HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46638

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kedves
2018-07-19 07:56:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2008-08-09

A Nagyúr 6

VI.
Fenyegetés és egy rég halottnak hitt személy.

A lány elbűvölten figyelte a napfelkelte utolsó fázisát, s nem hallotta, hogy nyílik a közös ajtajuk. Tyr nesztelenül a háta mögé állt, és megfogta a derekát. Antonia megrezzent, s a férfi felé fordult, aki mosolyogva nézett rá.
- Megijesztettelek?- kérdezte.
- Egy kicsit.
- Miért nem alszol? Elég korán van még.
- Korán kivet az ágy. De azért te se aludtál sokáig.
- Nem tudok aludni. Borzalmas éjszakám volt.
- Igen tudom. Sokszor hallottam, ahogy felijedtél.
- Ne haragudj, ha felvertelek. Nem akartam.
- Nem haragszom. Mit tervezel a mai napra?
- Nem tudom, de majd kitalálok valamit. Tudod, nagyon unatkozom. Jó lenne kimozdulni innen.
- Na, igen. Néha tényleg nagy kedvet érzek rá, hogy itt hagyjam ezt az egész kócerájt.
- Akkor miért nem tesszük meg?
- Mert harminc évig még maradnunk kell.
- Pedig látom rajtad, hogy szívesen megtennéd.
Az istenség csak bólintott, s nézte a sivatagot.
- Mit szólnál, ha reggeliznénk.
- Rendben. Nyolckor megfelel neked?
- Nagyon is. De addig mit tegyünk?
- Nekem lenne egy tippem.
- És mi legyen az?- kérdezte a lány kíváncsian, de nem kerülte el a figyelmét a férfi tekintetében felvillanó bujaság.
- Gyere, és megtudod.
Mikor bementek a szobába, a férfi bezárta az erkély ajtaját, s magához vonta a lányt, s a nyakába csókolt. A királyné engedett a férfi csábításának. Tyr lassan megszabadította a ruháitól. Öt perc múlva már félmeztelenül feküdtek az ágyon. Mikor azonban az elviselhetetlen kéjtől Antonia felsikoltott Tyr-nek eszébe jutott a lánya. Ettől teljesen elszállt a kedve a szeretkezéstől. Lemászott a félájult lányról, és öltözködni kezdett. Antonia lassan magához tért, és némán figyelte a férje tevékenykedését.
- Tyr, hová mész?- kérdezte, mikor látta, hogy a férfi a közös ajtajuk felé indul.
- Bocsáss meg, nem tudom tovább csinálni.
- Gabriella? Én jutattam eszedbe?
- Az arckifejezésed. Ne haragudj, nem tudok lazítani.
- Talán majd máskor, semmi baj. De azért áll még a közös reggeli?
- Igen, áll.
Azzal bezárult az ajtó, s Antonia is felöltözött. Tyr a szobájában elült az asztala mögé, s miközben a sivatagot nézte mérgelődött.
"Gyászolok"- emlékeztette saját magát.- "Én bolond, nem kéne annyi időt töltenem ezzel a nővel, hisz ha a közelében vagyok, elvesztem a fejem. Jobb, ha a reggelit is lemondom."
De aztán mégis úgy döntött, hogy a kedvesével költi el a reggelit. Antonia se értette, mi baja van az istennek. Talán a merész szeretkezés zavarja? Igen, biztos, hogy ez a probléma, hisz csak egy hónapja, hogy a lányát eltemette. Egy gyászoló apa nem így viselkedik még akkor sem, ha friss házas. Nagyon jól tudta, hogy a férfi kívánja őt, s képtelen ellenállni a csábításnak. Ennek többé nem szabad megtörténnie! Okosabb lesz, ha elutazik, míg a gyász le nem telik. Reggeli közben ezt megbeszélte a férfival, akinek nem tetszett az ötlet.
- Tyr, én azt hiszem, elutazom. Nem akarom, hogy miattam bűntudatod legyen. - mondta reggeli közben.
- Miről beszélsz?- nézett fel a tányérjából az isten megrökönyödve.
- Nem akarom megzavarni a gyászodat, és tudom jól, hogyha itt vagyok, akkor teljesen megőrülsz. Nem akarok több ilyen félbehagyott szeretkezést, inkább nélkülözök. Gyászold ki magad, és utána ismét együtt leszünk.
- Hová mennél, ha szabad kérdeznem?
- Haza.
- Nem gondolod, hogy a haza tértettel nagy riadalmat okoznál apósomnak?- szúrt oda Tyr.
- Írok neki néhány sort, mielőtt haza megyek. - vont vállat nem törődöm módon a lány, felállt, hogy összeszedje a koszos edényt. Mikor el akarta venni a tányért az istenség előtt, ő elkapta a csuklóját.
- Nem mész sehová.- szólt hidegen.
- Nem érdekel! Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek, hova menjek, mikor és miért! Nem vagy az apám!
- De megmondhatom, mivel a férjed vagyok, és engedelmességgel tartozol nekem!
- Lehet, de elegem van belőled! Rád jön a szerelmeskedés, aztán meg észbe kapsz és otthagysz! Ez a módszer se nekem, se neked nem jó! Hagyjuk inkább az egészet akkor!- mordult fel a királyné, és kirántotta a kezét Tyr szorításából.
Tyr megrökönyödve nézett a lányra, aki otthagyta, s a szobaajtó dörrenve csapódott be mögötte, ami még sokáig visszhangzott a fülében. Rájött, hogy a királynénak igaza van. Jogos volt ez a veszekedés, és a letolás. Két nap a férfi aláírás nélküli levelet kapott. Antonia épp készülődött, hogy haza menjen, mikor a férfi átjött hozzá.
- Mi a baj?- nézett Tyr-re a felesége, aki elég feldúlt volt, s egy levelet nyújtott át neki.
A lány elolvasta. A levél így szólt:
"Már csak a feleséged van hátra, és ismét az enyém leszel! Egyedül az enyém! Meglátod, minden olyan lesz, mint régen."
Aláírás nem volt. Antonia megrökönyödve olvasta, majd ránézett az istenre.
- Mi az ördög akar ez lenni?
- Fenyegetés.- mondta ki higgadtan a férfi.
- De ki írhatta?
- Nem tudom. Fogalmam sincs, hidd el.
- Tyr mondd csak neked az első feleséged után volt szeretőd?
- Nem. Te vagy az ő halála óta a második nő az életemben. Kivéve persze a lányomat.
- De akkor mit jelent ez a "meglátod, minden olyan lesz, mint régen." mondat?
- Van egy sejtésem, de még kimondani sem merem, olyan valószínűtlen.
- De beszélj! Kíváncsi vagyok rá!
Tyr hallgatott egy sort, majd nagy nehezen kibökte:
- Lehet, hogy az első feleségem, aki ennek a hátterében áll!
Antonia felkapta a fejét, s a szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Hitetlenkedve nézett a férfira, aki lehajtotta fejét, s a szőnyeg mintáit kezdte figyelni, mintha valami érdekes lenne rajtuk.
- Ezt ugye nem gondolod komolyan?- kérdezte megütközve a lány, miután néhány perc múlva meg tudott szólalni.
- Mondom, hogy őrültség.- felelte a férfi, s felnézett.
- Nincs itt valami rendben. Én ezt nem értem. Nem lehet, hogy valaki királyné akar lenni?
- De ki? Ki álmodhat ekkora vakmerőségről?
- Bárki a nép közül.- vont vállat a lány.- Nem ismerhetjük az emberek egyéni igényeit, álmait és vágyait.
- Valóban nem.- hagyta annyiban a dolgot a hadisten.- Mindenesetre, figyelünk, és óvatosak leszünk. Mást egyenlőre nem tehetünk.
A lány figyelte a férjét, akinek szemében elszállt fények villantak. Antonia mikor ilyennek látta a férfit valami hatalmas biztonságérzet uralkodott el rajta. Nem tudta miért, de ilyenkor úgy érezte, hogy már máskor is látta ezt az elszánt nézést, s tudta, hogy nem fog bántódása esni.
Néhány hét múlva egy ismeretlen férfi jelentkezett Tyr-nél. A férfi épp befejezte a hivatalos kihallgatásokat, s indulni akart Antoniához, mikor az udvarmester még egy személyt jelentett be neki. A hadisten fogadta.
- Felség!- kezdte a férfi, mikor a király előtt állt.- Messziről jött, fáradt utazók vagyunk. A királynőnket kísérjük el egy utazásra, s ő kér téged, hogy engedd be őt a városodba, hogy felüdülhessen!
- Megengedem! Ha bejöttetek, vezesd elém az úrnődet, aki ebben a palotában fog pihenni!
- Igenis, uram, köszönöm a jóságodat! -hajolt meg a követ, s távozott.
Tyr pedig felment asszonyához, hogy értesítse a vendégek érkezéséről. Antonia gyorsan összekapta magát, s a férje mellé szegődött. A palota előtt várták a vendégeiket. Hamarosan egy csodálatos menet érkezett a palota elé. Rengeteg, díszes páncélba öltözött gyalogos és lovas katona vonult rendezett oszlopokban, s a menet közepén néhány fekete rabszolga egy gyaloghintót vitt, melyben egy nő feküdt. Mikor megérkeztek a palota elé, a szolgák letették a gyaloghintót, melyből a nő kiszállt, s a szembefordult a királyi párral. Az arcának nagy részét fátyol takarta, csak gyönyörű, zafír színű kék szemeit engedte láttatni, s magas homlokát.
- Üdvözlégy, úrnőm!- mondta Tyr, mélyen meghajolva.- Remélem, jól fogod magad érezni Tyrpolisban.
- Én köszönöm, hogy beengedtél a városba, Tyr. Nagyon csinos az új feleséged!- szólalt meg a nő, s leengedte az arca elől a fátyolt.
Tyr szeme elkerekedett, s hátrált egy fél lépést, s olyan arcot vágott, mint aki kíséretet látott. Elsápadt, s homlokán izzadtság cseppek jelentek meg.
- Hortenzia!- nyögte ki rémülten.- Ez nem lehet! Te meghaltál!


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bukdácsoló címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Balatoni napnyugta címmel a várólistára

Kedves bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

Kedves bejegyzést írt a(z) A kendő című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

Kedves bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

Kedves bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

Kedves alkotást töltött fel Mérleg címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Háromra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Háromra címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)