elszállt fények villantak. Antonia mikor ilyennek látta a férfit valami hatalmas biztonságérzet uralkodott el rajta. Nem tudta miért, de ilyenkor úgy érezte, hogy már máskor is látta ezt az elszánt nézést, s tudta, hogy nem fog bántódása esni. Néhány hét múlva egy ismeretlen férfi jelentkezett Tyr-nél. A férfi épp befejezte a hivatalos kihallgatásokat, s indulni akart Antoniához, mikor az udvarmester még egy személyt jelentett be neki. A hadisten fogadta. - Felség!- kezdte a férfi, mikor a király előtt állt.- Messziről jött, fáradt utazók vagyunk. A királynőnket kísérjük el egy utazásra, s ő kér téged, hogy engedd be őt a városodba, hogy felüdülhessen! - Megengedem! Ha bejöttetek, vezesd elém az úrnődet, aki ebben a palotában fog pihenni! - Igenis, uram, köszönöm a jóságodat! -hajolt meg a követ, s távozott. Tyr pedig felment asszonyához, hogy értesítse a vendégek érkezéséről. Antonia gyorsan összekapta magát, s a férje mellé szegődött. A palota előtt várták a vendégeiket. Hamarosan egy csodálatos menet érkezett a palota elé. Rengeteg, díszes páncélba öltözött gyalogos és lovas katona vonult rendezett oszlopokban, s a menet közepén néhány fekete rabszolga egy gyaloghintót vitt, melyben egy nő feküdt. Mikor megérkeztek a palota elé, a szolgák letették a gyaloghintót, melyből a nő kiszállt, s a szembefordult a királyi párral. Az arcának nagy részét fátyol takarta, csak gyönyörű, zafír színű kék szemeit engedte láttatni, s magas homlokát. - Üdvözlégy, úrnőm!- mondta Tyr, mélyen meghajolva.- Remélem, jól fogod magad érezni Tyrpolisban. - Én köszönöm, hogy beengedtél a városba, Tyr. Nagyon csinos az új feleséged!- szólalt meg a nő, s leengedte az arca elől a fátyolt. Tyr szeme elkerekedett, s hátrált egy fél lépést, s olyan arcot vágott, mint aki kíséretet látott. Elsápadt, s homlokán izzadtság cseppek jelentek meg. - Hortenzia!- nyögte ki rémülten.- Ez nem lehet! Te meghaltál! Még nem szavaztak erre az alkotásra Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz! |
oroszlán bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Őszi szerelem című alkotáshoz Marcsy alkotást töltött fel Ravatal címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A csúcs-szeretkezés lelki hátteréről című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A szív gyönyörén című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A szív gyönyörén című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Á című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |